Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-583

124 483. országos ülés 1896. márczros 13-án, pénteken. riumhoz. A minisztérium az alapszabályokat jóváhagyta és így egyes vidékeken mégis missiót teljesítettek ezek az alakúiások. Én reménylem, hogy a törvényjavaslatban lefektetett elvek hívatva lesznek a szőlészetet biztos mederbe terelni s biztos útra irányozni és az eddigi kapkodásokat meg fogják szüntetni. (Helyeslés a haloldalon.) És ha ez megtörténik, akkor a felújításhoz szükséges bizalom és munkakedv is mindenesetre megjön. (Helyeslés.) De amint sok pontban helyeslem a javaslatot, nagyon természetes, hogy nem zárkózhatnia el a bírálattól sem, mert igen sok hiányt látok benne, (Halljuk.! Halljuk!) a melyeket a magam részéről szükségesnek tartok kifejteni. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen e javaslatnak 8. §-a alapján az értékek megállapításánál nem számíttatnak a talajforgatási költségek. Ez pedig a szőlőszetnél ma egy fődolog, mert anélkül szőlőszetet képzelni nem lehet, hogy a talajt meg ne forgassuk ; sőt mondhatom, hogy pl. a Hegyalján a talajforgatási költségek oly nagyok, hogyha hozzászámítom még a földből talajforgatás következtében kijövő köveknek elszállítását, az a költség talán többet tesz, mint a többi költségek összesen. Hiszen, ha a mi híres hegyeinket regenerálni akarjuk, hát igen gyakran van eset rá, hogy dinamittal kell dolgoztatnunk, hogy a kősziklákat onnan eltávolítsuk és az ott ezáltal nyert földet feltöltsük, hogy itt. a felrigolirozott földtalaj sokkal mélyebb rétegű legyen. Már most lehet, hogy egyes vidékeken ez a talaj forgatási költség kisebb; de a fontosabb borvidékeken, ahol országos ügy ezeknek a szőlőknek regenerálása, az említett költség igen jelentékeny és azért részemről óhajtanám, a kölcsönnél ez is figyelembe vétetnék. Mert igaz ugyan, hogy itt meg van mondva, hogy egy szervező bizottság fogj'a majd megállapítani azokat a talaj forgatási költségeket, de bocsánatot kérek, ha mi törvényt alkotunk, akkor alkossunk világos törvényt, fejezzük ki világosan, mi a mi kívánságunk, óhajunk, hogy az félremagyarázásokra ne adjon alkalmat és különösen a protekezió szelleme ott ne terjedhessen. Mert hiszen, ha mi a bizottságra bízzuk ennek a megítélését, (Halljuk! Halljuk!) már az emberi gyengeségben rejlő körülmény az, hogy egyiknek talán meg fogják adni, a másiknak nem és talán egyiknek nagyobb öszszeget fognak adni, mint a másiknak. A fő, hogy ezen költségek is az értékben benfoglaltassanak és hogy eziránt semminemű kétség fenn ne foroghasson. De kardinális részét képezi ezen javaslatnak a kamatok kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a kamatot én a magam részéről igen nagynak tartom. Eddig is az volt álláspontom, hogy azon szőlőbirtokosoknak, akik ezen országos csapás folytán egész vagyonuktól megfosztattak, kamatnélktíli kölcsönök adassanak. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen maga az előadó úr is hivatkozott arra, hogy ez volna a helyes dolog, azonban ezt az ország viszonyaira való tekintettel nem lehet keresztülvinni. De hiszen más országok ezt keresztül tudják vinni. Ausztria igen szépen keresztülvitte. Én harmadéve épen az osztrák földmívelésügyi minisztérium osztálytanácsosával utaztam együtt, tamílmányútakat tettünk a Balaton vidékén és más helyen és én tudakozódván és tanulmányozván ezen kérdéseket, tőle értesültem, hogy ők a legszebben tudják ezen törvényt végrehajtani és az semmiféle nehézségbe nem ütközik. Én óhajtanám, hogy a felújításra nagyobb kedvezmény adatnék, mert hiszen ez, amint már szerencsém volt kijelenteni, fontos közgazdasági kérdés és ezzel kapcsolatos és annál talán még fontosabb a munkáskérdés, a melyet ezen javaslattal meg lehet oldani. A mi a számítást illeti, azt majd más képviselőtáTs-uinra bízom, most erre nem terjeszkedem ki. Csupán csak azt mondom, hogy igenis én, ha már kedvezményt akarunk adni, igen drágának tartom e kölcsönt. (Helyeslés balfelől.) Köztudomású, hogy a kormány az Agrárbankkal szerződést is kötött s nem hiszem, hogy most már módjában volna nagyobb kedvezményt elérni. (Felkiáltások balfelöl: Dehogy nem !) Én igen örvendenék, ha minél nagyobb kedvezmény volna nyerhető. Igen szükséges az is, hogy az adókedvezmény legalább 15 évre kiterjesztessék és elemi csapás esetén a fizetési részletek más évre legyenek halaszthatók. De még egy fontos körülményre van szerencsém a t. kormány figyelmét felhívni. Én úgy gondolom, hogy az általam említendő intézkedés az eredeti szövegben hamis volt a 7. §-ban és a pénzügyi bizottság hagyta ki, mint szükségtelent. Azt mondja: »Ily kölcsönök adhatók, feltéve, hogy az illető szőlőterületek a kölcsönvevők (szövetkezeti tagok) telekkönyvi tulajdonát képezik és használati jogukat megszüntető vagy korlátozó telekkönyvi bejegyzéssel terhelve nincsenek.« A mi vidékünkön a telekkönyvi állapotokban a legnagyobb zűrzavar létezik. Hányszor sürgettem már a kormányt azok javítása iránt. Felszólaltam a pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter költségvetésének tárgyalásánál is.Igaz, megtette a pénzügyminiszter úr tavaly, hogy kiküldte Zemplén vármegyébe a háromszögelő mérnököt. Ez a munka első része, azután jön