Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-562

562. országos ülés 18 nálunk a reáliskola és a gimnázium közt az átmenet egyikből a másikba nagyon meg van könnyítve; a tanítási czél szempontj'ából tulajdonképen a két iskolafaj nincs oly élesen elkülönítve, mint első pillanatra gondolni méltóztatik. A reáliskolából bizonyos pótvizsgálattal át lehet menni a gimnáziumba, és viszont. Aztán, ha például nézzük a politechnikumra most beiratkozott tanítványokat, sokkal több van ott gimnazista, mint reálista . . . Horánszky Nándor: Jobban be is válnak! Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: ... és helyesen mondja Horánszky t. képviselőtársam, a tanárok dicsekszenek vele, hogy jobban beválnak a gimnáziumi tanulók, mint a reálisták. Azért mondom, hogy nálunk tulaj donképen az a nagy elkülönzés nincs keresztíílvíve, mint a hogy azt képzelik sokan, mikor két különböző iskolafajról beszélve, az egységes középiskolában látják a panaceát. Hanem addig is, míg ilyen nagyobb szabású tervvel léphetnék a t. ház elé, én a középiskolai tantervnek módosításával foglalkozom. Hévizy János t. képviselőtársam is tudja, hogy a középiskolai tantervre vonatkozólag a régi közoktatási tanácsot is megkerestem; de azután, hogy feloszlattam, nem akartam ezen nehéz kérdésbe belemenni, míg az új közoktatási tanácsot [meg nem hallgatom. [Es mondtam, hogy ép a nemzeti tartalom irányában akarom a középiskolák tantervét emelni. Nagyon sok dolgon, a mit nézetemmel is megegyezőleg emelt ki a képviselő úr, lehetséges lesz a tanterv revíziójával segíteni, és azt hiszem, e téren is üdvös eredményeket fogunk elérhetni. (Helyeslés jobbfelől.) Fölemlítette a t. képviselő úr a polgári iskoláknál behozott segédtanári intézményt is. Azt hiszem, senki sincs e házban, a ki azt jó és üdvös intézménynek tartaná, hogy 500 fo riuttal polgári iskolai segédtanárokat alkalmazunk; a helyzet kényszere hozta ezt magával, és fokozatosan ezen intézmény megszüntetése képezi programmomat. De azt az érvet, melyet a képviselő úr felhoz, hogy polgári iskola és gimnázium létezvén egy helyen, a polgári iskolába azért nem küldik az ifjakat, mert ott véletlenül segédtanár van, nem fogadhatom el; ismerek várost, a hol az egész város a segédtanár tanúltságát és kiválóságát elismeri és dicséri. Nem ez az oka; más oka van annak. Jól tudja a képviselő úr is, hogy miért Özönlenek inkább a gimnáziumba, mint a polgári iskolába. Erre különben még visszatérek. Felemlítette a középiskoláknál a tandíjemelést is, azt mondván, hogy magasak a tandíjak és még emelni akarjuk. Erről nincs tudomásom. Nem emeljük, t. ház. Ma a gimnáziuR. február 18-áii, kedden. fi3 mokban a tandíjak 24—30 forint közt váltakoznak, ehhez jönnek a felvételi díjak, melyek 3—5 forint között váltakoznak, és megjegyzem, hogy a szegényebb tanúlókra nézve a tandíjmentességet nagyban kiterjesztjük, az erdélyrészi középiskolákban pedig még nagyobb kedvezményt adunk ép az ottani tanúlók szegénysége folytán. Az egész tandíjjövedelem 207.000 forint a tamílmányi alapnál, a tárczánál pedig 266.000 forint, tehát nem valami nagy, és merem mondani, a mi tandíjunk kisebb, mint Európának majdnem bármelyik államában. A nemzetiségi iskolákra vonatkozólag szintén tett a t. képviselő úr megjegyzéseket. Magam is abban a nézetben vagyok, hogy ezekben az iskolákban a magyar nyelvnek — mint államnyelvnek — nagyobb térfoglalása kétségtelenül helyén van, és annak mai mértéke nem elégséges. De hát a középiskolai törvény hatalmazza fel az iskolafentartókat, hogy a tannyelvet megállapítsák; nekem nincs módomban a középiskolai törvénynyel szemben állást foglalni. De az, hogy a magyar irodalomtörténetet magyarul adják elő, valamint esetleg a történelmet is, mindenesetre olyan kivánság, a melyet teljesíteni kel], a mint részben már—természetesen — teljesítve is van. A tankönyvekre vonatkozólag nagy gondot fordítok arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy épen a nemzetiségi iskolák számára jó tankönyvek írassanak; ilyenek írattak is, és a nemzetiségi iskoláknál befogadásra is találnak, épen mert jó tankönyvek. Ily módon elérhetjük azt a czélt is, hogy kiszorítsuk a külföldön készült és külföldi szellemben írt tankönyveket, melyek közül némelyeket kénytelen voltam el is koboztatni, mert államelleneseknek tartottam. A mi a tanári minősítvények utolsó rovatát, a politikai magatartást illeti, (Halljuk! Halljuk!) a t. képviselő úr maga elismerte, hogy csak annyit írnak oda: hazafias-e az illető, vagy sem. Ennek a rovatnak sohasem volt az a czélja, hogy kitüntesse, milyen párthoz tartozik az a tanár. Várady Károly: Hát mi volt a czélja?! Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: Csodálom, hogy ezt kérdezi a képviselő úr; épen most, mikor bizonyos körökben olyan túlzó a nemzetiségi irányzat Magyarországon, ellentétben az állam érdekeivel. Én azt, hiszem, kívánatos, hogy erre nézve felvilágosítást kapjunk. Tehát igenis, ez a czélja. (Helyeslés.) Egyébiránt micsoda kormányzat volna az, a mely arra szorul, hogy a politikai magatartásra vonatkozólag a minősítvényi táblázat útján kelljen meggyőződést szereznie! Hiszen más úton is megtudhatná ezt, ha épen óhajtaná és kíváncsi volna reá.