Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-575
378 575. országos ülés 1896. márczius 4-én, szerdán. lojalitás hiányával akarnák vádolni. (Helyeslés jobb felöl.) A mit én mondottam, a miről beszéltem, azt csakis a gazdasági szeparatizmusra, vagyis irányzatra vonatkozott, a mint beszédemben nyíltan ki is fejeztem, az csak annak a törekvésnek jellemzésére volt mondva, a mi nyilvánvalóan létezik a gazdasági kérdésben és a minek az igen t. képviselő urak nemcsak Szavakban, hanem határozati javaslatokban is kifejezést adtak. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Ezen rövid rektifikáczió után méltóztassék megengedni, t. ház, hogy igen röviden foglalkozzam azzal a kérdéssel, hogy vájjon lehetséges-e és helyes-e, hogy bizalom hiányából méltóztatnak megtagadni az indemnity-törvényjavaslat elfogadását? Ha tekintjük a mi parlamentünk praxisát, kétségtelenül azt látjuk, hogy igen sokszor, sőt talán minden esetben, valahányszor indemnityjavaslat tárgyaltatott, az igen t. ellenzék azon indokolással tagadta meg az indemnityt, hogy a kormány iránt bizalommal nem viselkedik, ennélfogva a mi parlamentünk praxisából kiindulva, egyáltalában nem érezhetném magamat feljogosítva, hogy e tekintetben a most követett eljárás ellen bárminemíí kifogást emeljek. Ha azonban, t. ház, általános elvi szempontból vizsgáljuk a dolgot, és felvetjük azt a kérdést, hogy vájjon lehet-e és helyes-e elvileg az indemnity-törvényj avaslatot bizalmi kérdésnek tekinteni, akkor, azt hiszem, hogy a kérdéshez igenis szó fér, és elvileg, véleményem szerint, ezt a kérdést helyesen csakis negatív irányban lehet megoldani. Méltóztatnak tudni, hogy az indemnity-törvényjavaslat egy, az állam közszükségei kielégítésére irányuló intézkedést foglal magában, oly intézkedést, a mely csak annyiban különbözik más specziális törvényeknek az intézkedésétől, hogy míg egy specziális törvény visszautasítása vagy megtagadása az ország valamely specziális érdekének kielégítését akadályozza vagy hátráltatja, addig az indemnity megtagadása költségvetés hiányában az ország egész háztartását a legnagyobb zavarba hozza és lehetetlenné teszi a kormányzás rendes vitelét. Mert, méltóztatnak tudni, hogy ha költségvetés hiányában az indemnity is visszautasíttatik, akkor az állami bevételek realizálása, az állami kiadások eszközlése alkotmányos és törvényes úton egyáltalában nem történhetik meg, és az államháztartás fennakad, bárki álljon is a kormány élén.. Azt hiszem tehát, t. ház, hogy az indemnity megszavazásában semmiféle bizalomnyilvánítás e kormány iránt nem foglaltatik, hanem az egyszerűen egy szükséges, egy elkerülhetetlen intézkedésnek megszavazása az ország érdekében, (Mozgás a szélső baloldalon), a melyre (Halljuk! Halljuk!) szüksége van minden kormánynak abban az esetben, ha a költségvetéssel a ház kellő idő alatt el nem készül. Én, t. képviselőház, elismerem a bizalmi kérdés felvetésének teljes jogosultságát e parlamenti praxis szerint, és tudom azt is, hogy vannak a parlamenti életben kellő és alkalmas momentumok, a midőn ezt a kérdést az ellenzék teljes joggal felvetheti. De azt hiszem, hogy olyan törvényjavaslatok, a melyek valamely állami szükséglet kielégítésére irányuló intézkedést foglalnak magukban, nem a bizalom, vagy a bizalom hiányának a szempontjából, hanem belső tartalmuk szerint ítélendők meg, azon szükség szerint, a mint azok az országnak valamely igényét kielégítik, (Helyeslés jobbfelöl), mert ellenkező esetben, t. képviselőház, ha e törvénj r ek megszavazásánál, melyeknek szükségét különben elismerjük, alkalmilag tisztán csak a bizalom szempontjából indulunk ki, akkor arra a térre jutunk, hogy más, az ország érdekében hasznos törvényeket is, a bizalom szempoutjából meg kell tagadni, mert, t. képviselőház, minden törvény végrehajtására a kormány van hivatva, az ellenzék pedig a dolog természeténél s a parlamenti gyakorlatnál és helyzeténél fogva is, bizalommal egyik kormány iránt sem viseltetik. Ez, t. képviselőház, olyan praxisra vezetne, melynél fogva az ellenzék semmiféle javaslatát a kormánynak meg nem szavazhatná. Ez olyan gyakorlat, a melyet, azt hiszem, maga a t. ellenzék sem kíván magáévá tenni. (Mozgás a szélsőbalon.) így állván a dolog, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) és miután az indemnity megszavazásában semmiféle bizalomnyilvánítás nincsen, kérem a t. képviselőházat, hogy azt nem a kormánynak, hanem az országnak megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Láng Lajos, a pénzügyi bizottság előadója : T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Tekintve azon aránylag szűkebb kereteket, a melyekben ez a vita folyt, azt hiszem, vétenék kötelességem ellen, ha a t. ház figyelmét hosszasabban akarnám igénybe venni, különösen akkor, mikor a t. szónokok, a kik nemcsak a maguk, hanem egyszersmind pártjuk nevében szólaltak fel, alig terjeszkedtek ki egyébre, mint a hagyományos kijelentésekre, melyeket hasonló alkalommal az ellenzék részéről mindig hallottunk. Mégis, t. ház, miután az egyik csoport képviselője részéről olyan nyilatkozatok történtek, a melyek, azt hiszem, sokban eltérők e korábbiaktól, — értem itt különösen gr. Szapáry Gyula képviselő urat, — (Halljuk! Halljuk!) azt hiszem, talán kötelességem igen rövideu azokra vonatkozólag, a miket a t. képviselő úr elmondani szükségesnek látott, egy pár megjegyzést tenni. (Halljuk !) Az igen t. képviselő úr abban a törekvé-
