Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-584

146 •584. országos ülés 1896. märczius lé-én, szombaton* táoziónak helyet kell adni, különösen akkor, mikor a kormánypárt egyik legoszloposabb tagja, ki a kormánypárthoz való ragaszkodá­sánál, világos és erős, mindenkor kifejezésre jutott hazafias érzületénél és a költészet terén szerzett gyakorlati ismereteinél fogva is oly nagy súlylyal hír, úgy szólván desperáczíóval jelentette ki, hogy a javaslatot elfogadja, noha attól üdvös eredményt nem vár, de bízik abban, hogy az Isten majd segíteni fog. Hát én a javaslatból és annak indokolá­sából is megerősödtem meggyőződésemben és ha méltóztatnak a mihiszteii javaslat indokolását és az abban kifejtett azon irányt, melyben a szőlők rekonstrukcziójára haladni kívánnak, ösz­szehasonlítani azon segédeszközzel, melyet a javaslat állami hozzájárulás czímén kontemplál, akkor arról győződhetnek meg, hogy ezen javaslat a gyakorlati életben még gazdasági előnyöket sem fog eredményezni. A miniszter úr javaslata szerint már 222.000 katasztrális hold szőlő pusztult el teljesen és 80.000 hold az, a mely pusztulásnak indult; a javaslat szerint tehát 300.000 ka­tasztrális hold szőlőterület az, melynek felújí­tásáról szó van és melynek felújítására szőlő­vesszők előállítása, gazdasági ismeretek terjesz­tése és az úgynevezett gyakorlati kísérletezés beállítása van czélozva. T. ház, ezen szőlőoltványok olcsó áron való előállítása a gyakorlati ismeretek terjesz­tése érdekében gyakorlati iskolák létesítése és azután, a birtokosokat megóvandó, a hasznot nem hajtó kísérletezésektől, úgynevezett állami kísérletezési telepek felállítása czéloztatik. Ez az, a mire a t, kormány 1,200.000 frt állami hoz­zájárulást kíván 6 év alatt évi 200.000 írtjával fordítani, kz indokolás szerint ma körülbelül 710 hold terület van beültetve szőlővesszők és oltványok előállítására. Ehhez hozzáveszi az igen t. miniszter úr még az arad-paulisi társa­sággal fennálló szerződés értelmében, általuk kötelezhető 600 kat. hold terület beültetését; ámde a javaslat indokolása beismeri, hogy körülbelül' 7200—7400 kat. hold terület kel­lene, hogy beállíttassék, hogy, mint a javaslat kifejti, 576 millió szőlővessző állíttassák elő és akkor is csak tíz év alatt jutnánk oda, hogy a szőlők rekonstrukcziója eredményre vezethessen. 7200 kat. holdból levonva azt az 1300 kat. holdat, körülbelül 6000 kat. hold az, melyre nézve sürgősen kellene intézkedni. A javaslatból kilátszik az a tendenczia, hogy a kormány itt is ahhoz a kényelmesebb irányhoz folyamodott, mely inkább a magán­termelésre kivan súlyt fektetni. Ámde ép abban látom a javaslatnak hátrányát gazdasági szem­pontból. Mert csakis akkor, ha a szőlőoltvá­nyok és vesszők állami előállítása segíttetik elő és forsziroztatik, lehet elérni azt, hogy a szegény sorsú birtokosok ingyen, vagy lehe­tőleg az előállítási költségekre redukált áron kapják azokat a szőlővesszőket. Nem akarok, t. ház, immorálni ezen gazda­sági kérdéseknél, sem az egyetemlegesség hát­rányos voltánál. Sem arról nem kívánok szólani, hogy a szövetkezetek a kereskedelmi törvény intézkedései folytán semmi hivatással nem bír­nak a szőlők rekonstrukcziójánál, mert keres­kedelmi törvényünk e tekintetben egyfelől annyira nehézkes, másfelől annyira költsé­ges intézkedéseket tartalmaz, hogy azok szigorú megtartása mellett a szövetkezetek­nek a szőlők rekonstrukcziója czéíjából való alakítását remélni nem lehet. Nem akarok szó­lani a 14. §-nak az egyetemlegességre vonat­kozó hátrányos intézkedéseiről sem; és e tekin­tetben csak röviden megjegyzem, hogy az, a mit e javaslat egyik érdeméül tudnak be, hogy a szövetkezeteknél az egyetemleges felelősséget nem kontemplálja, hogy ez nem áll, és hogv ebben épen azok az urak és az az irány, mely a javaslat előnyös voltát a hírlapokban is akarja kifejteni, nagyon téved, mert ezen javaslat 14. §-ában megállapítja a szövetkezeteknek korlátolt egyetemleges felelősségét oly módon, hogy az elveszendő tőkék a fizetésképes egyének része­sedése arányában azután az egyetemleges fele­lősség alapján azokra kivettetnek. T. ház! Mondom, én a javaslatot ezen szempontokból már a közgazdasági érdek meg­valósítására sem tartom alkalmasnak és a ma­gam részéről szivesebben hozzájárultam volna egy oly javaslat elfogadásához, a mely a kis­gazdákat különösen olcsó, vagy ingyenes szőlő­vesszők adása által, abba a helyzetbe juttatná, hogy saját munkájukra, saját iparkodásukra legyenek utalva, hogy önmunkájukkal és Ön­költségükkel végezzék a rigolirozást. És ennek a következése az lett volna, hogy a szőlők tetemes nagy része, felújulna és pedig anélkül, hogy azok a szőlők adósságba vezessenek, és a nélkül, hogy azután, midőn ezen felújítás ke­resztíílvitedk, abba a helyzetbe jusson az egész szőlőbirtok, hogy idegen kezekre kerüljön és ne maradjon azoknak kezében, a kiknek kezé­ben kellene, hogy maradjon, hogy azok mint kisbirtokosok e hazához legyenek kötve s a vándorbotra ne kényszeríttessenek. És itt, igen t. képviselőház, én röviden kénytelen vagyok egy pár szóval megemlékezni Andreánszky Gábor t. barátom beszédéről a tekintetben, hogy ő a merkantil irány kifeje­zésre juttatását látja ebben a javaslatban és a merkantil irányban látja az agrár iránynak sé­relmét. A magam részéről e tekintetben azon

Next

/
Oldalképek
Tartalom