Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

586. országos ülés 1896. márcrius lí-én, kedden. 201 Elnök: Ha a határozati javaslatok beadói zárszóval élni kívánnak, ejog első sorban báró Andreánszky Gábor t. képviselő urat illeti. (Felkiáltások : Ma! Holnap /) B. Andreánszky Gábor: T. képviselőház! Annak igazolására, hogy e dologból pártkérdést nem csinálok megteszem a politikai ellenpártnak azt a szívességet, hogy nem kérem beszédem holnapra halasztását, hanem a mit mondani akarok, röviden ma fogom előadni és röviden reflektálok arra, a mi határozati javaslatomra és beszédemre mondatott, ég mindenekelőtt arra, a mit ide vonatkozólag a miniszter úr előadott. A t. miniszter úr határozati javaslatomat két szempontból nem fogadja el, először elvi szempontból, másodszor azért, mert, a mit javaslatom második része czéloz, azt a t. miniszter úr is meg akarja tenni. Ez utóbbira nézve, t. ház, csak az a különbség köztem és a t. miniszter űr közt, hogy én azt magába a törvénybe akarom beletenni, míg a t miniszter űr azt saját jószántából és kegyéből, de az ország pénzéből akarja megadni. A másik különbség pedig az, hogy én az adandó segélyt nem oly nagy mértékben, hanem direkte kívánom nyújtani, a miniszter úr pedig a bankok közvetítésével. Én a szegény népet akarom megmenteni az adósságtól, a miniszter úr pedig azt mondja, a szegény népnek mozgótőkét kell adni, és azért a nyakába hengerít egy maradandó adósságot. A miniszter úr maga panaszkadik, hogy milyen szomorúak és nyomorultak a hitelviszonyok odakint, és oly adósságot akar a népre róni, melyet rossz termés esetében csak ezen hitet igénybe vételével képes megfizetni. Azután beszél a miniszter úr a pénzügyminiszteri közegek humánus behajtási módjáról. Hát ez különböző, más a választások előtt, és más a választások után. A pénzügyigazgatóktól igen sok fíigg, azok pedig belerántatnak a megyei napi politikába, hogy pedig ez milyen, látjuk abból, hogy pl. a nyitrai választásnál a pénzügyigazgató elnökösködik, vagy a stomfai és girálti választásoknál, a hol még az állatorvosok is befolytak a korteskedésbe, és az ellenzéki választók lovai is az életükre nézve legveszélyesebb gyanúsításoknak lettek kitéve. (Derültség és felkiáltások jobbfelől: Ez aztán tárgyilagosság!) Hát az én beszédem legnagyobb része igen tárgyilagos volt. Én beszéltem a szőlőnek természetéről az adaptáczió tudományának mai álláspontjáról, arról, hogy mi a várható termésünk az ár konjunktúrák és végre arról, hogy mily hosszú az élete az ojtott szőlőtőkének. Erre egyetlen szava se volt a miniszter urnak. A miniszter úr annyira óvatos volt, hogy még szóval sem nyújtott semmiféle garancziát a művelet sikerére nézve, hanem a t. miniszter úr e helyett azt mondta, hogy én a KÉPVH. NAPLÓ í 892—97. XXXI. KÖTET. szegény embereket az urak ellen lázítom. Hát, t. ház, addig, míg itt a miniszter úr a gazdag szőlővesszőtermelők érdekeit dédelgeti, míg azokat nebáncsvirágoknak tartja, addig fentartom azt a vádat, hogy a kormány többet gondol a gazdagokkal, mint a szegényekkel. Az olcsó vessző, t. ház, annyira alapkelléke a regenerácziónak, hogy annak előteremtése állami feladatot kell, hogy képezzen, és ha az állam vissza hagyja magát ijesztetni, a magán vesszőtermelők érdekei által; akkor nincs a miniszter úr jogosítva azt mondani, hogy a szegény néppel senki sem gondol annyit, mint ő és hogy ezen javaslat a szegény emberek javaslata. (Igás! Úgy van ! bálfelöl.) Azután azt mondja a t. miniszter úr, hogy én hadat izentem a tőkének és a hitelnek. Én, t. ház, a merkantilizmusnak izentem hadat, ez pedig tudvalevőleg a kereskedelmi czéíok és termékek túltengése és nem a kereskedelmi jogos érdekek megvédése. A t. miniszter úr magát, mint agráriust mutatja be, és azt mondja, hogy a földmívelő érdeke a fő. Hát én teljesen osztom a nézetét, de engedjen meg a miniszter, hogy ezen elismerés mellett egyúttal legbensőbb csodálkozásomnak adjak kifejezést, mert hisz a miniszter úr mint képviielő 12 éven át támogatta azon gazdasági rendszert, mely mindig a mezőgazdasági érdekek ellen harczolt, és láttam, mikor az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szerződést megkötötték, a melyek a magyar földmfvelési érdeket kiszolgáltatták az osztrák iparérdekeknek, akkor a t. miniszter úr támogatta azt a pártot, mint képviselő. Láttam aztán ismét, midőn a külföldi vám- és kereskedelmi szerződések megköttettek, a melyekben a magyar mezőgazdaság érdeke a Hamupipőke elnyomott sorsára volt kárhoztatva, a t. miniszter úr akkor melegen pártolta a kormányt. Egyszerre a t. képviselő úr miniszterré lesz és mindjárt magára vállalja a mesebeli királyfiúnak a szerepét, a ki megtalálta a Hamupipőkének a szép czipöjét és aztán félrelökte a szép Hamupipőke merkantilis nővérét és maga mellé ültette oda a trónra mint királynőjét az összes közgazdasági érdekeknek a mezőgazdasági érdekeket. Erre csak azt mondom, hogy: »Welche Wendung durch Gottes Fügung!« Én a merkantilizmust e törvényjavaslatban abban látom, hogy itt be hagy furakodni egy bizonyos nyerészkedő intézetet, a szőlőtermelő és az állam közé, tisztán azért, hogy a spekuláczió e filloserájának is jusson valami rágnivaló. És most, t, ház, a t. igazságügy miniszter úrhoz van néhány szavam. (Halljuk! Halljuk !) Én nem vagyok jogász, azért a t. igazságügy miniszter úr fejtegetéseit átengedem Issekutz Győző, t. barátomnak. De egy megjegyzésem 26