Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-583

588. országos ülés 1896. márezius 13-án, pénteken. 117 is, hogy a szőlőtulajdonosok a bor kényszer­eladásától megóvassanak. A kölcsön garantirozása végett egy tarta­lékalap képeztetnék és ha valamely kölcsönvevő tartozását az esedékesség időpontjáig nem tel­jesítené, úgy az illető pénzintézet abból a tar­talékalapból elégíttetnék ki, a tartalékalapot pedig az állam maga garantirozná. Ebben, to­vábbá pedig a törlesztési összegeknek a köz­adók módjára való behajtásában nyilvánul az egész műveletnél az államnak garancziája. A kérdés csak az, hogy az illető szőlőbirtokosok képesek lesznek-e a rekonstruált szó'íők termé­séből az annuitások fizetését könnyen teljesíteni, mert csakis akkor, ha azt a meggyőződést me­rítjük, hogy a szőlőbirtokosok a termésből az annuitásokat minden más megterhelés nélkül tel­jesíthetik, mehetünk bele a szőlők rekonstruk­ciójának ebbe a módjába, bizonyos megnyug­vással. Előzetes és bemutatott számítások sze­rint egy évi annuitás a kölcsön összegének 9'17 százalékát, illetve 9'47 százalékát fogja képezni. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy egy katasztrális hold szőlőterületnek a felújítása körülbelül az illető borvidék igényei­hez képest 600, maximum 800 frtot fog kitenni, azt az összeget, melyet az illető birtokosok a rekonstrukczióra kölcsönképen fel fognak venni, úgy egy katasztrális hold rekonstrukczionális költsége után az annuitás 60 frt körül fog mo­zogni. Egy katasztrális hold egész termését tel­jes termelésben középszámítás szerint alacsonyan 25 hektoliterre téve, egy-egy hektoliter must­nak értékét pedig 25 írttal véve fel, egy ka­tasztrális hold termésének értéke 375 frt körül mozog. Már most, hogy ebből a birtokos a 60 frt annuitást könnyen fogja fizetni, még akkor is, hogy ha egy pár rossz termése lesz, ez iránt kétség alig lehet. A legnagyobb nehézséget kétségtelenül a gyakorlat keresztülvitele fogja képezni. Az ál­lami ellenőrzésnek túlságos szigorral való telje­sítésénél igen kell vigyázni, hogy a magán te­vékenység meg ne béníttassék, viszont, hogy ha az állami ellenőrzés teljes szigorral nem érvé­nyesül, az a baj keletkezhetik, hogy az egész rekonstrukezió művét tesszük tönkre. {Igaz ! Ügy van! jobbfelöl.) ós ebben az esetben nemcsak az állam garancziája jelentkeznék súlyos teher­ként, hanem e mellett nagy közvagyonokat is tennének koczkára. (Igás! Úgy van! a jobb­oldalon.) Ép ezért, a törvényjavaslat sikere csakis a keresztülvitelnek preczizitásában leli biztosítékát, csakis a kellő képzettség és az el­lenőrzésnek kellő mértékben való alkalmazásá­val érhetjük el a rekonstrukezió sikerét. A tör­vényjavaslat általában, a mint előadni bátor voltam, oly intézkedéseket tartalmaz, a melyek ezen országos nagy [érdeknek, a szőlők rekon­strukeziója kérdése sikerét nagy mértékben fog­ják előmozdítani, ép azért ajánlom a törvény­javaslatot a t. háznak elfogadásra. (Élénk helyes­lés jobbfelöl.) Perczel Béni jegyző : Jókai Mór ! (Hall­juk! Halljuk) Jókai Mór: T. ház! Mindenekelőtt bo­csánatot kérek, hogy olyan bátor voltam és e nagyfontosságú gazdasági kérdéshez elsőnek irat­koztam fel. (Halljuk! Halljuk!) Jól tudom azt, hogy valakinek költői munkákat írni, elég disz­qualifikáczió arra, hogy valami okos dologhoz is hozzászólhasson. (Derültség a jobboldalon.) Előre is jól tudom, hogy azt a rossz viezczet fogják rám mondani, hogy: az öregnek fejébe ment a szőlő, a mi más embernek csak bor alakjában szokott a fejébe menni. (Derültség jobbfelöl.) Ha már ezt a rossz viezczet elmondottam, hozzáteszem, hogy a költőnek szerintem nem­csak az a kötelessége, hogy ahhoz az isteni növényhez költeményt írjon, azt megénekelje, ha­nem az is, hogy megvédelmezze. És a mikor ily országos strages van előttünk, akkor a költőnek is szabad a maga elkeseredésének, gyönge ta­nácsadásának hangot adni. Ilyen strages van most az országban. Szőlőink három ötödrésze kipusz­tult a filloxera által. Itt van egy igen szomorú kép, a melyet a t. háznak figyelmébe ajánlok megtekintésre, Ez a piros mind filloxerától meg­lepett terület, a barna: a hol sohasem volt szőlő, a sárga : homok, a hol talán ezután lesz. Soha ennél szomorúbb képet lefestve nem láttam. Már most az a kérdés, hogy tudunk-e ezen a nagy veszedelmen segíteni? Hogy kell rajta segíteni, abban mindnyájan megegyezünk. (Helyeslés jobb­felől.) Én részemről szívemből üdvözlöm a kor­mánynak e törvényjavaslatát, a mely feladatúi tűzte e nagy veszedelemnek részint elejét venni, részint pedig a megorvoslását eszközölni. Igen helyeslem azt, hogy az első lépést markírozta, a mely első lépés kellő mennyiségű szőlővesz­sző-termelőtelepek felállítása, azután hozzáértő munkavezetőknek betanítása és végül kísérleti telepnek felállítása Budapesten, a mely meg­határozza, hogy melyik szőlőfaj milyen talajban alkalmazható legsikeresebben. De nélkülözök egy dolgot ebben a törvényjavaslatban — meg­vallom őszintén, — annak felemlítését, hogy a kik a még meglevő 200,000 holdat, mert körül­belül ennyire megy a meglevő szőlők száma, védelmezik a már elismert módszerrel: a szén­kénegezéssel, azoknak semmi buzdítást nem nyújt e törvényjavaslat. Tudjuk, hogy Franezia­országban is megvan az antagonizmus a hazai szőlőtermelők és szénkénegezők, másfelől az amerikai fajokat ültetők között, a mi oly óriási

Next

/
Oldalképek
Tartalom