Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

396 576. országos illés 1896. uiárczius 5»én, csütörtökön. javaslatot benyújtani, hanem az érdekelt vidéknek tájékozása czéljából azon kérdést vagyok bátor a t. miniszter úrhoz intézni: vájjon van-e szándékában legalább a baja—báttaszéki vasúti hídnak kiépítése? és ha igen, a vasúti befektetés czímén tervezett kölcsönben ezen vasúti híd felépítésére szükséges összeg felvétetett-e vagy sem ? Még egyet vagyok bátor t. ház, minekelőtte beszédemet befejezném, felemlíteni, (Halljtik! Halljuk!) s ez az, hogy a mennyiben ezen Baja-Báttaszék közti vasúti hídnak kiépítése csakugyan az igen t. miniszter úr által czéloztatik, akkor én a magam, de számos érdekelt részéről is, azt tartanám kívánatosnak, miután előreláthatólag a közforgalom rendkívül nagy lesz, nehogy a szállítmányokra nézve zavar okoztassék, hogy ezen építendő' híd elsőrendű vasúti híd legyenés a magyar államvasutak kezelése alatt álljon, és óhajtanám azt, hogy e híd talán bérlet útján értékesíttessék. Megjegyzem, t. ház, még azt is, hogy ezen híd kiépítését már az is kívánatossá teszi, — mert a mint én hiszem, a híd kiépítésével és ezen összeköttetés létesítésével a vasúti forgalom, és így a jövedelmezőség is ezen a részen oly nagy mértékben fog emelkedni, — hogy a vasiíti hídra fordítandó összegek törlesztése és kamatján rövid idő alatt megtérülnek. Mindezeket különösen figyelmébe ajánlom az igen t. miniszter úrnak. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Balogh Géza jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. ház! Ha az államvasutak jövedelmének megmérésében kizárólag a pénzügyi eredményt tekintenők, akkor valóban el kellene szomorodnunk, mert azt tagadni nem lehet, hogy a jövedelem, a befektetett tőkéknek aránylag csekély százalékát hozza meg, oly százalékot, mely adósságaink törlesztésének százalékával még arányban sincs. De én készségesen beismerem, ha így mérnök meg a jövedelmet, a mértékünk nem volna helyes, és kellő eredményre nem jutnánk, mert tekintetbe kell vennünk azt a közvetett hatást, melyet a vasutak a forgalom előmozdításával, a közönségnek kényelmével és egyes helyekhez való könnyebb hozzáférhetéséveí általában közgazdasági viszonyainkra gyakorolnak. Ha ez így van, t. ház, akkor mindenesetre nagy fontosságú a tarifa-kérdés, a vitelbér kérdése. E tekintetben nem. volt meg mindig a kellő gondoskodás, mert volt eset, midőn pl. az engedett refakeziák folytán Budapestről a lisztet Fiúméba olcsóbban lehetett szállítani, mint Kaposvárból, mely pedig Fiuméhez 200 kméterrel közelebb fekszik. De hát most az árútarifára nem akarok bővebben kiterjeszkedni, csak a?.t jegyzem meg, hogy engem aggodalommal tölt el a miniszter úr azon rendelkezése, a melylyel a személyvitelbérekre nézve legújabban intézkedett. Én egyfelől úgy vagyok meggyőződve, hogy ez a vitelbérfclemelés nem fogja eredményezni azt, a mit talán tőle a miniszter úr vár, mert félek, hogy épen a forgalmat fogja csökkenteni, miután kétségtelen dolog az, hogy a harmadosztályú utasok az összes utasoknak aránytalanul nagyobb részét teszik ki, és abban a nagyobb részben ismét a nagyobb részt a szomszédos forgalom állítja elő. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát igaz, hogy a tisztelt miniszter úr e tekintetben konczessziót tett Papp Elek tisztelt képviselőtársain felszólalására, de tisztelt miniszter iir, ezen koncesszió engem meg nem nyugtat. Azt méltóztatott mondani, hogy a nagyobb városok közelében levő lakókra nézve intézkedni fog, hogy a harmadosztályú vitelbérek nagyobbak ne legyenek, mint eddig voltak, a mit az által kíván és remél elérni, hogy térti menetjegyeket ad ki. Hát éppen ez a kifejezés, tisztelt miniszter úr, »nagyobb városok«, tölt engem el aggodalommal, mert nem tudom belátni, miért részesüljön csak az a szegény nép ebben a kedvezményben, a mely nagyobb városok mellett lakik (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy azok, a kiknek akarva, vagy nem akarva annyiszor be kell menniök például egy járás székhelyére, miért legyenek ezen tarifa által, hogy úgy mondjam, megverve. És higyje el a tisztelt miniszter úr, épen ezt a forgalmat csak az a néhány krajezár is, a melylyel felemelte a tarifát, nagyon, de nagyon meg fogja csökkenteni. Mert a földmíves ember, ha 10 krajezárt fizet a vonaton, szívesen elmegy vele, de ha 30 krajezárt és esetleg menet-jövet 60 krajezárt kell fizetni, bizony vasútra nem ül, hanem elmegy gyalog, a mi nemcsak a vasútra, hanem magára a közgazdaságra is vissza fog hatni az által, hogy idejét mulasztja és igy rendes munkájától el is eshetik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát kérem a tisztelt miniszter urat, nyugtasson meg engem és többeket arra nézve, mit ért ezalatt: nagyobb városok. Madarász József: Somogymegye! Szalay Károly : Sajnos, hogy ott nagyobb város nincs! Várady tisztelt képviselőtársam már felemlítette a vasúti hivatalnokok sorsát. A miket ő előadott, azokat mind osztom, azért most csak éppen a forgalom biztossága szempontjából vagyok bátor a tisztelt miniszter úr figyelmét felhívni arra a körülményre, a mely okvetlenül előáll abból, ha a hivatalnokok nincsenek kellő számban. Én tudom, hogy a vasúti szol-