Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-562

562. országos ülés 1896. február 18-án, kedden. f>! Iákban is. — Hát miért becsüljenek meg bennünket azok a nemzetiségi ifjak, ha magunk nem becsüljük meg magunkat annyira, hogy több tért követeljünk a nemzeti nyelvnek azokban az iskolákban? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Valamint a históriára nézve is úgy gondolnám, — ez nagyon czélszeru és érdekünkben áll, talán az autonómiájukkal nem is ellenkeznék, — hogy a magyar történelmet magyar nyelven tanítsák, ha nem is mondom, hogy a világtörténetet is. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Azt is!) Mert hiszen megtörténik ma az a hallatlan állapot, hogy a miniszternek közbe kell lépnie, inert Urecchiának, a magyarfaló oláhországi liga elnökének könyvéből tanítják a történelmet a nemzetiségi gimnáziumokban. Hát Magyarországon hogy történhetik meg, hogy a nemzetiségi izgatások lángjai közepette nem veszszük észre, hogy iskoláinkban milyen szellemben tanítanak? (Zaj a szélső baloldalon.) A fegyelmi szabályzat és a szolgálati pragmatika kérdésénél kellett volna felemlítenem, de utólagosan teszem meg azt, és kérem a miniszter urat, hogy tekintetben hallgassa meg óhajtásomat. (Halljuk Halljuk!) A tanárok min ősítvény ének készítésénél az utolsó rovat, Bzerintem, törlendő. Ez az utolsó pont pedig a politikai magatartásra vonatkozik. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Ugyan kérem, mi köze van a felsőbb hatóságnak ahhoz, hogy én, hogy az én barátom, az én tanártársain melyik politikai párthoz, melyik politikai felfogáshoz tartozunk ? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Azt nem is keresik! Veress József: Majd ém mondok konkrét esetet! Hévizy János: Valóban ezt nem értem. Érteném talán ezt a nemzetiségi vidékeken, de hát mindez az igazgatótól függ, hogy mit ír. Ma legalább általános praxist találtak ki a direktorok, hogy megvédelmezzék az alattuk lévő tanárt; nem azt írják be, hogy kormánypárti, nem azt, hogy függetlenségi, hogy rebellis természetű, hanem azt írják be általában, hogy hazafias. Nohát ezalatt azután minden megfér. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezt beírhatja a kecskeméti igazgató is az ő tanárjának konduit lisztájába, de beírhatja a nagyszebeni és a brassói is; azonban mindegyik mást ért a hazafiság és hazafias magatartás alatt. Én ezt egyáltalában felesleges czafrangnak, sőt méltánytalannak tartom a tanári karra nézve. Mindezek után, t. ház, elismerésemet kell nyilvánítanom a t. miniszter úr iránt abban a tekintetben, hogy ő ez alatt a rövid idő alatt a tanügyért mindenesetre többet tett, többet cselekedett, mint elődei azok alatt a hosszú idők alatt, (Élénk helyeslés a bal- és szélső balolalon.) Elnök*. Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólani? A vitát bezárom. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Épen azt akartam mondani, hogy köszönöm az objektív kritikát, de Hévizy képviselő úr egy utolsó mondatára vonatkozva kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy az már nagyon szubjektív volt, a mikor azt méltóztatott mondani, hogy többet tettem, mint elődeim azon hosszú idők alatt. Ez teljesen lehetetlen állítás. Tartozom elődeimnek azzal, hogy igenis nagyon sokat, a mi emberileg csak lehető volt, tettek a közoktatásügy fejlesztése érdekében és nekem nagyon könnyű volt ezen a nyomon tovább kormányozni. Hévizy János: Aránylag értettem! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: És itt mindjárt meg is jegyzem t. képviselőtársamnak, hogy szememre vetette azt, hogy a nagy konczepczió hiányzik az egész működésemből. Ezt már többször hallottam. Engedelmet kérek, hogy folytonosan koniprehenziv tételekbe nem foglalom a nagy konczepczióra vonatkozó jelszavakat, hogy például én szüntelenül nem beszélek az egységes középiskolában a humanizmus és realizmus összeolvasztó nagy gondolatáról, és különféle nagy tételeket nem állítok fel; ezt teszem szándékkal, mert nálunk a részletes munkára van igen nagy szükség a kultúra terén, az intenzív művelésre, és tessék elhinni, sokkal hálásabb és könnyebb is volna egy törvényjavaslatban odaállani az egységes középiskolával és különféle nagy konczepczió számba menő tételekkel, mert törvényjavaslatot készíteni erre nézve *em valami nagy nehézségekbe ütközik, hanem én nekem az volt a feladatom, és azt látom napról-napra, hogy nekem, ezen a helyen, ma a meglevő törvények végrehajtásával kell első sorban foglalkoznom, és így is sok jót tehetek, intenzive kell eljárnom az egész közoktatási politika térületén. Engvm minden egyes intézkedésemben egy nagy vezérgondolat vezet: a magyar nemzeti kultúrának az eszméje, és a kapcsolat az elemi-, közép- és felsoiskolai nevelés és oktatás között. De én ezt nem tartom mindig és szünet nélkül hangoztatandónak, ennek a tárczának helycseréjével nem változnak ezek a bizonyos nagy vezérgondolatok, és nagy baj volna, ha változtatlak és én azt gondolom, hogy sokkal nagyobb szolgálatot teszünk, ha az általános nagy tételek szürkesége helyett a pozitív részletes munkának nem hálás, de hasznos munkáját teljesítjük. És ha azokat az állítólagos ötletszerű intézkedéseket össze méltóztatik gyűjteni és induktive megvizsgálni, hogy van-e bennük vezérgondolat, rá fognak jönni, t. képviselőtársaim,