Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-582
582. országos ülés 1896. márezins 12-én, csütörtökön. 99 törvényt általában interpretálni, de igenis az igazságügyminiszter úrnak nemcsak joga, hanem kötelessége is egy törvényt, a midőn azt alkalmazza, interpretálni. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Mikor alkalmazza, mindenki interpretálja: midőn pedig a miniszter rendeletet bocsát ki, akkor egyszersmind alkalmaz és interpretál. Ez természetes, hiszen ő a törvény értelmében jár el; lehetetlen is, hogy egy törvényt úgy alkalmazunk, hogy azt ne értelmezzük; hisz mindig a törvény értelmét alkalmazzuk ! (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Hát mit alkalmazunk? Nem a törvény szavát, vagy betűjét, hanem annak értelmét! Ehhez szó csak nem fér. (Helyeslés jobbfélöl. Ellenmondás a szélső haloldalon. Elnök csenget.) Már most, midőn a házassági törvény elrendeli, hogy az illetékes bírósághoz át kell tenni a pereket, akkor az igazságügy miniszter ezen rendeletben megmondotta, hogy melyik bíróságot tartja illetékesnek, tehát interpretálta a törvényt saját felfogása szerint és én azt hiszem, tökéletesen helyesen. Mert mit mond az 1868: LIV. tcz. 36. §-a? Ez azt mondja, hogy házassági perekben általában illetékes az a bíróság, a melynek területén utoljára együtt laktak a házas felek, — hűtlen elhagyásra pedig külön illetékességet állapít meg. Ki vannak azonban véve azon felekezetek, melyeknek egyházi bíróságaik vannak. Ha tehát valamely felekezetnek nincs egyházi bírósága, vagy megszűnt az egyházi bírósága, akkor az általános szabály alá esik. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) De hiszen e törvényt értelmezni csak lehet! Hiszen méltóztatott szintén értelmezni a törvényt! Ha például Erdélyi részekben (Halljuk! Halljuk!) eszébe jutott volna az egyik vallásfelekezetnek az, hogy az ő egyházi bíróságát feladja, mi történt volna? Azonnal törvényt kellett volna hozni, hogy melyik bíróság az illetékes ? Azt hiszem világos, hogy nem, hanem magától beállt volna az az illetékesség, a melyet a ítörvény általában előír. Dönteni kellett, a rendeletben. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Törvényben!) mert hiszen arra szólott a felhatalmazás, hogy a törvényt végre kell hajtani. Nem akarom a vitát nyújtani és azért nem szólok hozzá ahhoz a kérdéshez sem, hogy czélszertíbb lett volna-e törvénynyel szabályozni az eljárást ? Múlhatatlanul szükséges nem volt, mert hiszen csak az anyagi törvény változott, de nem az eljárás. Kivévén annyiban, a mennyiben a házassági törvény eljárási szabályokat is tartalmaz. Még csak egy megjegyzést bátorkodom koczkáztatni arra vonatkozólag, a mit épen most említett volt Polónyí képviselő úr. Tudniillik felhozta azt, hogy épen ma olvasta, hogy a táblai elnöki titkárnak magasabb a fizetése, mint a kúriai elnöki titkárnak. Hát ennek az oka, hogy egy konkretuális statusban vannak; a ki régibb, annak tehát magasabb fizetése van. Polónyi Géza; Hiszen a kúriai elnöki titkár már meg van őszülve és penészedve ; már 40 esztendő óta szolgál! (Zaj a bal- és szélsőbalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház ! Plósz Sándor államtitkár: Méltóztassék erre nézve megnyugodva lenni; itt gemmiféle protekczió nem határoz, hanem tisztán az ánszinnitás, hogy tudniillik ki van régebben hivatalban. (Halljuk! Halljuk!) Nem a korkülönbség, hanem a hivatali idősbség határoz. Csak ezeket voltam bátor megjegyezni; egyébként a tételt elfogadom. Hévizy János jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem volt szándékom a tételhez hozzászólani, de kötelességemmé teszi ezt azon körülmény, hogy az állami szervezetnek épen azon hatósága részéről, (Halljuk! Halljuk!) melynek feladata a közjogok védelmezése, az igazságügyi kormány képviselőitől kell nap-nap után oly kijelentéseket, olyan elveket hallanunk, a melyek a magyar közjog sarkalatos tételeivel homlokegyenest ellenkeznek. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) En, t. b individualitásban rejlő tekintélyek előtt mindig a legnagyobb tisztelettel hajlok meg akkor, a mikor az én egyéni tiszteletem kifejezéséről van szó. De az egyéni individualitások súlya alatt tett közkijelentések kel szemben kénytelen vagyok állást foglalni akkor, midőn ezen kijelentések a közjogoknak, az alapelveknek, a közbiztonságnak veszélyeztetését foglalják magukban. A mélyen t. államtitkár úr ma azon helynek a súlyával, melyet elfoglalt, azon helynek súlyával, melyet elfoglal ma és azon jelentőség súlyával, amelylyel mint perrendtartási kodifikátor bír, kivánt itt egy kérdést a napirendről levenni oly érdekkel és oly formában, hogy mindazok előtt, a kik a magyar közjog iránt érzékkel bírnak, (Halljuk! Halljuk!) szinte követeli, hogy ezen kérdést a napirendről levétetni ne engedjék. Az igen t. államtitkár úr, akkor, mikor Polónyi Géza t. képviselőtársamnak a házasságügyi eljárás szabályozására vonatkozó törvényjavaslat sürgetésével foglalkozik, azt mondja, hogy itt nem egy bíróság illetékességét változtatta avagy állapította meg a miniszteri rendelet, mert abban a perczben, a mikor a házasságjogi törvény életbelépett, az addig illetékességgel bírt házasságjogi bíróságok illetékessége megszűnt. Az igen t. államtitkár úrnak felfogása ez: mert nem volt illetékes bírája ezen pereknek, azért kellett komolyan statuálni — mint ő mais*
