Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-581
581. országos ülés 1896. márczhis 11-én, szerdán. r vidéken még most is más anyagi jog van élet ben, mint Magyarország többi részeiben. A legutóbb napirendre hozott két nagyfontosságú törvényjavaslat, a kúriai bíráskodásról szóló és a bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslatok szintén olyanok, melyeket mielőbb életbeléptetve látni óhajtanék. Különös örömmel hallottam épen ezért a t. igazságügyminiszter úrnak a btíüvádi eljárásra vonatkozólag azon kijelentését, hogy ő is sürgősen megalkotandónak tartja a bűnvádi eljárást és kéri a képviselőházat, hogy nyújtson neki módot és alkalmat arra, hogy az mielőbb tárgyaltassék, ámde én úgy vagyok meggyőződve és az általánosan uralkodó hangulatból úgy látom, hogy a képviselőház egyáltalán nem gördít akadályt az elé, hogy e törvényjavaslat mielőbb tárgyalás alá vétessék. Hanem a t. igazságügyminiszter úrnak első sorban a miniszterelnök úrral kell erre nézve megállapodásra jönnie, mert eddig, rigy látjuk, hogy sem a bűnvádi eljárás, sem a kúriai bíráskodásról szóló, már 4 év előtt benyújtott törvényjavaslat tárgyalásának más akadálya nincs, mint egyedül a miniszterelnök úr, a ki ezeknek a legközelebbi időben való tárgyalásra tűzésére határozott ígéretet tenni egyáltalában nem akart a házban. A bűnvádi elj'árásról szóló törvényjavaslattal, — remélem — ha előbb vagy utóbb tárgyalás alá fog kerülni, lesz alkalmam még bővebben is foglalkozni, egyelőre azt az óhajtásomat fejezem ki, hogy e törvényjavaslat két rendelkezése ne váljék soha törvénynyé. Az egyik az, mely a királyi ügyészségnek a vizsgálóbírói hatáskört kívánja megadni, a másik pedig az, a mely épen politikai a bűncselekményeket az esküdtszék hatásköréből kizárni kívánja. Mindkét rendelkezés tökéletesen ellenkezik minden szabadelvű felfogással és én bátran ki merem mondani azt, ha a kormánypárt, mely magát szabadelvűnek nevezi és szereti ezt a nevet hangoztatni, ezt a javaslatot úgy, a mint kontemplálva van, ezzel a két rendelkezéssel együtt megszavazza, akkor nincs sürgősebb dolog, mint hogy a szabadelvű nevet végre változtassa meg és avval tovább vissza ne éljen. Az igazságügynek és az igazságszolgáltatásnak a legfőbb érdeke kétségkívül az, hogy a bíróságok tekintélye a legmagasabban, érintetlenül álljon a köztudatban és a bíróságokhoz még csak annak a gyanúja se férhessen hozzá, hogy azok akár, politikai, akár más irányban elfogultak és hozzáférhetők lehetnének. (Helyeslés halfelöl.) Eddig, t. képviselőház, örömmel és büszkeséggel tölthette el a magyar közvéleményt az a tudat, hogy legalább bíróságaink csakugyan így, tisztán minden gyanútól menten állottak. Erdély Sándor igazságügyminiszter : Most is állanak! KÉPYH. NAPLÓ 1892—97. XXXI. KÖTET. Okolicsányi László: Nem fért hozzájuk soha az a kétség, hogy akár pártpolitikai szempontokból, akár más tekintetben hozzáférhetők és befolyásolhatók volnának. Még ma is elmondhatjuk ezt általában ; de sajnos jelenségek mutatkoznak a legutóbbi időben, különösen egyes esetekben, a melyek ezt a hitet és meggyőződést megingatni kezdik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, a ki a miniszter úr iránt mindig nagy tisztelettel viseltettem, a ki őt még bírói működésében ismertem és mint a magyar bírói kar egy kiváló tagját tanultam ismerni és becsülni, mondhatom, hogy csak sajnálattal hallottam a miniszter úrtól a múltkor azt, a mikor a budapesti büntető törvényszék elnökét azokkal az egész jogos támadásokkal szemben, melyek itt elhangzottak, védelmébe vette, mert az az eljárás, a melyet a budapesti törvényszék elnöke egynehány végtárgyaláson tanúsított, mikor már a tárgyalás kezdetén nem bírta eltitkolni azt, hogy ő kinek az elitéítetését óhajtja, már a tárgyalás megindulásának első órájában magaviseletével elárulta azt, hogy milyen ítéletet kíván hozni, a bíróság tekintélyét csak csorbítani, a bíróságba helyezett bizalmat megingatni képes! {Igazi Úgy vanl a szélső baloldalon.) De az igazságszolgáltatás tekintélyének fentartására nemcsak a bíróság tisztasága ée hozzáférhetetlensége szükséges, hanem az is, hogy az igazságügyi intézmények, különösen az alaki törvények úgy legyenek megalkotva, hogy azok lehetőleg könnyítsék és biztosítsák az anyagi igazság megállapítását. Jói tudom azt, hogy nagyon nehéz oly törvényeket alkotni, a melyek kijátszhatók ne volnának, de mindenesetre gondoskodni kell arról, ha a törvénybe becsúsztak oly hibák, a melyek a visszaéléseknek tárt kaput nyitnak és lehetővé teszik azt, hogy a valódi anyagi igazság ellenére hozatnak ítéletek, e hibákat e törvényekben mennél előbb orvosolni kell. Én a legutóbbi években megalkotott s a fizetési meghagyásokról szóló törvénynek oly hibáira kívánom felhívni a t. ház és a t. igazságügyminiszter figyelmét, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a melyek az utóbbi időben valósággal tömeges visszaélésekre adtak alkalmat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindazok, a kik a budapesti kir. járásbíróságoknál meg szoktak fordulni, tudják azt, hogy minden járásbíróságnál a sommás pereknek egy egész halmaza kerül mindennap tárgyalásra, úgy, hogy a bíró azzal a számítással és azzal az indokkal tűzi az ügyeket egy délelőtt tárgyalásra, hogy ezen ügyekben az alperes nem szokot megjelenni. Ezekben tehát egyszerűen felvétetik a makacsság és az alperes megjelenése nélkül hozatik meg az ítélet. Ezek az ügyek, t. ház, úgy keletkeznek, hogy bizonyos 9
