Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-580

580. országos ülés 1896. márczius 10-én, kedden. 51 tart, és míg a ház többsége bizalmával megtisztel, itt maradok ezen a helyen. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj balfelä.) Kinevezési rendszeremet is méltóztatott megtámadni. Nos hát, t. ház, én egy bizonyos rendszert követek. Már tegnap kijelentettem, hogy ez a rendszer ugyanaz, a mi az elődömé volt. Igaz, gyengébb és jobb tehetségeket szoktam kinevezni, és nevezek ki ezután is. Nem minden tehetség egyforma, és az igazságügyi kormánynak, a meddig hivatását helyesen fogja fel, az a kötelessége, hogy minden testületnél a tehetségeket aránylagosan oszsza fel, következőleg vannak, a kiket soron kívül kell előléptetni és vannak olyanok, a kik, mikor a sor rájuk kertíl, nem mellőzhetők, a szerint, a mint az a testület magasabb, vagy pedig nem olyan tehetségű embert kíván, hogy a nívójában fenmaradhasson. Azon állítása a t. képviselő úrnak, hogy én abból a 23-ból tettem kinevezéseket, nem bír semmi alappal, azért, mert ilyen bizonyos 23 az elődöm alatt sem volt. Én, t. ház a kúriához mindössze talán három kinevezést tettem, mióta miniszter vagyok. Olay Lajos: Ötöt! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Legyen úfry: ötöt. Ha ez az öt, üiay képviselő ár szerint egy 80 tagból álló testületet tönkre tehet, és annak a nívóját leszállíthatja. . . . Olay Lajos : Nem arról szóltam én, hanem a kisegíiő bírákról. Erdély Sándor igazságügyminiszter: . . . akkor aztán nagyon örülök, hogy nem vagyunk egy nézeten. Az első bíróságoknál is felváltva hol soron kívül hol sorban levő embereket nevezek ki, de ennek szintén megvan a maga rendszere. A szerint, a mint egyik vagy másik bíróságnál. a mely több tagból áll, milyen egyénre van szükség; a szerint intézem a dolgot, gondos megfontolás után és az alant levő közegeknek, kir. tábláknak javaslatait és minősítését vévén figyelembe. E tekintetben kifogása nem lehet a képviselő urnak, ha be van avatva, ha informálva van a dolog mikénti állásáról. A mi pedig a kisegítő bírákat illeti, — helyesen mondta a képviselő úr — elölről is, hátulról is hoztam a szerint, a mint a kir. kúriának szükséglete ezt megkívánta, mert első sorban ezeket a kisegítő bírákat a kir. kúria szükségletének megfelelő alkalmas egyénekből állítottam össze. Különben, hogy a kir. kúriához ki hivatik be és ki nem, az senkire nézve sem nem előléptetés, sem nem mellőzés; így a budapesti kir. táblánál ott maradt szintén kitűnő három egyénre nézve egyáltalában mellőzést nem jelent. Bement az az egyén, a kire a kir. kúriának a megfelelő szüksége volt. Hogy kisegítő bírákat vagyok kénytelen alkalmazni a kir. kúriánál az, megvallom, magamnak sem tetszik, de az állapot olyan, a melyen ezúttal másként segíteni nem lehet.Volt szerenesétn tegnap megmondani, hogy a kir kúriának hátralékos állapota időleges; hogy 24 kir. kúriai rendes bírói állást most szervezzünk, azt hiszem, hogy ha azzal jönnék ide, a képviselő úr valószínűleg nem fogadná el a javaslatot. A szükséglet azonban az, hogy ezek a hátralékok mielőbb megszűnjenek ; ezen időlegesen másként nem segíthettem, mint hogy az eddig volt 16 kisegítő birót 8-czal szaporítottam. De ne méltóztassék ezeket a bírákat sem megvádolni azzal, hogy azért, mert ők kisegítők, őket a kormány vagy akárki politikai okból függetlenségök tekintetében befolyásolhatná. Általában igen kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a bírákat, kik eddig az országban nagy tiszteletben, bizalomban részesültek, megbízhatatlansággal vádolni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Olay képviselő úr személyes kérdésben kíván szólani. Olay Lajos: T. ház! Személyes megtámadtatás és szavaim félremagyarázása czímén kérek szót. (Derültség a jobboldalon. Helyeslés és félkiáltások a szélső báloldalon: Halljuk ! Halljuk !) T. ház! Tudomásul veszem Erdély miniszter úrnak azon kijelentését, hogy ő a tárgyra és nem személyemre vonatkozólag mondotta, hogy nem igaz. De ezt alig lehet megkülönböztetni, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és én afféle ember vagyok, a ki ezt elválasztani nem szoktam és én azzal, a mit mondok, személyemet mindig azonosítom is. (Tetszés a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) No, és helyt is állok szavaimért. Igaz, Erdély jogosítva van az ő szavait magyarázni a hogy tetszik, megengedem, és én nem is kételkedem a szavában és én nem azt mondom, a mit a miniszter úr megengedett magának, hogy: nem igaz, hanem csak röviden azt mondom, hogy a mit én mondtam, az szent igaz, (Derültség, Tetszés a szélsőbalon.) és azt be is bizonyítom ; de a miniszter úr a mit mondott, nem fogja tudni bebizonyítani. Minden okos és gondolkozó ember előtt tisztán áll, hogy a kormánypárton a jogászemberek és hazafiak felháborodtak a kúriának a holt kézről hozott döntvénye miatt, mely felháborodásnak a szabadelvű pártnak az igazságügyi tárcza költségvetése fölött tartott értekezletén egy pár jogász kifejezést is adott. A miniszter úr úgy hallgattatta el őket, hogy a házban nem kell intézkedni, nem kell semmit sem tenni, hogy kilátásba helyezte, a mit azon képviselő urak, a kik ott felszólaltak, de a szabadelvű párt is úgy