Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-582

582. országos filés 1896. márczins 12-én, csütörtökön. 105 hogy az igazságügy terén, a hol a jog és igazság tárgyilagos elvei szerint kell, hogy az esetek elbírálás alá kerüljenek, és hogy bizonyos döntések nyilvánuljanak, nem lehet tehát ilyen egyes, nem tudom, örvendetes vagy kevésbbé örvendetes eseményektől, vagy azon viszonylattól, a melyben a felségnek indulata ilyen örvendetes, vagy kevésbbé örvendetes eseményekhez van, a döntést függővé tenni. Szó szerint nem emlékszem rá, de azt hiszem, hogy helyesen magyarázom az akkori igazságügyminiszter felszólalását. De, t. ház, még egy másik irány és nézet is van, melylyel a kegyelmi jognak oly ritka esetekben való gyakorlása Magyarországon az igazságügyi kormányok által indokoltatik. Amint méltóztatnak tudni, a jelenleg érvényben levő büntető törvénykönyvünk, az 1878 : V. törvényczikk életbelépése óta egy intézmény honosodott meg, melyet a feltételes szabadlábrahelyezés intézményének nevezünk. Úgy látszik, és olyan vélekedések jutnak nyilvánosságra az igazságügyi kormányzat részéről, mintha épen ezen intézménynek fennállása Magyarországon a felség kegyelmi jogának gyakorlását feleslegessé tenné, vagy legalább nem javasolná azt oly gyakori módon, mint ha ezen intézmény nálunk nem léteznék. Azonban, t. ház, azt hiszem, hogy ez helytelen felfogás. A feltételes szabadlábrahelyezés intézményének belső tartalma, annak feltételei teljesen eltérők azon szempontoktól, melyek a kégyelmezési jog gyakorlását kívánatossá teszik ; mert a feltételes szabadlábrahelyezést a már elítélt bűnösnek, tehát a fegyházban vagy börtönben levő letartóztatottnak akkori viselkedése teszi indokolttá, tehát egy tisztán adminisztratív körben való esemény, a büntetés végrehajtásának körülményei, nem az egyénnek elítéltetése előtti, hanem elítéltetése utáni viselkedése, és a mellett a törvény azt mondja, hogy a feltételes szabadlábrahelyezés csak akkor vehető igénybe, ha az elítélt bűnös azt kívánja. De ha kívánja az elítélt bűnös, vájjon, t. ház, milyen állapotot teremt ez ránézve? Visszaadja-e őt a társadalomnak a feltételes szabadlábrahelyezés olyképen, hogy ő a társadalomban ismét helyet foglalhat, és javított-e legalább is annyira a helyzetén, hogy most már ismét, mint olyan, a ki bűnhődött, a társadalomban újra helyet foglalhat, illetve helyét a társadalomban a maga részére követelheti ? Nem, hanem a mint méltóztatnak tudni, a feltételes szabadlábrahelyezés az illetőre egy igen keserves állapotot teremt, a mely egyik-másik önérzetes emberre nézve, a ki talán véletlenül, vagy szenvedélyből, vagy felindulásában esett valami bűnbe, épen olyan sanyarúvá teszi a helyzetét, mint a fegyházban, | KÉPvn. NAPLÓ. 1.892—97. XXXI. KÖTET. ha nem még sanyarúbbá; mert hiszen a törvény megmondja, hogy azért ő továbbra is rendőri felügyelet alatt marad, hogy azért annak a büntetésnek a súlya, annak hatálya még mindig rá nehezedik; ő nem szabadult a büntetéstől; ő nem szabadult annak megbélyegző hatásától sem, mert hiszen időről-időre neki az ő rabkönyveeskéjével az illető közigazgatási hatóságnál jelentkeznie kell. Ámde — természetesen — a feltételes szabadlábrahelyezést, azokból a szempontokból, melyek ez institucziót javasolják, helyeselnünk kell, és én a magam részéről is üdvösnek tartom. Egészen más a kegyelem, t. képviselőház, A kegyelmet akkor javasolják, hogy ha a törvénynek szigora vagy a törvénynek szava az illető büntetendő cselekmény, vagy az illető bűnös individualizálása mellett olyan ellentétet tüntet fel, a melynek alapja azon különbséget képezi, mely létezik bizonyos élő jogi öntudat és a törvény szigorú szavai között ezen adott eset elbírálása tekintetében. Már most, t. ház, teljesen helytelen igazságügyi politikának kell tehát jeleznem, hogyha egy országban, azért, mert a feltételes szabadlábrahelyezés intézménye létezik, az igazságügyi kormány által úgyszólván teljesen elzáratik a Felség attól, hogy ő kegyelmi jogát gyakorolhassa; ha ő gyakran az ilyen nagy ellentéteket, a melyek az illető adott esetnek helyes és tárgyilagos elbírálása és a törvény szigorú szavai és rendelkezése között fennállanak, adott királyi jogánál fogva elsimítani akarja. T. ház! Ez az irány azonban, a melyet az igazságügyi kormányoknál az utóbbi időben tapasztalunk, lehet oka annak, hogy nemcsak az egyes esetekben — nem mondom, hogy nincsenek kivételek — nem látjuk a kegyelmi jogot gyakorlatban, (Halljuk ! Halljuk!) hanem, hogy nagyobb ünnepélyes alkalmakkor sem, mikor az egész nemzetnek örömünnepe van. Midőn az összeség örül, t. ház, mint a jótékonyság gyakorlásánál a társadalmi téren, úgy az igazságügyi téren is a könyörületet és jótékonyságot vigyük bele az örömünnepbe és nemes, ha ilyenkor megemlékezünk azon szerencsétlenekről, a kik a társadalomnak elbukottjai, ele a kik között mindig vannak olyanok, a kik, ha visszaadatnak a társadalomnak, azáltal nemcsak az illető egyénekkel, hanem a társadalommal is bizonyos jótétemény gyakoroltatik. T. ház! Igen feltűnő jelenség az, hogy Magyarországon, a mint mondám, ilyen nagyobb nemzeti ünnepeknél sem láttuk azt, hogy az igazságügyi kormány előterjesztést tett volna ő Felségének az iránt, hogy bizonyos mértékben és az arra érdemesekre vonatkozólag kegyelmi jogát gyakorolja és ezáltal azt a nemzeti ünnepet a társadalom örömét, annál intenzivebbé, annál hatásosabbá tegye. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 14