Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-580
48 580. országos fllés 1896. m&reitins 10-én, kedden. nyítékot, konkrét esetet; ha konkrét esetet mondunk, azt mondják, személyeskedés. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon nehéz eleget tenni az olyan ízlésnek, mint a minő az előttem szólott képviselő áré, a ki mindenáron iparkodott a miniszter úr ízlése szerint beszélni. Én sajnálom, nem beszélhetek a miniszter úr ízlése szerint, én meggyőződésből, az ország érdekéből akarok beszélni. Visontai t. barátom a miniszter úr ellenében azt állította, hogy a bíróságokra hatalmi befolyást gyakorol; t. képviselőtársam, Mandel Pál pedig azt mondta, hogy ez olyan vád, melyet igazolni kell. Tökéletesen igaza van s én, mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, nem fogom vádolni a miniszter urat, hanem ez irányban oly bizonyítékot fogok ellene felhozni, mely szégyenére válik .a nemzetnek, és ha a miniszter úr állítása igazolást nyerne, szégyen volna a magy. kir. kúriára. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A kúria legújabban a holt kéz felett egy döntvényt hozott. Nekem is meggyőződésem, hogy ez helytelen, hogy ezen segíteni kell. De midőn a kúria teljes tanácsban döntvényt hoz, ez Magyarország alkotmányosságának legnagyobb biztosítéka! S e döntvényről azt mondta a t. miniszter úr a kormánypárti klubban : Legyetek nyugodtak, majd másféle döntvényt hozatok! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ez nem igaz ! Olay Lajos: Ha én a miniszter úrnak azt mondom, hogy ez igaz, akkor kikérem magamnak, hogy szavamban kételkedni merjen, mert tisztességes emberektől tudom, a kik azon a párton ép annyi tisztességgel bírnak, mint a miniszter úr. A mit mondok, szentírás s akkor Erdély miniszter úrnak nines joga'azt mondani: Nem igaz ! Nem igaz, a mit ő mond! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Hisz nem volt ott! Olay Lajos: Hivatkozom a kormánypárt tisztességére, álljon fel valaki s mondja meg, nem igaz-e, hogy a miniszter úr kilátásba helyezte, hogy hat hónap alatt más döntvényt hozat; akkor majd tudni fogom kötelességemet, addig pedig fentartom állításomat, (Zaj.) Ha a miniszter úr a legmagasabb kúria döntvényéről így mer nyilatkozni és mégis azt meri állítani, hogy a bíróságokkal szemben nem érvényesül a hatalmi befolyás minden irányban és mindenütt, ehhez igazi bátorság kell — nem akarom az eljárást igazi nevén nevezni, Áttérve beszédem tárgyára, mondhatom, nagyon örültem, mikor a t. miniszter úr itt a házban felszólalt, mert hiszen nem tett egyebet, minthogy előadta az igen helyesen készült igazságügyi jelentés kivonatát. Előttem Erdély miniszter űr érdeme egyedül az volt, hogy a jogrendhez hozzányúlni nem mert. Megijedtem, hogy talán most hozzá akar nyúlni, mert hisz programmjában ezt jelezte. Nos hát, én csak azt kívánom a szegény nemzetnek, hogy erre a miniszter úrnak soha alkalma ne nyíljék; mert ha már Mandel Pál képviselőtársam azt kívánta, hogy konkrét adatokkal szolgáljak, igenis szolgálni fogok s bebizonyítom, hogy az, a mit a miniszter úr eddig tett, mind veszélye volt az igazságszolgáltatásnak és pedig nagy veszélye. Ezért mondtam és előrebocsátottam, hogy a nemzet legnagyobb szerencséje volt az, hogy a jogrend érdekében eddig nem volt bátorsága semmit sem tenni. Nos, hát mit tett a miniszter úr, a mióta igazságügyminiszter? Napról-napra elintézte a dolgokat, de voltak neki fontos teendői is, voltak a kinevezések. A birói 'függetlenség, a birói igazságszolgáltatás jóságára nézve ez egy igen fontos kérdés, különösen fontos a kúriánál, de fontos az egész le az utolsó a!bíróig, mert a rossz törvény nem oly rossz, ha azt jól tudják végrehajtani, és a legjobb törvény is rossz, ha azt rosszul hajtják végre. A kúria a legmagasabb fórum, a kúrián nyugszik íulajdonképen a személy- és vagyonbiztoság, nyugszik a jogállamnak alapja, a királyi kúria tulajdonképen az alkotmánynak a bástyája. Már most mi történt ott? Rettenetes nagy önfeláldozás, tagadhatalan nagy férfiúi erő, igazi hazafiság és óriási lelki nyugalom kellett hozzá, mit Szilágyi Dezső, volt igazságügyminiszter látva azt, hogy a kúria sajnos, a meglevő anyag mellett is folyton gyöngül és pedig azért, mert az előbbi kormány alatt bizony, mikor még főispáni ajánlatra lehetett csak a bírákat kinevezni, kortesérdekbői igen sok táblabírói állás tölteteti be, látva e bajt, a kúria tanácselnökeivel úgy látszik egyetértőleg, mert úgy tudom, hogy a Szilágyi alatt a kúria tanácselnöke a táblabírák létszámából az első 23-at évek hosszú során át soha nem kandidálta, Szilágyi pedig ki nem nevezhette. Tehát erre a huszonháromra kimondták azt, hogy lehetnek azok derék, becsületes emberek és jó bírák a királyi táblánál de minthogy á kúrián különös magas kvalifíkaczió, nagy tudomány, rendkívüli képesség kell, tehát arra nem találták őket alkalmasaknak. Az így mellőzöttekre ez igen kellemetlen lehetett, pláne arra, a ki érezte, hogy tehetsége szerint birói hivatásának iparkodik eleget tenni, azonban mellőzték képesség hiányában. És a kúria szellemi erőben az adott körülmények között kezdett javulásnak indulni. Mit csinált Erdély miniszter úr? (Sálijuk! Halljuk!) Azt mondja a miniszter úr, hogy semmiféle bíróságra nincsen állami befolyása. Talán a kúria mégis a legmagasabb bíróság és
