Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-586

őSíí. országos ülés 1896. márczins 17-én, kedden. j g7 húsz esztendő óta mindig van a minisztériumban. Mindig bölcsnél-bölcsebb borászok és filloxerászok kezelték ezt az ügyet, de soha sem volt semmi haszna belőle a népnek s az illető hegyvidéknek, de kárunk igen. Először azt mondták, hagyni kell a filioserát, elementáris dolog, elég csupán elzárással védekezni. Megvolt az elzárás, de a filloxerát nem zárták el, az tovább terjedt és megfertőztette az egész országot. Azután azt mondták, szénkénegezéssel kell védekezni. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem adtak szénMneget!) Még az sem volt a legnagyobb baj, mikor nem adtak; hanem az volt a legnagyobb baj, mikor hamisat, nem alkalmast drága pénzen adtak, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Azután a t. miniszter úr is emiitette tegnapi beszédében, azt mondták, közvetlen fajokat kell ültetni, ellenálló fajokat stb., jöttek mindenféle bibliai nevű amerikai szőlőveszszőkkel, irtóztató pénzébe került az országnak és kisült, hogy nem ér az semmit, ellent nem áll egyik sem, a melyik pedig ellenáll, az nem bort terem, hanem valamiféle festéket, szennyet, piszkot, a miből bor sohasem lesz. (Derültség.) Rájöttek arra, hogy összes tudományuk nem ér semmit. Még az nem sokat tett volna, hogy nem ért semmit, hanem rettentő kárával járt az országnak (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) E& most előállnak, hogy majd ezután csinálnak mívelési tervet. Köszönjük szépen. Húsz esztendő története bizonyította be azt, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr a maga szakembereivel jót alkotni ezen a téren nem tud semmit, e világon semmit. Ha pénzt ad, hogy Ménes-Hegyalján, vagy Arad-Hegyalján oltó-iskolát, állami vinczellér-iskolát, amerikai szőlőtelepeket stb. állítsahak fel, akkor lesz belőle jó dolog; de a mit a minisztérium maga csinál, vagy tanácsol, annak mindig csak kárát vallottuk. Igen jól emlékszem, tegnap itt a házban ÚJ, felemlíttettett magán úton, hogy Veszprém és Zalavármegye szegény szőlőgazdái, a kiknek szőlője elpusztult, folyamodtak vármegyéjükhöz, ez pedig folyamodott a földmívelésügyí miniszter árhoz, hogy adjon tanácsot, hogy az elpusztult szőlő helyett, hogyan értékesíthetnék földjüket, mit ültessenek, a mi hasznot hozna? A minisztérium összehívta a szakbizottságot, — akkor még Széchenyi Pál volt a földmívelésügyí miniszter — és azt a tanácsot adták nekik, hogy termesaszenek tormát az elpusztult szőlőhegyeken. (Derültség.) Az igen t. miniszter úr elődje nem hiszi, pedig miniszter korában Festetits Andor gróf kikereshette volna az irattárból azt a tanácsot. Nagy bölcsen adták ezt a tanácsot, hogy tormát termeszszeuek ; a mikor a tormának a legfelségesebb alluvialis talaj keli, akkor azt tanácsolják nekik, hogy bazalt sziklán termesszenek tormát. (Derültség.) De mi czélja volna különbeen is a torma-termelésnek ? Hiszen ha ezer méterunzsát termelnek, az elég az egész országnak. Ha pedig tízezer métermázsát termesztenek, az már trágyának való lesa. (Derültség.) És a minisztérium ezzel a bölcseséggel állott elő. É? ilyen bölcseséggel fogják majd Magyarország szőlőgazda közönségének hitelszükségletét, hitelének összegét, a hitel folyósításának feltételeit, a művelési terv megtartását, vagy meg nem tartását, a talajviszonyokat stb. megállapítani? Ilyen bizottsággal akarja majd a t. miniszter úr egy ily hitelügylet! javaslatnak a sorsát összekötni. De mivé teszszíík, t. képviselőház, a mi adóhivatalainkat és a mi adóvégrehajtóinkat? Hiszen az sohasem látta Magyarországot, a ki azt gondolja, hogy az ily módon folyóvá tett összegek a rendes időben be fognak folyni. Hiszen minden negyed- és félévben., mikor az esedékesség következik, az illető bankok vonatszámra viszik majd késedelmes fizetési kimutatásaikat a pénzügyminiszterhez. Ez vonatszámra fogja kiküldeni a pénzügyigazgatókhoz, a kik kiadják azokat az adóhivataloknak s ezek ismét a végrehajtóknak. Hiszen ez a könyvelés, ellenőrzés, a befolyt összegek kezelése, az a munka, mely az adóhivataloknál be fog állani, nagyobb dolgot fog ezeknek adni, mint maga az egész földadónak a kezelése. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen a közegeknek szaporítása a száz meg százezer forintra menő fizetésemelés miatti niegterheltetését fogja maga után vonni az állami költségvetésnek. Ea, ha majd árverésre kerül a sor a szerencsétlen években, az az adóhivatalnok nem lehet könyörületes, mert ő nem ember, hanem gép; ő nem tisztviselő, hanem közeg, ő nem gondolkodó lény, hanem rubrika. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Neki nem szabad könyörületesnek lennie és nem nézheti, hogy az özvegy asszony a hét árva gyermekével milyen sorsra jut, ha kihúzza alóla a párnát, mert a törvényjavaslatban benne van, hogy az összes ingóságok elárverezhetők. Miért ? Azért, hogy akár folyik be a pénz, akár nem, a bankok követelésének megfelelő összeget óriási kamattal a magyar kincstárból, tehát a magyar adózók zsebéből fizesse az állam a bankok pénztárába. (Igaz! Igaz! a bal- és szélsőbalon.) Azt mondja a t. miniszter úr, tegnapi csodálatos beszédében, — mert csodálatos egy beszéd az és csak gyakorlati szakészszel kell azt a beszédet végigolvasni, — (Derültség balfelöl.) arról elmélkedik, hogy váljon lehet-e a szőlőre kölcsönt adni, alkalmas jelzálogi tárgy e a szőlő, illetőleg, hogy jelzálogos kölcsön adható-e