Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-587
587. országos illés 1896. ntárczins 18-áu, szerdán. 227 ződjék, de feljogosítja 300 millió forintig való szerződésre is. A t. miniszter úr most 25 millióval szerződött, de hol van a garanczia, hogy e £y ily javaslat elfogadtatván, nem fog oly földművelési miniszter találkozni, a ki — hiszen újabb felhatalmazás kérésére szüksége nem lesz — meg fogja azt a 25 milliós szerződést 250 milliós szerződéssé változtatni. Hát, t. ház, mikor komoly munkát akarnak végezni, mikor egyfelől az állam pénzügyeit a nagymérvű megterheltetéssel szemben biztosítani akarják, másfelől akarnak az államnak, és harmadszor a szerencsétlen szőlőbirtokosoknak új jövedelmi forrásokat teremteni: akkor sohasem szabad az egyénre, a mindenkor a miniszteri székben levő egyénnek, sem az erkölcsi, sem a szellemi, sem a hazafiúi értékére bazirozni a törvényt; a törvényt mindig úgy kell megalkotni, hogy azzal szemben sem visszaélni, sem az államot megkárosítani, sem a törvényhozás által kitíízött czéltól eltérni ne lehessen. És, t. ház, ebben találom én a hibát, az igen t. földművelési miniszter úrnak azon kijelentésével szemben, hogy hisz neki is van szíve, és így igen is fog utat-módot találni arra, hogy a szegény népet ingyenes szőlővesszőhöz juttassa. Ezen argumentáezióban találom én a veszedelmet, a tekintetben, hogy itt egy irány kerekedik felül, a melynek tendencziája: az egyéneket kidomborítani, az ország sorsát mindig az egyéneknek felfogásához, akaratához szivéhez vagy szívtelenségéhez fűzni. Ebben az irányban látom én, t. ház, azt a hajlamot, hogy a törvényhozás jogkörébe tartozó intézkedéseket a végrehajtó hatalom magához akar vonni. Ha szükséges a szegény embereknek ingyenes szőlővesszőket adni, a szükségnek meghatározását, és azt, vájjon akarja-e a törvényhozás az állami költségvetés terhére az ingyenes szőlővesszőket kiosztani, nem szabad volna a földművelésügyi miniszternek az akaratára, nem szabad a földművelésügyi miniszternek a szívére bizni. Ez a törvényhozásnak a joga és kötelessége. (Helyeslés balfelöl) Hát ez is szintén egyik indok a tekintetben, hogy az igen t. földmiveléüsgyi kormány most, midőn a javaslat már általánosságban el van fogadva, méltóztassék alkalmat találni arra, hogy ezen irányban is a beható módosításokat a maga részéről inicziálja. Én a magam részéről egyáltalában nem fogok sehol módosítványt beadni, mert tudom, hogy ha nézeteim elfogadtatnak, azok tekintetében a módosításokat a t. földmívelésügyi kormány meg fogja tenni, másfelől pedig, ha nézeteim elfogadásra nem találnának, én a ház idejét módosítványok beadásával és vitatkozásával nem akarom elfoglalni. T. ház! A t. földmívelésügyi miniszter úr a kölcsönnek olcsó és előnyös volta tekintetében két érvet hozott fel. Az egyik az, hogy ha magasabb kamatlábat is vesz a bank, mint más bankok szoktak, de kérdi, hogy nem nagy előny-e az, hogy szőlőkre is ad ez a bank kölcsönt, holott más bankok nem szoktak arra kölcsönt adni; kérdi, hogy hol van ilyen bank? Hát nincsen az egész világon sehol, de ez nem indok a kamatláb nagysága mellett, mert ez a bank sem ad szőlőkre, hanem ad nemcsak ez a bank, hanem 100 más bank is, nem ugyan szőlőkre, de a magyar állam jótállására. Ez az egyik tény azzal a levegőben lógó állítással szemben, hogy ez a bank unikum és így több kamatot érdemelne a maga nemében, mert szőlőkre ad kölcsönt. Gr. Festetits Andor volt földmívelésügyi miniszter úr azután mint egy apa, a javaslatnak [második részét elfogadja, azonban mint olyan apa, a ki átlátja, hogy az ikrek egyike kicseréltetett, mert a javaslat két részre oszlik, apai önérzetével neki megy az ikrek egyikének a javaslat első részének. Ez csak egy tény annak konstatálására, hogy a javaslat miként ítéltetik meg ágon többség keretében, a mely többség szavazatával ezen javaslat Magyarország törvénytárába fog beiktattatni. Ehhez nekem abszolúte semmi közöm, semmi hozzászólásom nincsen, de van hozzászólásom a tévedéseknek azon egész sorozatához, a melylyel Gr. Festetits Andor t. képviselő ár felszólalásomat kisérte, midőn igénytelen beszédemmel foglalkozott. Jellemző az o beszédjének |egyik kiemelkedő része, midőn azt mondja, hogy az erzsébetvárosi és más vidéki takarékpénztár jelzálogkölcsönt 8°/o-ra, adván — vájjon nem előnyös-e a javaslatban kontemplált kölcsön? Jellemző az a felfogás, hogy ime azok, a kik ezen javaslat apaságát vitatják, hogy azok, a kik ezen javaslatot készítették, a kik Magyarország földmívelésügyi kormányzatát kezükben tartják és igy ez ország földmívelési érdekeit éveken át kezelték, tulaj donképen máig sincsenek tisztában az iránt, hogy tulajdonképen mi az a kölcsön, a mi kereskedelmi ügyletnek tekintendő és mi az a kölcsön, a mi a gazdászati érdekek kielégítésére szolgál ? Én, t. ház, midőn b. Andreánszky Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát támogatni bátor voltam, már akkor kifejtettem álláspontomat az agrár és merkantil érdekeknek egymással szemben és egymás mellett megállhatása tekintetében és csak arra kérem a nemes grófot, hogy vegye tekintetbe, hogy a jelen törvényjavaslatnak bevallott czélja az, s hogy a szőlősgazdák érdekeit mozdítsa elő és vájjon ezen bevallott czél mellett megállhat-e az a rejtett érdek, mely rejtett érdek kidomborodik abban, hogy magasabb kamatláb és kezelési költség biztosíttatik 39*
