Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-587

raároriiiB 18-án, sterdán. f 04 587. országos ülés 1898. óhajtottam akkor e kérdéshez hozzászólni, a miniszter úr ezen kijelentése után, hogy intézkedni fog ezen javaslat érdemében, megnyugodtam. Tehát már akkor, mintegy elvileg, ha nem a szavazással, de a miniszter úr kijelentése után kifejezett általános helyesléssel a ház a kamatmentes állami kölcsön eszméjét magáévá tette. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily viszonyok között meglepett bennünket az, midőn a mostani miniszter úr, a részleges intézkedésre vonatkozó törvényjavaslat benyújtásakor, nem ily kölesönt javasol, hanem egy bank által eszközlendő — a mint ő maga is elismeri — bonyolult kölcsönrendszer tervét ajánlja a képviselőháznak. (Igaz! Úgy van! a sselső báloldalon.) Hogy mindjárt ezen kérdéssel végezzek, ki kell jelentenem, hogy már első fölszólalásomban ezen törvényjavaslatot nemcsak bonyolultnak, mint a t. miniszter úr is elismeri, hanem ködösnek mondottam, mintha itt volna valami, a mit világosságra hozni nem lehet, mintha itt valami rejtve volna. És kérdezem a t. miniszter urat, főleg egy vitás pontra, arra tudniillik, hogy a kölcsönnek kamatja, az amortizáczió és egyéb, nem tudom miczímen felszámolandó összegek fejében 100-tól mennyi fog majd számíttatni, miután itt-amott a sajtóban, sőt a házban is különféle számítások tétettek. Neki tudnia kell egyszersmind a számításnak számokban leendő kifejezési módját is, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) nemcsak rejtélyes körülírását, a melyet azután később magyarázhatnak az illetők úgy, a mint akarják. A miniszter úr ezt hallgatással mellőzte. Ez előttem még inkább feltűnő jelenség. A t. előadó úrtól nem is vártam, hogy fejtse ki, mert ő maga is elismeri, hogy azt megfejteni nem lehet; én sem tudom megfejteni a törvényből. De a t. miniszter urnak, ki a bankkal egyezkedett és megcsinálta a maga számításait, tudnia kell, hogy e pontra nézve is kimerítő és világos egyezség van-e, vagy nincs? Ha van, akkor adja azt elő a házban. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hisz az mégis furcsa dolog, hogy a ház garancziát vállal és azt sem tudja, hogy miért. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Már ezen törvényjavaslat indokolásában kellett volna azt részletesen bemutatni a háznak. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) A földmívelési és pénzügyi bizottságok valóságos bűnt követtek el, midőn ezen keresztül szaladva, ajánlják a törvényjavaslatot elfogadásra, (Igaz! Úgy van! balfelől.) meg se érintve azt, hogy ezen kölcsönnél miféle visszafizetések és mily összegben fognak kívántatni. Hiszen azért útasíttatik az ily törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz, hogy a pénzügyi bizottság a pénzügyi réséét számítsa ki és a maga auktoritásával itt a házban pecsételje meg. Hát így teljesíti a pénzügyi bizottság a maga kötelességét? Akkor én azt teljesen felesleges intézménynek tartom. (Helyeslés a szélső btioldalon.) De ha már azok nem teljesítették, akkor a miniszter úr lett volna hivatva arra világosan megmondani, hogy ha valaki felvesz 100 frtot és azután fizet 15 esztendeig, mi az az összeg, melyet neki fizetnie kell, nem pedig bonyolult kifejezésekkel körülírni, a melyet a bank azután úgy magyaráz, a mint akar. Felkérem tehát a miniszter urat, hogy a kötelességét a ház előtt haladéktalanul teljesítse, mert én nem képzelem, hogy az e padokon ülők azt elviselhessék, hogy a t. miniszter úr ezen fontos tételre nézve úgy a házat, mint a nagyközönségei zavarban, tévhitben és teljes homályban hagyhassa. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kötelessége ez a kormánynak a házzal szemben is, hogy tudja meg a ház, hogy mennyiért vállal el garancziát? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én most már annak bővebb fejtegetésébe, hogy milyen terheket fog ez róni a szőlőtermelőkre, azok után, miket t. barátaim elmondottak, belebocsátkozni nem akarok. A ki ma is még abban a nézetben van, hogy ez fogja Magyarország szőlészetét rekonstruálni, az menjen a vígszínházba, a melynek a kormány és pártja 50 esztendő alatt törlesztendő kamatmentes kölcsönt volt kész megszavazni. íme, tehát, a kormány irtózik attól, hogy a szőlőbirtokosoknak kamatmentes kölcsön adassék, de nem irtózott ettől akkor, mikor a vígszínházról volt szó; pedig az én javaslatom 20 esztendőre terjedő kölcsönről szól, tehát sokkal szerényebb, mint a mennyit a kormány a vígszínházzal szemben felajánlott. És a midőn 200.000 forintot a vígszínház részére kész volt megszavazni, akkor Magyarország szőlészetének rekonstruálására, mondjuk 3—4 milliónyi kölcsönt nem akar felajánlani. (Úgy van! balfelől.) Ismétlem, t. ház, hogy ez valami óriási öszszegekre nem is menne az első években, a mit kölcsönként felvennének, mert nem juthatnának még vesszőhöz, és ki lehet számítani, hisz nem oly nagy mesterség, hogy egy hold mennyi veszszőt igényel, hogy mennyi vesszőt lehet termelni. Vessző nélkül kölcsönt nem adhatunk, és vessző nem lévén, csak fokozatosan fog a kölcsön évenként emelkedni. Aztán ezt a kölcsönt nem is lehetne csak olyan könnyedén dobálni, nagyon természetes, hogy azt kellő feltételekkel kell adni. Ott van Ausztria példája; Ausztria megadta; gr. Festetits Andor képviselőtársam azt mondja rá, hogy hát ime, mit ér az ilyen kölcsön, hisz — azt mondja — Ausztria felajánlott kamatmentes állami kölcsönt és alig vettek ki belőle 300.000 forintot. 1892-ben hozatott a tör-