Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

g 579. országos ülés 1896. márezius 9-éu, hétfőn. viszonyokkal és ezek orvoslásának módjaival foglalkozni, úgy az én kérésem a közvetlenül érdekelt országrész elég számos és különös figyelmünkre méltó félmilliónyi lakosságának érdekében oda irányul, hogy méltóztassék ez iránt a törpe hitbizományok torzállapotainak megszüntetése iránt mielőbb — lehetőleg még a jelen országgyűlés alatt — törvényjavaslatot beadni, a melynek czélja legyen az 1885: XXIVtcz. 25. és 28. §-ainak radikális eltörlésével a határőrvidéken az anyaország birtok- és jogviszonyaihoz hasonló elvi alapokon új, egészséges fejlődésíí hitelképes birtoklási állapotoknak megteremtését kezdeményezni, s ezáltal a határőrvidéknek eddig mesterségesen visszatartott boldogulását a magyar államrendszerben lehetővé tenni. (Helyeslés jobbfelöl.) Addig, is azonban lehet segíteni sok tekintetben, különösen az 1892: XXVI. tcz. alkalmazásával, a mely tudniillik a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését és a telekkönyvi bejegyzéseknek helyesbítését engedi meg. Kérésem az volna, hogy miután különösen ott nehezek a viszonyok, a hol a határőrvidéki házközösségek már feloszlattalak, de a telekkönyvek ma is a régi állapotban vannak, s így egy tarthatatlan diszharmónia fejlődött ki egyrészt a telekkönyvik, jogi állapot, és másrészt az életben levő tényleges birtoklási állapot között, méltóztassék oda hatni, hogy ez a törvétryczikk első sorban a határőrvidék községeire nyerjen a legkiterjedtebb mérvben alkalmazást. Én azt hiszem, hogy a határőrvidéknek, önhibája nélkül, a jelzett nehéz viszonyokkal küzködő hazafias népe ezt a csekély figyelmet a magyar törvényhozástól megérdemli. Azáltal, hogy a mi jogintézményeinket rájuk kiterjeszszük, nem teszünk egyebet, mint ezeknek az új jogrendhez, hogy úgy mondjam új hazájukhoz való ragaszkodását csak fokozzuk. Azért, mélyen t. képviselőház, miután én át vagyok hatva attól a bizalomtól, hogy az igazságügyi kormány e tekintetben feladatának színvonalán áll, és számot vetve ezekkel a kivételes nehéz helyzetekkel, kész lesz esetleg kivételes rendszabályoknak is javaslatba hozatalára: nincs okom tőle a bizalmat a költségvetés tekintetében sem megtagadni s előadott kérelmeimet ismételteti ajánlva a t, háznak és kormánynak figyelmébe, a tárgyalás alatti tételt elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy semmi ok nincs többé a határőrvidéken kivételes állapot fentartására, annyival kevésbbé, mert maga az érdekelt határőrvidék lakossága is, már ismételten, a házhoz, a kormányhoz beadott kérvényeiben sürgette ezeknek a viszonyoknak, ezeknek a létező kényszerállapotoknak megszüntetését. Az 1885: XXII. tcz. abban az irányban sem termetté meg gyümölcsét, hogy a házközösség feloszlatása, a mely hivatalból kezdeményeztetett, befejezhető lett volna. Az 57.000 házközösségnek eddig még a fele sem lett feloszlatva, körülbelül csak 27.000 lett feloszlatva és 30.000-nél több van régi, kötött, állapotában. Mélyen t. képviselőház! Ha ezt tapasztaljuk, hogy hazai jogunk általános iránya — különösen 1848 óta — ezen viszonyokkal ellenkezőleg — épen az volt, hogy az egyéni tulajdont szabaddá, annak birtoklását lehetőleg korlátlanná tegyük, s a birtokok lekötöttségét a minimumra redukáljuk, — akkor nincs értelme annak, hogy itt ezt a régi családi feudalisztikus maradványt továbbra is fentartsuk. (Helyeslés jobbfelől.) Itt nincs más mód, — és ez az orvoslás igen egyszerű, — mint a határőrvidék birtok- és jogviszonyait ugyanazokra az elvi alapokra kell fektetni, ugyanazon jogalapjára a szabad egyéni tulajdonnak, mint a melyeken az itt, az anyaországban, a magyarországi részeken nyugszik. És ami e kérdés fontosságát illeti, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy itt az országnak 223 jeleníékeny, fejlődésképes nagy községéről, körülbelül félmillió lakosságáról — a melynek hazafisága különben minden kételyen felül áll — van szó és 1,870.000 kataszteri holdnyi területről, tehát majdnem 2 millió hold jó termő, produktív talaj sorsáról. Ennek a sorsa felett kell legközelebb intézkednünk. Azokat a szabadságokat, melyeket legalább elvben 1873-ban a 29. t.cz.-kel a magyar törvényhozás megadott, de az 1885: XXIV. tcz. 25, §-a szerencsétlenül vissza is vont, visszaállítani és e korlátozásokat megszüntetni, ezekkel az állapotokkal nekünk szakítani kell. Ha a magyar családi vagyonnak megóvására itt, nálunk, Magyarországon elegendők az ismert intézmények: mint a köteles rész, női közszerzemény, a pazarló családtag gondnokság alá helyezése stb., akkor nem látom be, miért kelljen továbbmenő reakczionárius, több mint konzervatív, feudális régi maradványokat és kényszerállapotokat a hozzánk csatolt részekben fentartani. (Helyeslés jobbfelől.) Hévizy János jegyző: Issekutz Győző! Issekutz GyÖZÖ: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Magam is arra az álláspontra helyezkedem, hogy az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál nem a pénzügyi, sem a politikai szempontok, hanem igenis azon igazságügyi kérdéseknek megvitatása és megfigyelése képezi a feladatot, a melyeknek helyes megvitatásából vonhatjuk le azután a magunk részére a következtetést a tekintetben, hogy vájjon hazánk jelen jogi viszonyai egy jogállam eseményének megfelelnek-e vagy sem? (Úgy