Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-585

J g 6 585. országos ölés 1896. márezhis 16-ÄH, hétfőn. És ez a kérdés az, a mely a kölcsönkérdést is iliuzóriussá teszi. Teheti-e azt Magyarországon valaki, hogy azt mondja

5 az egy-két három-négy holdas birtokosnak, hogy vegyen fel egy holdra 600 frt kölcsönt, és ezen az összegen vásároljon 4800 vesszőt, hogy egy holdat beültessen ? Lehet-e ezt ma ajánlani 1 Van-e olyan ember, a ki ezt — ha csak egy kis számítási képessége van — nyugodtan felveheti? Ezen törvényjavaslat pedig előáll ezen tervvel és azt mondja: ime, én kölcsönt közvetítek egy bank által, tessék felvenni. A vesszőtermelésre nézve utalja a magán — a társadalmi szövetkezetekre, a melyeknél a vesszők ára előre láthatólag éveken keresztül a mai magasságon fog állani, — ha ugyan még magagasabb nem lesz. És hozzá ezen kölcsön a kormány javaslata szerint még oly homálylyal van bevonva, a melyre nézve igazán azt kell kérdezni: őszinte akar-e a kormány ezen kérdésben lenni, igen vagy nem ? Hogyan lehet ilyen törvényjavaslatot előterjeszteni, a melyben a fizetendő kamat a törlesztés, kezelési költség, egy szóval, az évi esedékes összeg fixirozva nincs? El van rejtve, homályban van. Már három féle számítást hallottam. A kormány és a t. előadó úr 9 és egy kis törtre teszi ezeket. A vidéki szegény ember ezt hallván, azt mondja: nohát ennyi lesz! De midőn azután felveszi a kölcsönt, akkor kiszámítják neki — a mint Issekutz GyözÖ barátom kimutatta — hogy az nem 9, hanem évenkint 14 és 15 frt forinttól. Hiszen arra a szegény emberre nézve az, hogy az annuitás csak 9 és egy tört, de egyéb ezímeken aztán 15 frt, teljesen mindegy; arra ő nem kíváncsi, hogy mi czímen veszik ezt be rajta, hanem arra kíváncsi, hogy mondja meg a kormány, mennyi hát az az összeg? Én is azt kérdem, miért nincs a javaslatban előadva, hogy kamat, kezelési költség stb. immár summa summárum 100 frt, aztán mennyi lesz a fizetésig. (Úgy vem! a szélső baloldalon.) Ezt a kormány nem cselekedte és mért hagyta azt a szegéuy vidéket, mely ezen törvényjavaslattól esetleg valami jót vár, és miért hagy zavarban minket is, kik most már nem tudjuk, hogy melyik számítást fogadjuk el, azt-e, a mely egy szakférfiúnak a lapokban közölt kiszámítása szerint 12—13 frtra megy, vagy Issekutz t. barátomét, a ki 14—14*50 frtban fixirozza az évi fizetést? Egy ily fontos törvényjavaslat tárgyalásánál mégis csak első kellék, hogy tudjuk, milyen az összeg, mely annuitás és egyéb ezímeken fizetendő lesz. S ezt máig sem tudjuk. És ez talán az oka, hogy Jókai i képviselőtársam is várakozó álláspontra helyezkedik, azt mondván: várjuk, mi lesz belőle. Előre mondhatom, hogy ne várakozzék, mert ebből jó nem lesz. Ha valaki Magyarországon azon hitben van, hogy a mai fogyasztási adóterhek az idegen bor behozatala és a borhamisítás mellett a szőlősgazda 14 frt—14 frt 60 kros törlesztés mellett megélhet, az nagyon téved. Nem a szőlő, de egy gazdasági ág sines Magyarországon, mely az megbírná. Azt mondják, hogy a kamat olcgó: 4 és egy tört, 5 és egy tört. Hisz a kamat lehet í frt, de ha egyéb ezímeken aztán mégis annyi a fizetés, hogy 100 után 14—-15 frt esik, akkor a szőlőművelés természetét és viszonyait fontolóra véve, ily kölcsönnel nem jöhet ki. De figyelmeztetem a t. házat, hogy a szőlőbirtokosok legnagyobb része kis-gazda, 100 ezernyi család él a szőlője után 1—2—3 holdas területeken a saját munkája mellett a szőlőtermelésből, mondhatni a legmagyarabb vidékeken. Ezen apró birtokosoknak 13—14 frtos pénzt adni, még hozzá 120—130 frtos szőlővesszőárakkal, annyi, mint borotvát adni a kezükbe, hogy vágják el a nyakukat. Még az a kis földje megvan, ha egyebet nem, talán krumplit terem neki, de ha ebbe a kölcsönbe belemegy, elvész az a kis föld is. Ezek a dolgok engem arra indíttatnak, hogy kérjem a t. házat, gondolja meg ezt a dolgot komolyan. Nem lehet egy ily törvényjavaslatot minden évben más alakban előterjeszteni. 20 éve pusztít már a filloxera s itt az ideje, hogy tegyünk Magyarország ezen nagy váltságába olyan lépést, mely a sikert biztosítsa. Nem Arcanum az, hogy mit kell tennünk, azt a t. minisztérium kebelében igen jól tudják. A t. miniszter úr elődjének volt egy javaslata az ország több vidékéről behívott szakférfiak által helyeselve, vegye elő ezt a kon-' ezepeziót s azzal a szőlő felújításának a sikere biztosítva lesz. Ezen törvényjavaslattal nem fogja a t kormány az ország szőlészetét regenerálni, hanem igenis egy gát lesz abban, hogy jobb, helyesebb és czélravezetőbb javaslat alkottathassák. A halasztásban nincs veszedelem, ezen javaslattal, mint már említettem, az idén egy talpalatnyi terület sem lesz beültetve, mert lehetetlen, nincsenek vesszők. Ily viszonyok közt tehát, ha egy-két hónap múlva lép életbe a javaslat, ez nem rejt magában veszélyt. Meg kell gondolni ezt a dolgot még egyszer. Van jó konczepezió ott a t. miniszter ár fiókjában, vegye elő, egyeztesse össze azzal a javaslatot é» ne féljen attól az állami kölcsöntől, melyet mi ajánlunk, hiszen ott van Ausztria példája, mely állami kölcsönt ad segélyül, és ha jól tudom — a miniszter úr talán jobban tudja -*- alig