Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

576. országos ülés 1896. márczins 5-én, csütörtökön. 397 gálát, különösen a külső szolgálat terhes; azt is tudom, hogy aki arra-vállalkozik, annak előre komolyan meg kellett gondolni mire vállalkozik. De ha valaki olyanra vállalkozik, a mi fizikai erejét felülmúlja, azt magának az államnak elfogadnia nem szabad, nemcsak emberiségi tekintet bői, hanem a közszolgálat érdeke tekintetéből sem. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hát én csak egyre vagyok bátor felhívni a figyelmet, a mit a t. miniszter úr bizonyosan sokkal jobban tud, mint én. A szabályok szerint a felügyelő, illetőleg a szolgálatban levő hivatalnoknak minden állomáson 5 perczczel a vonat beérkezése előtt személyesen kellene arról meggyőződnie, vájjon az állomások végén levő váltók helyesen vannak-e állítva. Már most, t. miniszter úr, vannak olyan állomások, a hol 8 — 10 vonat jár be egy negyedóra alatt. Hogy van arra lehetőség, hogy az a hivatalnok, a ki a vonatok megindításánál felügyel, a ki a vasúti postát expediálja, még különösen meg is nézze a váltókat? Hisz az teljes fizikai lehetetlenség. De lehetetlen az is, hogy a szolgálatnak azt a terhét, mely némely állomáson azokra a szegény hivatalnokokra ránehezül elbírják, még akkor is, ha arra nézve teljes jóakaratuk és elszántságak van. Hiszen nem egy állomás van, hol a szegény hivatalnok minden második éjjel szolgálatot teljesít. Hát nincsen olyan emberi fizikum, mely azt elbírná, a mely szolgálat az embert idegessé ne tenné, az illetőt a szolgálatában annyira ki nem fárasztaná; a mely fáradságot és idegességet épen a forgalom és az utasok biztossága érdekében megtűrni nem lehet. ( Úgy van ! a szélső baloldalon.) Említette a t. miniszter úr a vasúti beruházásokat és jelezte, hogy erre nézve meglehetősen nagy összegre lesz szükség. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Igazat fog nekem adni a t. miniszter úr, hogy ezek közt a beruházások közt igen nagy lesz a különbség. Mert vannak oly beruházások, melyek annyira égetők, hogy azokat napokra elodázni alig lehetséges és ismét legnagyobb részben a forgalom biztonságának érdekében. Legyen szabad nekem itt felemlítenem az államvasutak déli vonalainak azt a részét, mely Somogy vármegyén vonul keresztül. Ennek három nevezetesebb állomása van, u. m. Kaposvár, Somogy-Szob, Gyékényes. Kaposvár akkora forgalmú hely lett, amilyenre sem a vonatépitők, sem az újabb berendezések alkalmával az építők még nem is számítottak. Ennek természetes következése lett, miként a vasúti kocsikkal, bejáró vonatokkal, a pályaudvar anynyira túl van zsúfolva, hogy csak az Isten őrzi a mindennap történhető szerencsétlenségtől. Következik Somogy-Szob. Ajánlom a t. mininiszter úrnak figyelmébe, miként itt egy és ugyanazon időben hat vonat jár be a pályaudvarba és van a pályaudvarban lerakva öt vágány. Mi ennek a következése ? Ennek a következése az, hogy az indulás előtt, vagyis, hogy a vonatok rendeztethessenek, az egyik vonatnak a nyílt pályára kell kiállania. No a kereskedelmi miniszter úrnak, aki egyúttal vasúti miniszter, nem kell magyaráznom, milyen veszedelmekkel jár ez és mennyire képzelhetetlen állapot az, csak egy napig is. De vannak e mellett nemcsak a forgalom biztonságára nézve, hanem a közönség kényelmére, sőt, hogy úgy mondjam szükségleteire oly köríílmények, a melyeken, hogy a miniszter úr segítsen, egy napot sem szabad elszalasztani. Röviden csak kettőt említek : Kaposvárt a váróterem olyan alacsony, hogy jó magam, ha kezemet kinyújtom, elérem a padlást. A váróteremből van az állomásnak pénztára kihasítva, és ez a pénztári helyiség egy deszkával van elválasztva a váróteremtől. Ez mindenesetre olyan állapot, amelyet megtűrni nem lehet. De a legfurcsább éppen az újonnan épült gyékény esi állomás. Itt van egy váróterem, teremnek nevezik, de szobának is igen kicsiny, alig 5—6 négyszögöl. Ez állomásra a Budapestről vagy Fiúméból közlekedő vonatok, hogy épen a budapestit említsem, — a személyvonat esteli 6 órakor, a gyorsvonat 8 és fél órakor érkezik be. Már most a Kanizsára szándékozó utasoknak ebben a szűk helyiségben, a hol az utasoknak — mert nagy a forgalom alig fele fér be, — éjjel 11 óráig kell várni, a mi merő képtelenség. Ezen pedig, miniszter úr, igen-igen könnyen lehetne segítem egyetlenegy tollvonással. Az van mondva az értesítésekben, hogy pl. a személyvonat Gyékényesnél feloszlik. Miből áll ez a feloszlás ? Tényleg abból áll, hogy Gyékényesben leszállítja az utasokat és a vonat üresen robog be Zákányba, a hol azután megvan a nagy épület, van étkező terem, megvan minden. Megengedem, t. miniszter úr, hogy ez talán valami magasabb politikának eredménye, hanem talán ebből a magas politikából a közönség érdekében engedhetne annyit, hogy az a vonat, mely úgyis üresen jár be Zákányba, legalább pénzért az utasokat is bevíhesse oda. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezeket óhajtottam elmondani s a t, miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, kérvén őt, hogy ha lehetséges, segítsen-e a dolgokon. Most azonban nehogy, a t. képviselőház türelmét újabb felszólalásokkal fáraszszam, még két irányban akarok nyilatkozni, illetőleg kérdést intézni a t. miniszter úrhoz. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ismét jobban fogja tudni a t. miniszter úr, mint én, hogy létezik egy csomagszállító rész-