Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-586
190 58 *• o^igos W*» 18Ö6. márciíus 17-án, kedden. szőlők felújítására, amerikai vesszők beszerzése s kísérleti és oltótelepek felállítása által állami segély nyújtatik; másrészről azonban a javaslat azon rendelkezéseit, melyek szerint az állami segély egy vagy több bank közvetítése útján a javasolt módon nyújtatnék, általános politikai s különösen pénzügypolitikái indokokból el nem fogadja ; ennélfogva a törvényjavaslatot a földiníve lési és pénzügyi, valamint esetleg a közoktatási bizottságokhoz visszautasítja a czélból, hogy az államsegély: 1. a hegyvidéki szőlőterületeken megfelelő számú községi oltótelepek állítása; 2. ezen telepeknek amerikai vesszővel s oltóeszközök és szerekkel való ingyen ellátása; 3. az elemi iskolák növendékeinek a szőlő oltásba a mellékipari oktatással (Slöjd) együttesen leendő betanítása, s végül 4. a szőlős gazdáknak beoltott gyökeres vesszőkkel, részint ingyen, részint előállítási áron való ellátása útján nyújtás?ék s a törvényjavaslat ez elvek alapján és ezeknek megfelelőleg újból szövegeztessék.« Tekintettel a t kabinetnek és a t. többségnek egészen jogos érzékenységére, nehogy egy törvényjavaslat elvetésével, mintegy ingereitessék a többségnek, vagy a t. kormánynak az önérzete, én a javaslat elvetését nem javaslom, csak azt kérem barátaim nevében és a magam részéről: küldjük vissza e három bizottsághoz : a földmívelésügyi-, közoktatásügyi- és pénzügyihez, (Helyeslés a szélső baloldalon.) ezeket az elveket vitassuk meg, én a részletes számításokat előterjesztem, a javaslatok formulázásánál szívesen ajánlom fel csekély erőmet; vitassuk meg, tegyünk komoly kísérletet a felújításra, de még minden komoly kísérletet meg nem tettünk, azon veszedelmes törvényjavaslat elfogadásába addig be ne menjünk. (Hosszas, élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Molnár Józsiás! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Öt perez! Öt perez! Hosszantartó, nagy zaj. Elnök csenget.) Molnár Józsiás: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a jelenleg fenforgó fontos törvényjavaslatot (Zaj. Elnök csenget.) pénzügypolitikai szempontból mind ez óráig kellőleg megvitat ottnak nem tartottam, szükségesnek véltem azon kötelességemet teljesíteni, hogy ezen fontos kérdésnek pénzügypolitikai szempontból való megvilágosításához csekély tehetségem szerint én is hozzájáruljak. (Halljuk! Halljuk!) De e tekintetben az Eötvös Károly igen t. képviselőtársam által elmondott nézetekre, vajmi kevés mondani valóm maradt, a mennyiben már előre jelezhetem, hogy a pénzügypolitikái szempontból (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly t. képviselőtársam által elmondottakhoz teljes meggyőződéssel és teljes lelkesültséggel ragaszkodom. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly beszéde után azonban alig nnrad más teendőm, mint hogy egy lehetőségig hü képet tárjak elő az on helyzetről és viszonyokról, a melyek között Magyarországon ilyen, vagy hasonló törvényjavaslatok létrejöhetnek. Ezen ezél elérhetése szempontjából legyen szabad elmondanom, hogy a napokban egy szabadelvű képviselőtársammal szóba jött köztünk e törvényjavaslat, melyre nézve aggályomat felyeztem ki és azt mondtam, hogy sajátságos, hogy ennyi szomorú tapasztalat után sem okúltunk és most is egy oly dolognál, hol a külföldi tőke mellőzhető volna, újabb külföldi tőkét veBzünk igénybe, a mely meggondolatlan tény által újból szaporítjuk a külföldre kamatozó adósságunk számát, pedig tudhatnók, hogy a tőke mindig csak a tőkét tisztességes munkával megszerző tulajdonosának szokott a híve lenni, és mindazokat, a kik a tőkét czéltalanúl, indokolatlanul igénybe veszik, e tőke rendszerint csak szolgájává, csak adófizetőjévé szokta tenni a tőke jogos tulajdonosának. Ezen nyilatkozatomra t. képviselőtársam egész megütközéssel azt a kérdést intézte hozzám, hogy: Micsoda ? Te félsz a külföldi tőke beözönlésétől, te félsz, ha a külföldi tőke hozzánk kamatozás végett befoly ? Természetesen erre nekem nem volt mást mit mondanom! Megjegyzem, hogy illető képviselőtársam egy igen nagy elterjedésíí lapnak egyik főmunkatársa, igy azt i* tudom, hogy véleményét naponta esetleg több ezer honfitársunk olvassa, tanulja. De természetesen nem tudhatom azt, hogy vájjon azon egyének, a kiknek ő az ő tudományos képzettségét hirdeti, a kiket ő tanít, olykor-olykor beszél-e arról a pompás helyzetről, a melyben pl. Törökország, Magyarország és Oroszország van, mint a kiknél mindig van alkalom a külföldi tőkének elhelyezkedni! Vagy vajjou olykor-olykor figyelmezteti-e olvasóit arra a nyomorúságos, sajnálatra méltó helyzetre, amelyben pl. Anglia, Francziaország, Belgium és igy tovább mindazok a nemzetek leledzenek, a kik sem Törökországtól, sem Magyarországtól, sem Olaszországtól kölcsönt nem kérhetnek ! és pedig nemcsak azért, mert ezeknek a nemzeteknek tőkéjük nincsen, hanem azért, mert náluk a tőke olyannyira drága, hogy azt pl. Angliába, a hol a pénzkamatláb alig l°/o, egyáltalán be nem fektethetik. Egy más alkalommai, t. ház, s itt szinte nevet is említhetnék, mert itt a házban törtéut, Magyarországnak egyik nagyhírű tehetsége, pónzkapaezitása, midőn én bizonyos pénzügyi
