Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-585

158 585. országos ülés 1898. márczins 16-án, hétfőn. sem vétettek figyelembe bizonyos igazságügyi szempontok és kihozza azt is, hogy e szakasz első bekezdése ellentétben áll a másodikkal. Nem követhetem a t. képviselő úr érvelésének, rendjét, azonban megmondom röviden, mi van e szakasz első bekezdésében és mi van a másodikban, s akkor a t, házra bízom annak mérlegelését, hogy a két bekezdésben van-e ellentét. Az első bekezdés így szól (olvassa): »A kölcsönből eredő fizetési kötelezettségek biztosítása végett a kölcsönt adó pénzintézetnek a kötelezvény bemutatása mellett előterjesztett kérelmére az illető telekjegyzőkönyv vagy telekkönyvi betét birtoklapján a kérvény iktató száma alatt röviden bejegyzendő, hogy a helyrajzi szám szerint megjelölt szőlőbirtokot a jelen törvény alapján, a tőkeösszeg szerint kitett kölcsön terheli (1868: XXIX. tcz. 9. §-a)«. E szöveg nem foglal magában egyebet, mint egy telekkönyvi eljárási szabályt, melyben meg van mondva, hogy ily esetben hogyan kell a telekkönyvi közegeknek eljárniok. Egészen egyszerű, rövidleges szabály ez, hogy e dolog költségbe ne kerüljön, hogy ne szaporítsa azon felek kiadásait, kik a kölcsönre rászorulnak s hogy lehető legkönnyebben hozzájussanak a pénzhez. Végül zárjel között hivatkozás van az 1868: XXIX. tcz. 9. §-ára. Ez semmi egyéb mint illusztrácziója az előtte levő szövegnek. Arra való, hogy felvilágosítsa, útmutatásul szolgáljon a telekkönyvvezető közegeknek, hogyan kell eljárniok egy már előbbi példa alapján. Abban a 9. §-ban tudniillik a szőlődézsma-váltságra nézve van megállapítva hasonló intézkedés. A telekkönyvi közegek már évek óta hozzá vannak ehhez szokva és tudják, hogyan kell eljárniok. E hivatkozás tehát csak az ő figyelmüket kelti fel, hogy minden késedelem nélkül, helyesen és gyorsan hajtsák végre a bejegyzést. Nagy súlyt nem helyezek rá, hogy e hivatkozás itt legyen, és minthogy akkora jogász is, mint a t. képviselő úr, e kérdésben megtévedt és e hivatkozásból bizonyos meg nem állható következményeket von le, nincs kifogásom az ellen, hogy e zárjel közti hivatkozás mellőztessék. Második kifogása a 12. § második bekezdése ellen irányúi. Ez nem alaki, hanem anyagi intézkedéseket tartalmaz. Itt van megállapítva a kérdéses követelések dologi teher minősége és meg van mondva, mik azok a követelések, melyek dologi teher jogosultságában részesülnek, mire képez dolooi terhet az illető feljegyzés és végre, hogy árverés esetén mily módon történik a kielégítés. Erre nézve a szabály világos és félre nem magyarázható. Árverés esetén a bejött vételárból nem az egész kölcsön minden járadéka, hanem esak a lejárt részletek nyernek kielégítést előnyös tételképen. Ez is korlátozva van, mert nem az összes lejárd részletek, hanem csak azok, melyek az árverés napja előtt 3 évnél nem régebbek; a többi le nem járt részletek az ingatlanon továbbra is dologi teherként meg maradnak és az új vevő terhét fogják képezni. Következőleg az a példa, a melyet a képviselő úr beszédében felhozott, én előttem érthetetlen, mert ha egy ingatlan 2000 írtért eladatik és erre az ingatlanra, szőlő rekonstrukczionális kölcsön czímén 2000 frt be van kebelezve, a bank nem az egész 2000 frt vételárt fogja előnyös tételként megkapni, hanem csak a lejárt részleteket 3 évről, a többi pénzt megkapják, ha vannak, a bekebelezett hitelezők. Hiszen ha egyetlen egy részletet le nem fizetett, az utolsó törlesztési határidőig, ha 22 évig semmit sem fizetett s akkor árvereztetik el az igatlan, az a bank akkor sem kap többet, mint 3 évi lejárt részletet előnyös tételként, a többit a hitelezők fogják elvinni. Ezek szerint, t, ház, azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat azon részeiben, melyek igazságügyi kérdéseket tárgyaznak, az igazságügyi szempontok figyelmen kivül egyáltalán nem hagyattak, és ha a t. képviselő úrnak a többi téren felhozott kifogásai sem bírnának több súlylyal, én teljes megnyugvással ajánlhatom a t. háznak a javaslatnak elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Molnár Antal jegyző: Bolgár Ferencz! Bolgár Ferencz: T. ház! Habár a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, nézetem szerint, azokon a bajokon," melyek a hegyvidéki szőlőket érték, és azon veszedelmen, a mely ezen szőlőknek még el nem pusztított részét fenyegeti, radikálisan nem fog is segíteni, azért én a javaslatot mégis őszinte megelégedéssel üdvözlöm. (Helyeslés balfelöl.) Ez a javaslat ugyan nem az, a minek látni szeretném, mégis legalább jele annak, hogy a t. kormány felhagyott azzal a közönnyel, a melylyel eddig az ország leggazdagabb éslegadóképe*ebb vidékeinek "pusztulását nézte. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Akármennyit beszéltek, a kormány részéről, akármennyit rendelkeztek, tenni nem tettek semmit, (Úgy van! balfelől.) bármennyire hangoztaták is kívánságukat azok a vidékek, melyeket a veszedelem fenyegetett. Elsősorban azt hiszem, hogy minden hegyvidéki szőlőbirtokos elismeréssel tartozik gr. Festetits Andor volt földmivelésügyi miniszter úrnak. Midőn ő a kérdést felkarolta, ugyancsak kötelességét teljesítette, de végre ő is nyugodtan azon a nyomokon járhatott volna, mint elődjei. Elismerést érdemel azért is, mert igaz buzgósággal és a szakember tudásával számos nehézséget küzdött le, hogy végre e törvényjavaslat, ha nem is egészen mai formájában,