Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

41Q »?<>. országos ülés 1896. m&rezhis 5-én, csütörtökön. merültek fel, mindig mi hátráltunk meg az osztrák kormány előtt.« (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) T. ház! Azt hiszem, a dolgok kritikájába bele nem mentem, (Úgy van! balfelöl.) anyagot bocsátottam csak a t. ház rendelkezésére. Ez az anyag azonban maga a legnagyobb argumentum (Úgy van! halfélől.) és a legnagyobb kritika annak a rendszernek elitélésére, a melyet a képviselő úr olyan nagy szakértelemmel évekig folytatott. (Hosszas, élénk helyeslés a bal-^és szélső baloldalon.) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Áz ülést újra megnyitom! Balogh Géza jegyző: Koiozsváry-Kiss István! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát Lukács Béla nem szól?) Elnök: A szabályok szerint az beszél, a ki a felirottak sorrendjében következik. A képviselő ár van soron, tehát a képviselő úr fog beszélni. Kolozsváry-Kiss István: T. ház! Nekem olyan különös szerencsém van : (Derültség.) néha nem engedik meg, bogy másnapra halaszszam beszédemet, máskor meg azt kivarrják, bogy az alternatív beszéd helyett is én következzem, miután letörülközött a túloldali szónok. Pedig megvallom, szerettem volna, ha az előttem szóló után más beszélt volna és azután szólhattam volna én a fontos dolgokról, a miket elő akartam adni itt a házban szokás szerint egész kedélyesen. (Nagy derültség.) T. ház! En mint a közlekedési bizottságnak tagja, körülbelül már négy esztendeje részt vettem tőlem telhetőleg mindazokban a működésekben, a melyeket a vasutak tekintetében a közlekedési bizottság kifejtett, a mennyiben ez a feladat rá volt bizva, és a mennyire az ellenőrzést gyako, olhatta. Ebben én is részt vettem. Hogyha tehát röviden előhozom mindazt', a mi ott történt, úgy a hogy én azt felfogtam, akkor azt hiszem, hogy kötelességemet teljesítem, (Helyeslés a szélső baloldalon.) s egyúttal ott való működésemről számot adok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fontos dolgok voltak ott, s hogy ezekről épen az államvasutak tételénél és épen a vasúti politikánál bizonyos általános nézeteimet ezúttal felhozhassam, azt hiszem, a t. ház nekem meg fogja engedni. (Halljuk! Halljuk!) A közlekedési bizottság egyes tagjai s általában a túlsó oldalról már a kereskedelmi tárcza költségvetésének általános tárgyalásánál is felhoztak bizonyos hibákat, melyeket észleltek és melyeknek kijavítását ők is óhajtották; így például: felhozta egy túloldali t. képviselőtársam, hogy az államvasutakat egy bizonyos rendszer szerint kellene építeni és nem oly rendszertelenül, a mint az eddig történt. Ez a kérdés fel is volt vetve a közlekedési bizottságban, sőt lehet mondani, hogy a*mikor én odakerültem, mint majdnem új ember, én is felvetettem azt, de azóta is egészen más rendszer szerint, vagyis, a mint szokták mondani, rendszertelenül építették a vasutakat mind az államnak saját regzsimjében, mind pedig az úgynevezett viczinális vasutakat, a hol részvénytársaságok és a magántőke legjobban vannak angazsálva. Hogy ez a rendszertelenség mennyire divatos volt, és hogy mennyire nem lehet azt mondani ma is, hogy rendszeresen építtetnek a vasutak, az már meghaladott álláspont, mert a ki Magyarországnak és a kapcsolt részeknek vasúti mappájára egy tekintetet vet, belátja, hogy a vasútirányok ma is csak úgy vannak megépítve, sőt most kaptam épen a kereskedelmi miniszter úrtól 55 viczinális vasúti engedélyt (Élénk derültség); ebből látnivaló, hogy ezentúl is nem egy bizonyos rendszer szerint fognak épülni, de épülni fognak úgy, a hogy tudnak, tehát az eddigi rendszernélkűliség szerint. Én merem állítani, hogy minden egyes tételnél, a mit a bizottságban kifogásolni tudtam, — hivatkozom a t. túloldali, vagy épen ellenzéki közlekedési bizottsági tagtársaimra, — kifogásaimat mindenkor megtettem. Azt mondja a német közmondás : »Teufel macht es besser, wie er kann«. (Derültség.) En mindenkor igyekeztem érvényesíteni tagsági jogomat, Első sorban mikor az állam saját rezsimjében épített vasútat, különösen egy nagyon eminens fontosságú vasútat, tudniillik azt, a mely már most úgyszólván el fog készülni, — hosszan is tartott, — a maramaros-sziget—körösmezei vasutat, melyet Stanislau irányában vezetett, ott nemcsak hogy a bízottságban felszólaltam, hanem miután láttam, hogy az a vasút i.em közgazdasági, hanem merőben katonai érdekben készült, én azt igazán fáradságosan tanulmány tárgyává tettem és azzal a tanúlmánynyal a ház elé is állottam. Azóta, különösen a viczinális vasutak tárgyában igazán rohamos fejlődés kezdett lábrakapni. Én, ha idején megkaptam, mindig átnéztem ezeket az előterjesztéseket, melyeket a bizottság kapni szokott, — mert megtörtént, hogy mint vidéki lakos, nem kaptam meg, vagy mikor Pestre érkeztem, akkor vehtttem kézbe, — s ezekből egyedül okoskodhattunk és gyakorolhattuk az ellenőrzés kötelezettségét. A mióta a viczinális vasutak a közvéleményt annyira érdekelni kezdték, hogy azokból valaki jogtalan] hasznot is tud húzni, én utána jártam, megkérdeztem azokat, a kik ebben a dologban nálam nemcsak többet tudnak, de szakemberek is, és mind azt mondották, hogy azon az alapon, a mely előttünk állott,