Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-588
246 588. országos ülés 1896. márczhis 19-éu, csütörtökön. évben, a midőn tudvalevőleg kitíínő termés volt, Franeziaországban hektáronként 22 hektoliter termett és ez hektár volt és nem kataszteri hold. Ezt elfogadom, de nem fogadhatom el a t. miniszter urnak 400 hektoliteres termését. A németnek vannak mindenféle »Latein<-jai; beszélnek Jägerlateinról, a parlamentből kiszivárogva lassanként fognak beszélni Miniszterlateinról és van egy Oekonomenlatein is. Ez utóbbi közé sorozom én azt a 400 hektolitert. Hiszen ha kimegyünk falura, a mi báró de Manx-aink is tudnak ilyen históriákat. Egy földbirtokos pl. egy ízben azt beszélte, hogy ő kukoriczáját lóhátról törette ; egy másik azt mondta, hogy kénytelen volt szomszédját megkérni : engedje meg neki a kereszteket az ő földjére is rakni, mert az ő földjére már nem fér. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez a 400 hektoliteres termés teljesen ezen Oekonomenlatein sorozatba tartozik. Tessék csak összeszámítani — én utána számítottam — minden tőkén 100 fürt szőlőnek kellene lennie, már pedig ez teljességgel nem várható. (Úgy van! balfélóí.) Azt mondta a miniszter úr arra nézve, hogy a borhamisításról szóló törvényt szigorítani fogja. Bármilyen szigorú lesz is a törvény, addig, míg végre nem hajták, egy fadrombot sem ér. Hogy pedig végre nem hajtják, annak egész politikai szervezetünk az oka. Tessék elhinni, a hol valami nagy kortes ilyen borgyártó, azt nem fogja bántani sem a szolgabíró, sem senki más. Itt nem a törvénynek a hiányosságában, de abban van a hiba, hogy ily szigorú törvényeket nálunk végre nem hajtanak. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) De menjünk tovább. A t. miniszter úr utolsó kérdésemre, hogy meddig fog ez a szőlő tartani, azt mondta, hogy az én álláspontom túlzott. Az én álláspontom az volt, t. miniszter úr, hogy a mint lejár a 15 esztendei fizetési ráta, mikorára a kölcsönvevő fizetésre köteleztetett, igen helyesen cselekszik a törvényjavaslat, hogy hosszabb törlesztési rátát nem állapít meg, mert a mint ez a 15 esztendő, illetőleg az ültetés után 20 esztendő elmúlt, már hírmondója sem lesz a szőlőnek; a t. miniszter úr pedig azt mondja, hogy 20 évig él egy szőlőtőke. Tessék utána számítani, hogy ez tökéletesen ugyanaz, a mit én mondottam. Ha egyszer megszűnt a fizetési kötelezettség, megszűnt egyúttal a szőlő termése is. Akkor aztán ne tessék ezt a meliorácziós kölcsönnek nevezni, mert a föld épen olyan rossz lesz, ha a töke kivész, mint volt ezelőtt. T. ház! Még egyre kell reflektálnom a miniszter úr megjegyzései közül. Zárszavamban említettem, hogy a miniszter úr a törvény szavaival határozott ellentétben — melyek szerint a kölcsön készpénzben folyósítandó — azt mondta, hogy a kölcsön vevők vesszőben, karóban, tehát természetben és nem készpénzben fogják kapui. Jöjjünk tisztába, t. ház, hogy mi ez, akár a törvény szavai-e az irányadók, akár a t. miniszter úr kijelentése. Mind a kettő rossz. Mert nagyon rossz, ha készpénzben kapja, mert az első rátából kell megszereznie az oltványt, a karót, tehát minden nagyobb költséget ebből kell teljesítenie, mely az egész kölcsön oroszlán része, melynek ^/s-öd részét képezi. Ha tehát 800 frt kölcsönt adnak, s az illető kap 600 frtot, ez igen jó útipénz Amerikába. De rossz lesz az is, ha természetben kapják, mert azt a szemetet, melyet oda dobnak, iszonyú árakon kell elfogadniuk. De egy tekintetben sokkal jobb lesz, mert akkor sokkal kevesebb bolond akad, s akkor nem forog fenn az a veszély, melyet én, valamint Szederkényi Nándor és Eötvös Károly t. képviselő társaim látunk, mert kevés olyan bolond lesz, a ki oly vesszőkért, melyek értékét nem tudja, birtokát ilyen árban lefoglalni és eladósítani hagyná. Azért kérem a t. miniszter urat, méltóztassék már nyilatkozni, akarja-e ezt a módosítást, vagy úgy akarja hagyni, a hogy a pénzügyi bizottság módosította, mely esetben készpénzben kell fizetni. Igen fontos kérdés, t. ház, a bankkérdés. Több oldalról kifejtetett, hogy a törvényjavaslat nem a szegény szőlőbirtokos, de annak a banknak érdekében van csinálva és ezt az ellenvetést semmiféle számítással nem lehetett megdönteni, magára arra a végszámításra pedig, hogy a javaslatban említett 5 1 /* kamattal szemben az illető 13—14 százalékot fog törleszteni, sem a miniszter úr, sem senki nem nyilatkozott. Én a törvénynek ezt a második részét az igazságügyi illetőleg jogi szabályokkal annyira össze nem férőknek, pénzügyileg a népre, de magára az államra is annyira veszélyesnek tartom, hogy a törvényjavaslatnak ebbe a második részébe semmiesetre bele nem nyughatom és azért kérem a t. házat, legyen olyan kegyes elfogadni határozati javaslatomat, melyet, minthogy egyes kérdések már féligmeddig eldöntettek, én máskép formuláztam. Annyit kell még megemlítenem, hogy a t. miniszter úr itt kijátszotta ellenem Kossuth Ferencz t. képviselőtársamat, a ki legjobb szándékkal speczifikálni és körülírni akarta azt, a mit én körűi nem írtam, hogy tudniillik a szegény ember ne fosztassák meg attól, hogy törvényesen állapíttassák meg, hogy ingyen vesszőt kapjon, hogy a miniszter úr kegyelmére ne legyen utalva és hogy ne a miniszter úr határozzon saját akarata és kegye szerint az ország pénze fölött, hanem a törvényhozás törvényben
