Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-578

462 S78, »r»zAgos ülés 1896. márciius 7-én, szombaton. A kisajátítási törvény, a isikor a viczinális vasutak még nem voltak annyira virágzók, az akkori viszonyok közt megtette a kellő szolgálatot ; ma azonban, midőn az országnak majdnem minden része a viczinális vasutak által érdekelve van, és majdnem minden lakosa érzi a kisajátítási törvény rosszaságát, meggyőződésem szerint a t. kereskedelmi miniszter úrnak az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg mennél sürgősebben intézkednie kell. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Meglesz! Kemény Pál: Hogy állunk e kérdéssel ? A viczinális vasút engedményese, a mint az építési engedélyt megkapta, már ennek alapján jogosítva van a kisajátítási jog feljegyzésére. Egy bizonyos, önkényesen felállított összegnek bírói letétbe helyezése mellett — de ez sem szükséges — jogosítva van önhatalmúlag bizonyos területek elfoglalására, s a törvényben semmiféle klauzula arra nézve nincsen, hogy az építési vállalat mennyi idő alatt tartozik vagy kárpótlást eszközölni, vagy pedig ha egyezség nincs, a kártalanítási eljárást az illetékes bíróság előtt folyamatba tenni. Ily körülmények közt, miután az építő vállalatra nézve kellemesebb, hogyha mennél később kénytelen a kártalanítási összeget átadni, s miután százan meg százan vannak az országban, a kik oly csekély terület birtokában vannak, a mely nem alkalmas arra, hogy ők kezdeményezzék a kisajátítási eljárást a törvényszék előtt, ezek kárpótlás nélkül maradnak, az építési vállalat pedig velük nem törődik, és már rég megindult a viczinális vasút, esztendők múlnak el a nélkül, hogy az illető felek kárpótlásban részesülnének. Addig is, a míg ebben az irányban törvényhozási intézkedés útján segítve lesz, felkérem az igen t. kereskedelmi miniszter urat, hogy egyetértőleg az igen t. igazságügyminiszter úrral, vegye gondozásába a viczinális vasutak kérdésének ezt a részét, s esetleg rendeletileg hasson oda, hogy a felek kisajátított területeikért kárpótlást kapjanak, illetőleg szíveskedjék a vállalatokat záros határidő alatt kárpótlásra, vagy megváltási eljárásra utasítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök; Kiván-e még valaki a tételhez szólani? Ha senkisem, ugy a vitát bezárom. A kereskedelmi miniszter úr kivan szólni. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Csak röviden kívánok válaszolni azokra, a miket gróf Zselénski Róbert t. képviselő úr előterjeszteni szíves volt. A képviselő úr felszólalása két részre oszlik; az egyik részben töröltetni kívánja a költségvetésben előirányzott 500.000 frtot, a másik részben pedig egy határozati javaslat elfogadását kéri. Á mi az 500.000 frtos tétel törlését illeti, e tekintetben elfoglalt álláspontjához már azért sem járulhatok, mert az indokolást, a melylyel határozati javaslatát kisérte, a magam részéről helyeselni és elfogadni nem tudom, a mennyiben a képviselő úr a kormányt azzal vádolta, hogy az engedélyezések és az építési feltételek kiadása alkalmával felügyeleti jogát nem egészen lelkiismeretesen gyakorolta, ás megengedte, hogy oly összegben történjék az építési tőke megállapítása, a mely a tényleges követelményekkel arányban nincs. Ezzel szemben határozottan ki kell jelentenem, hogy abból a körülményből, hogy némely vasút olcsóbb, némelyik drágább, nem következik az, mintha a kormány felügyeleti jogát a legpontosabban és legszorgosabban nem gyakorolta volna, hanem igenis az, hogy minden egyes vasútnak viszonyai egészen eltérnek egymástól és egészen másféle igényekkel és követelményekkel lépnek fel. A mi pedig az 500.000 forint leszállítását illeti, erre nézve megjegyzem azt, hogy e tekintetben a törvényhozás már bizonyos lekötöttségben van, a mennyiben a viczinális vasútakhoz a hozzájárulást nem egy összegben szokta adni, hanem ötven évi járulékokra felosztva. Ezen eljárás a törvényhozás helyeslésével a beleegyezésével történt, és hogyha a törvényhozás ily kötelezettségeket elvállalt már, akkor egyáltalában nem lehet összegyeztetni azt a követelményt, hogy a törvényhozás az elvállalt kötelezettségeket egyszerre tagadja meg. Ebből a szempontból okvetlenül szükséges, hogy ezt a tételt megszavazzuk. A mi a határozati javaslatot illeti bátor vagyok rámutatni arra, hogy én magam és, költségvetésem tárgyalását bevezető beszédemben előadtam, hogy bizony úgy az 1880-diki, mint az 1888-diki törvények több tekintetben kiegészítésre szorulnak, módosítást kívánnak. Bátor voltam az alkalommal előterjeszteni azt is, hogy körülbelül mily irányban kellene megváltoztatni a törvényt, és a magam részéről szívesen elismerem, hogy sok dolog, melyet gróf Zselénski Róbert t, képviselő úr előterjesztett, az én nézeteimmel teljesen összevág és megegyezik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bátor voltam előterjeszteni azt is, hogy ezen kérdésnek alapos megvitatására szükségesnek tartom, hogy egy szaktanácskozmány tartassák, hová a szakközegek meghívassanak. (Helyeslés a bal- és sxélső baloldalon.) így állván a dolog, azt gondolom, nem volna czélszerü, hogyha egy ily határozati javaslat elfogadásával már bizonyos prejudicziumot alkotnánk, (Helyeslés a jobbóldalon.) bizonyos tekintetben megkötnők ezen szaktanács kozmány működését. Ebből a szempontból kiindul va,a magam részéről nem járulhatok ezeu