Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-585

168 585. országos ülés 1896, mkrcúu* 16-án, hétfőn. nem is egészen olyanok, mint a hogy azt a t. képviselőtársaim előadták. Mert hiszen ott nem az állam hozott nagy áldozatokat és a kezdeményezésbe sem folyt be közvetlenül, hanem a departement; az állam csakis közvetítve, igen csekély mértékben hozott áldozatokat. (Úgy van! jobbfelöl.) Én úgy nem fogadhatom el a komparatív alapjául az Ausztriában történt intézkedéseket, mert hiszen az ottani állapotok, az ottani intézkedések folyományai inkább ellenbizonyítékúl volnának felhasználhatók, a mennyiben 1892-ben hozatott meg az a törvény, a mely, mint mondám, megint nem az állam kizárólagos és közvetlen befolyásával, hanem itt is a tartomány 50% erejéig és az állam a másik 50% erejéig adja a kölcsönöket. Es mit eredményezett ez ? Azt, hogy daczára annak, hogy körülbelül négy éve, hogy ez a törvény életbe lépett, daczára annak a mai napig a mennyire én is ismerem a viszonyokat, az ottani állapotokat, 400 egynehány hold birtokosa vette igénybe ezt a kedvezményt ágy, hogy az egész előlegezett tőke csak 340—350 ezer forintot képvisel. Azt hiszem tehát, hogy ezek az indokok inkább arra mutatnak, hogy ez az eljárás sem az, mely megfelelő és szükséges arra, hogy ez a komoly baj orvosoltassék. Ott is ugyanez a következménye volt. Mert ott is az állam ugyanezt az álláspontot foglalta el, a melyet úgy látszik, itt nálunk a mostani kormány elfoglal, hogy tudniillik óvakodni akart ós kivánt minden nagyobbrendű meglepetéstől, illetőleg megterheltetéstől és ezen kölcsönökhöz oly végrehajtási intézkedéseket kapcsol, a melyeknél fogva az illető érdekelt felek inkább lemondanak a kedvezményekről, semhogy azokat igénybe vegyék. De nem kívánok ezekre reflektálni. Nem is akarom felhozni, hogy azon álláspontomat védhessem, a melynél fogva részemről csakis az állam feladatának ismerem, hogy ezen bajok orvoslására szükséges intézkedések foganatosítását kezébe vegye. Hanem, azt hiszem, sokkal fontosabb az, — a mire épen reá mutattam, — hogy abban az esetben, ha a magántevékenységre van szorítva az egész akczió, első sorban mi történik ? Első sorban a magánvállalkozókkal szemben az illető felek bizalma határozottan még csekélyebb volna s azonkívül becsempészné magát az a másik füloxera, t. i. a spekuláezió, (Úgy van! jobbfelől. Felkiáltások balfelől: Mi is ast mondtuk!) a mely által ki volna zárva a főczél, í. i., hogy oly olcsó áron produkáltassék, a melynél fogva a szőlőtulajdonosoknak kifizetné magát az, hogy szőlőterületeiket beültessék. ( Úgy van! jobbfelől.) En részemről ez alkalommal is csodálkozásomnak, sajnálkozó csodálkozásomnak adok kifejezést, midőn azt látom, hogy azon 1,400.000 írtból, mely eredetileg kontemplálva volt, mely a pénzügyminiszter úr hozzájárulásával az akkori időben rendelkezésemre bocsáttatott, ezen aránylag csekély összegből is már 200.000 frt elvétetett. T. ház ! Én azt hiszem, hogy ott, a hol csak nagy akczióval lehet egyáltalában a czélt elérni, a hol csakis nagyszabású intézkedés alkalmazható, hogy a czél elérethessék, ott már abból indulni ki, hogy az 1,400.000 frt lesrófoltassék 1,200.000 frtra, hogy mindent kigondolunk arra, hogy ebből az államra teher ne kerekedjék, hanem tisztán a magánfeleket, tehát az érdekelt feleket akarják az esetleges rizikónak kitenni, nézetem szerint, nem fog czélhoz vezetni. (Helyeslés jobbfelöl.) Tökéletesen osztom azokat a főelveket, melyek az indokolásban ki vannak domborítva és a melyek kimutatják, hogy a kormány fősúlyt fektet arra, hogy először is a vesszőnek törvényes és méltányos áron való produkcziója biztosítva legyen. Részemről ugyan nem találom elég megnyugtatón ik azt a kifejezést, hogy méltányos áron, és jobban szeretném, ha preczizebben úgy lenne kifejezve, hogy lehető olcsón. De ebben az alakban is elfogadom, mint helyes intézkedést. Elfogadom másodszor azt, hogy fősúlyt fektetnek arra, hogy az illető szakközegeknek közbenjárása által a szakértelembeni kiképzés és fejlesztés érdekenként biztosíttassák és ez egyáltalában sok helyen létesíttessék, ahol pedig részben meg van, fejlesztenék. Szintén helyesnek ismerem el azt, hogy rámutat ezen törvényjavaslat indokolása arra, másik főbiztosítékaképen, hogy a műveletre szükséges fedezéséről előnyös modalitás mellett intézkedés történjék. Azonban, ha ezeket, mint főaíapot elfodadom, fentartom azon nézetemet, hogy épen ezen elveknek érvényesítése sokkal helyesebben vitetnék keresztül akkor, hogyha ez államilag kezeltetnék. De, ha veszem ezen törvényjavaslat első fejezetének érdemi tartalmát, el kell, hogy fogadjam előttem szólott Bolgár t. képviselő úrnak azon nézetét, hogy ezen intézkedéseknek ezek kirívó részei, — mert hiszen két intézkedésből áll ezen törvényjavaslat; az első fejezete a gazdasági részre, a második pedig a hitelre vonatkozik — mondom, hogy ezen második fejezetre vonatkozó intézkedések nagyon részletesen ki vannak dolgozva, holott az első fejezet, a mely nézetem szerint, ha nem is fonto-