Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-582

j0g 582. országos ülés 1896. márczius 12-én, csütörtökön. földre fizetendő kamatokat nem tudjuk bevé­eleinkből fedezni, tehát adósságra dolgozunk a miért nekünk nem állhat valami nagy érdekünk­ben az, hogy külföldi árúk az ország terüle­tén, akár szükségesek akár nem, forgalomba hozassanak és hogy nagymértékben behozas­sanak. Ha mi elég tapintatosak, elég okosak len­nénk, inkább az volna feladatunk, hogy minden oly alkalmat meggátoljunk, a mely a külföldi gyártmányt, mint felesleget az ország területére besegítse. Tudjuk, miképen élnek vissza ezek az utazó ügynökök azzal a kiváltsággal, hogy az általuk a vidék bármely pontján eszközölt üzletekből felmerülő követeléseket nem a meg­rendelés helyén perelhetik, hanem ott, a hol az illető kereskedő lakik. Képzeljük azt, hogy egy vidéki iparoshoz, a kinek semmi néven neve­zendő szükséglete nincs, elmegy egy úgynevezett vigécz, elkezd neki holmi árúkkal kínálkozni, az illető szabadkozik, de az utazó mindenféle bókok, hízelgések útján igyekszik az egyszerű embert rábírni, hogy tőle megrendelést esz­közöljön. Az illető talán rendel is, vagy nem is, de annak & vígécznek érdekében áll úgy értelmezni a párbeszédet, mintha az illető csakugyan ren­delt volna! Hogy aztán az illető kereskedelmi utazó arra az egyszerű polgárra vagy iparosra ráküldhessen tetszésszerinti árúkat tetszésszerinti minőségben, és akár elfogadja az illető, akár nem, azért ellene pert indíthasson, és pedig egy rá nézve idegen, távol fekvő városban! Ez, azt hiszem, sem az igazsággal, sem a józan ész­szel meg nem fér ! Ha például nekem, mint vi­déki lakosnak, olykor-olykor szükségletem me­rül fel bizonyos iparczikk iránt, én annak be­szerzése végett levél útján, vagy bármi úton valamely fővárosi, vagy bármely más városi kereskedőt megkeresek, hogy azt ő nekem ki­szolgáltassa, ezen esetben, mert nekem szüksé­gem volt és hozzá fordultam és bizalommal vi­seltettem iránta, ha ő a megrendelésemet fel tudja mutatni és bizonyítani tudja, hogy nekem az általam kért árút csakugyan útba indította, akkor elismerem a jogosultságát annak, hogy ez az ember engem peresíthet. De, hogy minden oly esetben, mikor nincs is nekem semmi­féle árúra szükségem és hozzám jön egy ügynök, összebeszél Tolnát-Baranyát és eset­leg, ha pillanatnyilag eltántorít és tőlem ren­delményt csikar ki s ha az illető nemesak elejtett szavamat használja ki, hanem azzal a legrútabb módon visszaél, hogy akkor miféle ok parancsolja äzt, hogy megadják ezen ügy­nöknek azt a jogot, hogy engem Budapesten perelhessen: azt felfogni nem tudom! Hiszen nem nekem volt az Ügynökre szükségem, hanem ő jött hozzám! Ha pedig hozzám jön és velem akar üzletet csinálni, azaz neki rám szüksége volt azon esetben, ha ezen ügyletből valami differeneziák merülnek fel, méltányos, hogy az az ügynök a differencziákat azon a helyen repa­rálja, a hová nem restellett eljönni üzletet csinálni. Mert azon a helyen, a melyen az al­peres lakik, a bíróság is ismerheti az áldozatot és tudja mérlegelni az illető egyéniségét, tudja annak az embernek, az illető rendelőnek a múlt­jából, hogy mit tartson a kérdésről és miként ítélje meg a differencziát. De így egy idegen bíró egyáltalában nem lehet avval tisztában, hogy vájjon az a meg­rendelés csakugyan megtörtént-e, vájjon a két állítás közül melyiknek van igaza? Ebből kifolyólag akkor, mikor látjuk pél­dául, hogy a szomszéd Romániában mennyire védik a tapasztalatlan népet minden oly eshető­ségtől, a melyíyel a népnek okosabb, műveltebb és képzettebb emberek az ő járatlanságukat, tudatlanságukat kihasználhatnák! A mikor azt látjuk, hogy minden nemzet mennyire igyekszik védelmezni az államfentartó népet, hogy minden nemzet fajának védelmére tőle telhetőleg minden szükségeset megtenni igyekszik, akkor én tisz­telettel kérdem Magyarország jogászaitól, hogy miféle ok követeli meg tőlük, hogy alkalmat nyújtsanak egyes embereknek arra, hogy a népet vagyonától illetéktelen módon megfoszt­hassák? Miféle ok követeli, hogy népünk zömét a szoczializmus és az anarchizmus karjai közé tolják és odataszítaák ? Azt hiszem, ha ilyen úton maradunk, minden mesterséges tolás és taszítás nélkül is előbb fogunk az anarchia karjába jutni, mint szükségünk lenne. Épen ezért, tisztelettel kérem Magyarország­nak jogászköreit és a t. igazságügyminiszter urat, hogy a mikor törvényhozásáról és törvény­végrehajtásáról gondoskodnak, gondoljanak azon szegény, magával is tehetetlen népnek érdekei­vel is, a mely magát megvédeni nem tudja! Legyen minden intézkedésük olyan, hogy a nép­nek járatlanságával, tudatlanságával egyes raf­finált emberek vissza ne élhessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kiván-e még valaki ehhez a tételhez szólni? Ha senki sem kíván, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Azokra a kérdésekre, melyek az igazságügyi tárcza keretébe tartoznak és a melyeket a vita folytán az előttem szólott t. képviselő urak felvetettek, méltóztassék megen­gedni, hogy röviden nyilatkozhassam. (Halljuk! Halljuk !) Pogrányi József t. képviselő úr figyelme­met a törvényszékekre és a törvényszéki elnö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom