Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-578

446 578. országos ülés 1896. márczins 7-én, szombaton. dőre ilyen privilégiumot megadni egyáltalá­ban a legnagyobb meggondolatlanság a minisz­ter részéről. Azt mondja a miniszter úr, hogy a törvény alapján adta, — hiába mosolyog a miniszter úr, — ismétlem, igenis, a legnagyobb meggondolat­lanság, a legnagyobb könnyelműség ez a társa­dalom azon osztályával szemben, a melyre sokkal nagyobb gondot kellene a kormánynak fordítania, mint a minő gondozásban részesíti. (Közbekiáltások jóbbfélől.) Majd rá fogok mutatni, t. ház. (Halljuk! Halljuk !) Kérdezem a t, miniszter urat, vájjon van­nak-e rendelkezésére adatok, hogy 60 esztendő­vel ezelőtt Budapesten és Magyarországon mek­kora forgalmi tőkét képezett a kézi zólogköícsön. Méltóztassék azt meggondolni, volt-e egyáltalá­ban 60 évvel ezelőtt Magyarországon kézi zálog­kölcsön. (Közbeszólások a szélsőbalon: Volt!) Álla­milag statuált ilyen intézet nem létezett 50 évvel ezelőtt. Ma 100 millió frt tőkét képvisel a kézi zálogkölcsön, — 60 esztendő múlva 1000 milliót, vagy Isten tudja megmondani ma még, hány milliót fog képviselni. Mármost, hogyha egy miniszteri rendelettel egy pénzintézetnek engedélyezik azt, hogy 8—15 százalékig szed­hessen kamatot, megengedem, hogy más pénz­intézetek konkurrenczia folytán lejebb szállíthat­nák ezt a perczentet, de miért szállítsák lejebb, nincs rá abszolúte semmi ok akkor, amikor kor­mányrendelettel biztosítva van, hogy ilyen kama­tokat szedhessenek a pénzintézetek. Abszolúte nincs rá ok, hogy ezzel a pénzintézettel szem­ben akármelyik pénzintézet konkurráljon, legfel­jebb a publikumra konkurálnak, hogy egyik pénzintézet a másiktól elvegye a maga publiku­mát ; de abban nem konkurrálnak egymással, hogy a kamatot lejebbszállítsák. Hát, t. ház. minden fentartás nélkül ily jogot adni egy pénz­intézetnek, ezt a legnagyobb j könnyelműségnek tartom. De könnyelműségnek tartom azt is, hogy egyáltalán semmiféle állami intézkedés nincs, a mely ellenőrzés alatt tartaná ezen kézi zálog­kölcsönök kezelését. Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy a mint a statisztikai adatok és a tapasztalatok mutatják, négyszeres értékkel szemben adják a magánzálogház-tulajdonosok és a pénzintézetek a kézi zálogra a kölcsönt, tehát 400 millió frtot képvisel azon ingó vagyon, mely kézi zálogtárgyat képez az egyes pénzintézetek és magánzálogház-tulajdonosok kezében. Ezen 400 millió frttal szemben az illető intézetek nem garantálnak többet saját vagyonukkal 30 millió írtnál, tehát 870 millió frtnyi ingó vagyon van minden fedezet nélkül. Hát, t. ház, ez olyan helyzet, melylyel szemben a miniszter úrnak, ha a legcsekélyebb érzékkel bír saját hivatása iránt, törvényhozási úton gondoskodni kell arról, hogy a társadalom azon rétege, mely itt érdekelve van, törvényes oltalom alá helyeztessék. A törvényes oltalmat én azon határozati javaslat elfogadásában és al­kalmazásában látom, melyet Visontai t. képvise­lőtársam tegnap a ház elé terjesztett. Gondos­kodni kell arról, hogy a törvényhatóságoknak védelme és támogatása mellett a t. miniszter úr sem a magánzálogház-tulajdonosoknak, sem a pénzintézeteknek oly statútumokat ne engedé­lyezhessen, melyek alapján az uzsorának van a közönség legnagyobb része kitéve. Még egy körülményt akarok felemlíteni. A statisztikai adatok igazolják, hogy a zálog­tárgyaknak legalább is háromnegyed része ár­verés alá kerül. Nem bírja az illető a tárgyat kiváltani, apródonként megeszi az ott elhelye­zett vagyonát a kamat, mert mikor 25 százalék kamatot fizet, nem kell sok idő; hogy ez a va­gyonát felemészsze. Először tehát az uzsora hiénái, azután pedig az árverezési hiénák jelen­nek meg és emésztik fel ezt az óriási vagyont, miután semmiféle törvényes ellenőrzés és olta­lom nincs. A t. miniszter úr kiküld borászati felügyelőket, vízi- és színházi kormánybiztost; mindenre van az államnak kormánybiztosa és ellenőrző közege, a hol csak szine kúrákra alka­lom nyílik; hát méltóztassék e tekintetben a társadalom legszegényebb osztálya számára is oltalmat nyújtani. Az oltalmat én természetesen első sorban és legfőképen abban látnám, bogy ha az állam maga állami zálogházakat létesí­tene mindenütt, a hol arra szükség van. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) A miniszter úr beszédé­ben azt mondja, hogy 400.000 koronát fognak majd a kisiparosok részére kölcsönképen adni és ezzel a kisipar fellendülését véli a t. minisz­ter úr elérhetni. (Egy hang a szélső baloldalon. Az semmi!) Hát, t. ház, 400.000 korona Buda­pesten is csak egy csepp a Dunában, micsoda tehát Magyarországon? Ha az államnak módjá­ban van a viczinális vasútakba és mindenféle más állami alkotásba milliókat fektetni, akkor magának az államfentartó elem exisztencziájának biztosítása érdekében nem áll ennek az állam­nak abszolúte semmi tőke rendelkezésére? (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig, t. ház, a míg az állam finauczialiter abba a helyzetbe nem jut, hogy maga állami záloghá­zakat létesíthet és ezáltal nyújthat oltalmat a társadalom kézi zálogkölcsönre szorult rétegei­nek, addig szabályozni kell, t. ház, törvényhozás útján azt a kamatlábat, a melyet a zálogházak tulajdonosai a kézi zálogkölcsönök után szed­hetnek, (helyeslés a szélső baloldalon.) Es épen azért t. ház, mert ide tendál Visontai Soma t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom