Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

561. országos ttlés 1896, február 17-én, hétfőn. 51 egy memorandumot terjesztett be a minisztériumhoz, a melyben felsorolja ezen okokat és elég világosan preezizirozza a tanári kar szükségleteit, ezen állás anyagi és erkölcsi szanálása végett. Ugyan ki megy nálunk szívesen pedagógiára ? (Halljuk! Halljuk!) Ki foglalkozik nálunk szivesen közoktatásügygyei? Hiszen mig a többi pályákon előmenetele biztosítva van, avanzs- ; manja, társadalmi tekintélye van, addig az a tanár úgyszólván örökké foglalkozíiatik katedráján a nélkül, hogy az előléptetésnek csak kiiátásával is bírna, (Helyeslés a halóidaion.) és e mellett rossz anyagi díjazással, szolgálati pragmatika, fegyelem nélkül ki van szolgáltatva egyes kedvelt és befolyásos igazgató basáskodásainak és önkényének. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső halolalon.) Mig a külföldön vannak kultúr-ezentrumok, mig a külföldön vannak nagyobb iskolák, egyetemek, a melyek természetes sorozatát, fokozatát képezik az előléptetésnek a tanárra nézve, addig nálunk ez nincsen meg. Tessék csak összehasonlítani azt a táblázatot, melyet épen a középiskolai tanárok benyújtottak és melyben grafikailag szemléltették, hogy mig a bírói pályán minő az emelkedés, és eljuthatnak a második fokig, addig a tanári karnál be van végezve az előléptetés a VI. foknál; tovább nem juthat. Nohát ezeken a dolgokon javítani kell, hogyha mi képzett tanárságot akarunk nevelni, mert a mit a tanárságért teszünk, az a legegyenesebb csatornán keresztül az ország kultúrájának javításához fog vezetni. (Ügy van! Úgy van! á bal- és szélső haloldalon.) Hát, hogy a tanárság sorsán az új törvény se igen javított, azt ez a memorandum is bizonyítja, a melyet a t. miniszter úr is eléggé ismer. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ismerem az egészet! Hock János: No ha ismeri a t. miniszter úr, legalább főpontjaiban akarom a t. házzal is megismertetni, hogy mik azok a jogos követelések, a melyeket a tanári egyesület a kormánynyal szemben támasztott és benyújtott. (Halljuk! Hál íjuk !) 1893. február 22-én Csáky Albin gróf akkori közoktatásügyi miniszter egy beszédet mondott itt e házban, a melyben ünnepélyesen azt az Ígéretet tette, hogy az állam vezetése és rendelkezése alatt álló középiskolákban alkalmazott tanároknak fele a VIII., fele a IX. fizetési osztályba soroztatik. S azóta intézkedés inindezideig ez irányban nem történt. Itt Ígéreteket tettek; a tanárok várakozással néztek az ígéret elébe, de a kormány ezt az igéretét mindeddig be nem váltotta. (Mozgás a hal- és szélső haloldalon.) Ezenkívül, t. ház, van ennek a kérvénynek még egy pontja. (Halljuk! Halljuk!) Az a helybeli előléptetés, a melyet a bírói pályán egy lelkiismeretes és a karára sokat adó miniszter meg is honosított, — értem alatta Szilágyit, — a ki a helybeli előléptetést a bírói karnál fokozatosan keresztül is vitte, a tanároknál hiányzik. Miután a tanári pályán a főigazgatóságban kimerül az avanzsmán, tegyenek meg legalább annyit, hogy érdemes tanároknak, a kik soká foglalkozott a tanügygyei és eredményeket mutattak fel, ott a tanári kötelékben is az igazgatói fizetést, rangfokozatot és előléptetést adják meg. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : A pótlékot sürgetik a memorandumban ! Hock János: A pótlékra nem terjeszkedem ki, sem a többi pontokat, melyeket felemlítenek, nem hozom elő; mert végre is, a mit kérnek, ha csak felét is megvalósítja a t. miniszter úr, teljesen ki fogja őket elégíteni és magam sem lépek fel oly igényekkel, hogy minden kíváncsiságuk kielégíttessék. Azonban, t. ház, a tanárok helyzetében van még egy anomália, a mire a t. miniszter úr figyelmét felhívni akarom. 1892-ben elvi határozatot mondott a miniszter, a melynél fogva azok a felsőbb leányiskolái és polgári iskolai tanárok, a kik középiskolai tanári képzettséggel bírtak, tehát, a kik átléptek azután a gimnáziumokhoz, a középiskolai tanári fizetést megkapták ugyan, de régi ötödéves pótlékaikat elvesztették. Ez igazán anomália. Mi tanár-hiányról beszélünk. Hiszen kérem, a polgári és felsőbb leányiskoláknál vannak középiskolai tanári erők, méltóztassanak ezeket egyszerűen áthelyezni és miután polgári iskolai tanári képesítéssel többen bírnak, be lehetne tölteni ezeknek helyét és a középiskolai tanári képesítéssel bírókat lehetőleg mindenütt alkalmazni méltóztassék a gimnáziumokban. De minthogy az ilyen polgári iskolai tanárokat már a középiskolákba áthelyezték, nem szabad azt az igazságtalanságot elkövetni, hogy a polgári iskolákban megszerzett ötödéves pótlékaikat egyszerűen elvesztik és a törzsfizetések kezdetébe helyeztetnek be. Sőt tovább mennek. Azt az anomáliát is megteszik, hogy középiskolai képzettséggel bíró tanár, a ki átlép a polgári iskolából gimnáziumba, a polgári iskoláknál befizette a maga pótlékait a nyugdíjra 300 forintig, azt is elveszíti és újból kell a nyugdíjat fizetnie. Ezek rendetlenségek, a melyeken csakugyan segíteni kell. 10—15 évi állami szolgálat után, ha belép a polgári iskolából a középiskolába, elveszti nyugdíját, nem kapja ötödéves pótlékait, csak azt a törzsfizetést kapja, a melyet a legfiatalabb kinevezett tanár 7*