Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

386 575. országos ülés 1896. márczius 4-én, szerdán. kükben és hogy azokat lehetőleg és tőlem telhetőleg tovább fejleszszem és fölvirágozásra juttassam. Azt gondolom, hogy ez a szándék, ez a nyilatkozat, a melyet tettem, épen nem jogosíthatja fel képviselőtársamat, Zichy Jenő gr. urat oly nyilatkozat tételére, hogy a miniszterváltozás alkalmával az addig elért sikerek ismét koczkáztatva vannak. Különben t. ház, mindaz, a mit t. képviselőtársam most előhozott, nagy ügyszeretetről tanúskodik az ipari érdekek iránt. Fogadja ezért teljes elismerésemet, csak azt vagyok bátor megjegyezni erre, hogy magam részéről is felette szükségesnek és Örvendetesnek tartanám, ha az ipar pártolása az egész országban szerveztetnék, országos szervezetet nyerne, csakhogy nézetem szerint ezen czél elérésére első sorban maga a társadalom volna a leghivatottabb. A kormánynak e tekintetben az a feladata, hogy buzdítólag hasson, hogy iparfelügyelői által felügyeljen az egyes iparágaknak menetére és hogy ott, a hol látja, hogy valamely iparág nagy lendületet volna képes nyerni, különösen a háziipar terén, figyelmeztesse a közönséget. De az országos pártolásnak szervezése kizárólag és egyedül a társadalmat illeti. Ha a társadalom itt a kormány működésével karöltve fog járni és egymást ez a két faktor ki fogja egészíteni, akkor — meg vagyok győződve — a háziipar ia mindenesetre fel fog lendülni. A mi az árúcsarnokot illeti, e tekintetben is szivesen elismerem, hogy a kereskedelmi múzeum mostani helyiségei, a hol a háziipar czikkei ki vannnk téve és a közönség által való megszemlélésre szolgálnak, talán nem felelnek meg minden követelménynek és igénynek; azonban, hogy itten megfelelő árúcsarnokról gondoskodjunk, arra a czélra mindenesetre nagyobb tanulmányt és különösen pénzbeli befektetéseket is kell eszközölni. A dolog most az előkészítés stádiumában van és remélem, sikerülni fog oly megoldást létesíteni, a melylyel annak idején mindenesetre a t. ház elé is fogunk járulhatni. Most pedig arra kérem a t. képviselőházat, hogy ezt a tételt, amely úgy sem volt megtámadva, elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Maga a tétel ellen semmi oldalról nem történt támadás, ennélfogva a tételt a ház megszavazza. Következik? Josipovich Géza jegyző (olvassa): Az ipar és kereskedelem fejlesztésére 260,000 frt. Elnök : Megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Külkereskedelmi czélokra 150,000 frt. Balogh Géza jegyző : Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egy pár megjegyzést kívánok ezen tételhez tenni. Az egész magyar kereskedelem a külfölddel úgyszólván osztrák kezekben van; ők a közvetítők köztünk és a külvilág közt. Ezt igen természetes nek fogjuk, találni ha meggondoljuk azt, hogy összes konzulátusaink a külföldön tulajdonképen osztrák konzulok és nem osztrák és magyar konzulok. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha az ember akárhol egész Európában, sőt azt kellene mondanom az egész világon jár, azt találja, hogy az osztrák-magyar konzulátusok hivatalos helyiségein az osztrák czímer van. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A magyar czímer sehol sem látható. . . . Kapotsfy Jenő : Mennyiszer megígérték ! Kossuth Ferenez :..... és ha az ember a külállamok bármely városában, a hol konzulátusok vannak, azt kérdené valakitől, hogy hol van a magyar konzulátus ? erre senki, de senki sem tudna felelni. (Úgy van! a szélsőbalon.) Én rendkívül kívánatosnak találnám azt, hogy a t. kormány oda hasson, hogy azok a konzulátusok, a melyek tulajdonképen a két állam kereskedelmi érdekeit lennének hivatva előmozdítani és képviselni, legyenek magyar konzulátusok is és ne legyenek kizárólag osztrák konzulátusok addig is, mig külön magyar konzulátusi kart állíthatunk fel, mint a hogy mi azt, a ház ezen oldalán nem szűnünk meg követelni. Addig is bírjanak e konzulátusok magyar személyzettel és maguk a konzulátusok vezetői vegyenek tudomást arról, hogy magyar kereskedelemnek is kellene létezni a világon (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és hogy közre kellene működniök a magyar kereskedelemnek megteremtésén. A különálló magyar konzulátusok felállítására így inczidentaliter határozati javaslatot nem fogok beadni és erre jogomat máskorra tartom fenn. Most csak arra kérem a t. kormányt, abból kiindulva, hogy a költségvetésbe bevétetett egy bizonyos összeg, a mely arra van szánva, hogy külkereskedelmi czéljainkat előmozdítsák, miszerint hasson oda, hogy ezen czélok csakugyan elő legyenek mozdítva, azzal az egyetlen móddal, mely erre a czélra vezethet, t. i. a konzulátusoknak megmagyarosításával. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni ? Ha senki sem kíván, a vitát bezárom. Maga a tétel ellen kifogás nem tétetvén, a 150,000 frt megszavaztatott, Az előadó úr kíván szólni. Neményi Ambrus előadó: T. képviselőház! A pénzügyi bizottság nevében bátor vagyok a t. képviselőházat kérni, méltóztassék a kereskedelemügyi minisztert felhatalmazni, hogy