Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-587

587. országos illés 1896. márczius 18-án, szerdán. 211 Nem is akarok többet mondani: Elég ez! (De­rültség,) Baranyi Ignácz földművelésügyi mi­niszter : Tovább megyek. Vannak igen előkelő pénzintézetek, melyek úgy kötnek vagy leg­alább kötöttek kölcsönszerződéseket, hogy 40—50 évre kötött kölcsönt semmi módon sem lehet a 40 — 50 év lejárta előtt visszafizetni. Az öt százalékos kölcsönt pl. nem lehetne visszafizetni akkor sem, a mikor talán két száza­lékra fog a kamatláb a távoli jövőben leszál­lani. Hát, t. képviselő úr, ha már most a tör­vény) vaslatba az az intézkedés van felvéve, bogy ez a kurzus-differenczia csak mintegy büntetés képen vehető meg és az illető teljes mértékben megkapja és visszafizetheti a kölcsönt, akkor ebből sérelmet csinálni szintén nem helyes és nem igazságos. (Úgy van! jobbfelöl.) A t. képviselő urnak azt is méltóztatott állí­tani, hogy micsoda hallatlan dolog az, hogy e köl­csönnek részleteit az állam az adóval hajtja be. A t. képviselő úr nagyon jól ismeri azokat a törvényeket, a melyek szerint bizonyos járulé­kok az adóval hajtatnak be. Az összes amelio­ráczionális, talajjavítási, vízrendezési, vízlecsa­pólási kölcsönök mind az állami adóval együtt hajtatnak be; engedje meg hát a t. képviselő úr, mégsem lehet azt mondani, hogy itt egy új dolgot, vagy egy új privilégiumot teremtettünk meg. Hanem hát eddig csakis kis számokról beszél­tem; a t. képviselő úr azonban nagy számok­kal dolgozik. Felemlítette, hogy itt egy nagy operáczióról van szó, hogy megkötjük az állam kezét Isten tudja hány millióra, előbb 240 mil­lió volt, azután megjavította magát és lett 300 millió és végűi arra jött rá, hogy egy 480 milliós üzletet csinálunk. Mondhatom, magam is megijedtem az első pillanatban. (Derültség jobb­felöl.) Meg kell vallanom azonban, t. ház, hogy Issekutz t. képviselő úr mérsékeltebb volt szá­mításában, mert ő minden jó igyekezete daczára nem többet, mint a 25 millió hatszoros össze­gét 150 millió irtot hozott ki. Issekutz GyÖZÖ: Reálisan számítottam ! Darányi Ignácz földmivelésügyi mi­niszter: Realitásról méltóztatik beszélni ? Nem a képviselő úr volt a legreálisabb önök között. Legreálisabb volt viszonylag Molnár Józsiás képviselő úr. Igenis ő volt legreálisabb. (Derült­ség. Zaj. Elnök csenget.) Én sajnálom és bocsánatot kérek Eötvös Ká­roly és Issekutz Győző t. képviselő uraktól, de ezen szempontból, a pénzügyi realitás szem­pontjából Molnár Józsiás t. képviselő úr előtt kell meghajtanom a zászlót. (Derültség.) Molnár JŐZSiás: Megtanulhatták volna, hogy nekem rendszerint igazam szokott lenni! (Derültség. Elnök csenget,) Baranyi Ignácz földmivelésügyi mi­niszter; Mert Molnár Józsiás, a ki szintén iparkodott minél nagyobb összeget kihozni, száz milliónál többet nem hozott ki. Hát én arra kérem a t. képviselő urakat, hogy legalább egy összegben állapodjanak meg. (Derültség jobbfelől. Egy hang a szélső baloldalon : As nem lehet!) Eötvös Károly: Ez ügyes! Darányi Ignácz földmivelésügyi mi­niszter: De ezzel még nincs vége a dolognak. Eötvös Károly : Ez már felvilágosítás ! Darányi Ignácz földmivelésügyi mi­niszter: Igen; az a szándékom. Arra kérem a t. képviselő urat, nézze meg . „ . Eötvös Károly : Az indokolást? Darányi Ignácz földmivelésügyi mi­niszter: Nem; nézze meg a törvény 19. §-át. Mit mond ez a szakasz? Hogy e törvény ha­tálya 1910. decz. 31-ig terjed. Legyen szíves már most megmondani nekünk a t. képviselő úr, hogy miképen vél ő, miféle intézkedéssel 1910-ig 480 millió forintot befektethetni? De van még egy más dolog is, t. ház. "A t. képviselő úr azt hiszi, hogy itt egy roppant nagy, félszázadra terjedő, fél milliárdnyi üzlet­ről van szó. Hát én ezennel megnyugtatom a t. képviselő urat, hogy azon előzetes szerződés­ben, melyet mindig a törvényhozás jóváhagyá­sának a feltétele alatt kötöttünk az illető pénz­intézettel, világosan ki van mutatva, hogy e szerződés hatálya csak addig terjed, a míg a 25 millió be nem ruháztatik. Eötvös Károlyi Hol a szerződés? Darányi Ignácz földmivelésügyi mi­niszter : Azontúl az állam keze teljesen sza­bad. Tehát beszélhet a képviselő úr 25 millió­ról, de méltóztassék megengedni, a 480 millió igen erős túlzás volt. Eötvös Károly t. képviselő úr mindenféle veszedelmeket lát, mindenféle rémeket fest a falra, csak azt nem látja, hogy az a szőlős­gazda rekonstruálja a maga elpusztult vagyo­nát, csak azt nem látja a t. képviselő úr, hogy itt a nemzeti vagyonnak egy nagy érték terem­tetik ; csak azt nem látja, hogy micsoda adó­alap fog irt előállaai, ha ezen szőlők felújít­tatnak. Beszélt még a képviselő úr az idegen pénzről is, hogy mi kénytelenek vagyunk ide­gen pénzhez fordulni. Hát igaza van — fájda­lom — a t. képviselő úrnak, Magyarországon annyi pénz, a mely ilyen czélokat is kielégí­teni legyen hívatva, nincsen. De kérdem, mi­ben rejlik Magyarország gazdasági jövője, mi­ben rejlik a magyar gazdának a mai nehéz vi­27*

Next

/
Oldalképek
Tartalom