Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-580

580. országos ülés 1896. márezius 10-én, kedden. 61 vénybe ütközik. Sőt időhatárhoz sem kötöm e javaslatomat, mert látom, hogy a nagyfontosságú kérdések oly mértékben fogják igénybe venni a házat, hogy a törvényjavaslatnak is csak soron kívül lehetne helyet biztosítani. A kormányra bízom tehát azt az időpont meghatározását, mikor lehet e feltétlen szükséges törvlnyt megalkotni. A börzebíróságra vonatkozó előterjesztésemet — tekintve az idő előrehaladottságát — majd a részleteknél fogom megtenni. Most csak két megjegyzésem van még. Azt hiszem, az iránt nincs véleménykülönbség közöttünk, hogy Ausztria és Magyarország között teljes viszonosság áll fenn, fennáll nemcsak a kölcsönös jogsegély szempontjából, hanem messzebbmenőleg is, a mennyiben az okiratok bizonyító ereje szempontjából hasonló elvek szerint járunk el, és a könyvkivonatoknak Ausztriában is ép oly bizonyító erőt tulajdonítanak, mint nálunk és vice versa. S mindazonáltal mi történt? Itt van kezemben egy konkrét esetre vonatkozó osztrák bírósági határozat. Ausztriában utóbbi időben annyira respektálják, vagy jobban mondva, nem respektálják a magyar államot, hogy a következő eset is megtörtént. Elrendeli a magyar bíróság egy váltóügyben a végrehajtást s megkeresi az osztrák bíróságot annak foganatosítására. Az osztrák bíróság — akár csak Hamburgban vagy Lübeckben volnánk, szóval oly helyen, a hol delibatorius eljárás van — megtagadja a foganatosítást, mert — úgymond — igaz ugyan, hogy Magyarországon a katonatisztek váltóképesek, de Ausztriában nem, és mivel az urak oly embert marasztaltak el, ki nálunk szenvedő váltóképességgel nem bír, a végrehajtást megtagadjuk. Ez azt jelenti, hogy a viszonosságot ma Ausztriában úgy magyarázzák, hogy az osztrák hatóságnak joga volna felülbírálni, vájjon az osztrák alattvaló elmarasztalható-e vagy sem ? Nekem, mint közjogi ellenzéknek, e felfogás ellen nem lehetne kifogásom, és ha így fog a magyar bíróság is eljárni, ezt az állami különállás eklatáns bizonyítékának fogom és vagyok hajlandó tekinteni. De miután közjogi berendezésünk és a kölcsönös jogsegély kérdése ma nem azon a programmon van berendezve, mint a hogy azt én szeretném, s Magyarországon a teljes viszonosság fentartatik és Magyarországon feltétlenül végrehajtják nemcsak a rendes bíróságok, de még a bécsi börzebíróság ítéleteit is, én kötelességemnek tartom ezt az esetet a törvényhozás színe előtt bejelenteni azzal, hogy át fogom adni a megfelelő aktát a miniszter úrnak s elvárom a miniszter úrtól, hogy e kérdésben határozott nyilatkozatot tegyen. (Mozgás a jobboldalon. Égy hang a szélső baloldalon: Dehogy fogja tenni!) A legrosszabbat nem akarom feltételezni senkiről, nekem fel kell tételeznem, hogy a magyar igazságügyminiszternek ily kérdés iránt érzéke van, és azt hiszem, hogy eleget fog tenni Magyarország közvéleményének, a mi kétféle alakban történhetik, vagy úgy, hogy meg fogja nyugtatni a t. házat arról, hogy hasonló osztrák visszaélés többé elő nem fordul, s hogy ítéleteink végre fognak hajtatni, vagy ha ismételten megtagadnák ítéleteink végrehajtását, s akkor a recziproczitás mindjárt helyre fog állani, — mi is megtagadjuk az osztrák ítéletek végrehajtását. De azt az állapotot, nem hiszem, hogy akár a miniszter úr, akár az államtitkár úr, akár bármely képviselő fenn akarná tartani, hogy mi tiszteletben tartjuk az osztrák ítéleteket, ők pedig nem hajtják végre a mieinket. Nem akarok most hosszasan immorálni e kérdésnél. Lesz alkalmam a részleteknél különösen arra, kiterjeszkedni, hogy a börzebíróság kérdésében, legnagyobb sajnálatomra a miniszter úr a legnagyobb tévedésben van. A legelső alkalmat fel fogom használni arra, hogy a t. ház kegyes engedelmével e közérdekű dologban elmondjam azt, a mit én tapasztaltai tam, s ezek is azon konklúzióra fognak vezetni, hogy a t. miniszter egy oly kérdésben, mely egész Európa közvéleményét mozgatja, olyan reakczionárius és retrográd álláspontot foglal el. a milyet kollegái közül egész Európában senkisem. Ennélfogva a miniszter úr iránt bizalommal nem viseltetem, és miután részese a miniszter úr is azon politikának, a mely fölött mást, mint kárhoztató ítéletet mondanunk nem lehet, nem fogadom el költségvetését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Pulszky Ágost képviselő úr személyes kérdésben kíván szólani! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pulszky Ágost: Személyes kérdésben kérek szót, mert Polónyi képviselő úr direkt aposztrofált. (Zaj a szélső haloldalon.) Polónyi képviselő xir teljesen jogtalanul aposztrofált, mert előadását félbe nem szakítottam, és ha itt beszédközben akárminő indokból az ő szeme láttára mosolyogtam, elhiheti a képviselő úr, hogy sokkal méltóbb tárgyat kerestem arra, mint a képviselő urat vagy előadását, a kit ilyen figyelemre bizonyára nem méltatok. (Zaj a szélső baloldalon.) Különben azokra vonatkozólag, a miket a képviselő úr előadott, csak az a megjegyzésem, hogy én soha több tekintélyt nem arrogáltam magamnak, mint a mi argumentumaimból, a dolog természete szerint, következik ; de a képviselő úr, ki a censor morum tekintélyét arrogálja magának, vigyázzon magára, mert az a tekintély is igazság szerint fordul, és azt