Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-574

574. országos ülés 1896. márczius 3-án, kedden. 363 a bizottságokban kihagyattak, részint az által, hogy a gyermekek valiágáról szóló törvényjavaslathoz áttétettek, tökéletesen ellenkezővé alakíttattak, úgy a mint mondám, mintha Késmárk helyett valaki Belgrádba ér. Elnök: (Csenget.) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy már egy negyedórája beszél, és nemcsak, hogy a tárgyról nem beszél, de még azt se tudjuk, hogy fog-e arról beszélni. (Nagy derültség.) Tehát kérem a képviselő urat, hogy legyen szíves a tárgyhoz szólani. Kolozsváry-Kiss István : Kérném alássan, én a bizalom kérdése szempontjából ezeket elő akartam hozni. Megvallom a t. háznak, hogy őszinte nyilatkozatot fogok tenni. (Derültség.) Fel akartam hozni ezt a dolgot, a mely egy bizonyos újabb eset által aktuálissá vált, a szolnoki eset által, a hol egy tanár, felekezeten kivííl állónak jelentette magát, állásánál fogva neki bevett vallásban kellene nevelni a reábízott tanulókat, ez iránt kérdést tett itt az intoleranczia. A türelmetlenség itt szólalt fel, a melyet én hibáztatok, de elvégre megtörtént. (Nagy derültség.) Hát én ebből a törvényjavaslatból úgy hozom össze majd a lánczolatot, hogy egy kicsit hosszú lesz ugyan, (Nagy derültség.) de a bizalmatlanságot mégis ki fogom hozni. (Helyeslés a szélső baloldaon.) Ez a kormány azon az úton halad, melyet már az előző kormányok is megtettek, — hogy azon elvektől, melyeket előbb proponáltak, — folytonosan eltértek; ez a kormányzat is ugyanabba a hibába esik, a mit ki fogok mutatni. Azért kértem hozzá időt, és én ebből folyólag is óvom általában a kormányt, nehogy ismételje ezen eljárást, és azért akartam előzőleg ezeket mind felemlíteni. De mikor először röviden csak a kérdéseket vetettem fel, más alkalommal akkor az volt, hogy félremagyarázták szavaimat; azt mondva az egyik rész, hogy felekezet nélküli vagyok, a másik rész, hogy nazarénus, baptista stb. vagyok. De méltóztassanak megengedni, hogy egyik sem vagyok és tulajdonképen, ha már nyilatkoznom kell, ki merem mondani, hogy én általában véve a felekezetnélkűliséget is különczkodésnek tartom. Nem helyeslem azt sem, ha nagyobb csoportban összejönnek a felekezetnéíkűliek; mert azt hiszem, hogy mindenki megmaradhat abban a vallásban, a melyben szülői voltak. Én is úgy vagyok ezzel a kérdéssel, mint a hogy a jól nevelt gyermek szüleivel szemben, a kik már elaggottak, hogy azoknak nézeteivel^ nem egyezik az ő nézete, de tiszteli szüleit. És így vau sok ember is, a ki egyházának nem minden tótelét hiszi, de azért tiszteli azt, mint azt a vallást, mely századokon keresztül az emberiségre nézve oly nagy haszonnal volt. Azért mikor e kérdéseket felvetettem, akkor csak rá utaltam, most be akarom bizonyítani, hogy a javaslat teljesen liberális volt, és hogy hogyan lett illiberálissá, fel kell olvasnom e tekintetből több részletet a bizottsági jelentésekből is. Egy keveset ugyan kihagyok belőle, hogy ne tartóztassam itt a t. házat; (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) az idő már nagyon előrehaladt. Hát mint a miniszteri indokolás mondja, a százezerre menő polgárokra gondoskodókig adatott be a törvényjavaslat a kormány által. A beadott törvényjavaslatnak volt egy szakasza, tudniillik a 22. §., melynek harmadik bekezdése azt mondja: »Azoknak is,'kik a törvényesen bevett vagy elismeit vallásfelekezetekből kilépnek, a nélkül, hogy más ily felekezethez csatlakoznának, meg van engedve közös isteni tisztelet tartása, a mennyiben az sem a fennálló törvényekbe, sem a közerkölesiségbe nem ütközik.« Hát kérem, ez nincs benne az elfogadott törvényben, ez ki van hagyva abból. Hát kérem, ha megtörténhetik az, hogy egy tanár, azért, mert kijelentette, hogy felekezetűélkííli — hiszen azt hiszem, lehetett volna felekezetnélkííli és nem kellett volna neki ezt ünnepélyesen deklarálni, de miután megtette, — mondom, azért, mert egy tanár kijelentette hogy felekezetnélkííli, most üldözőbe veszik, azért nagyon szükséges feleleveníteni ezeket a kérdéseket. Mert itt ülnek, a kik meghozták ezt a törvényt, mit fognak most csinálni ? A kormány változik, de a politikai változás nem is látszik, mert abból a pártból sorjában következnek egyesek a kormányra, olyan ez, mint a ringelspiel-ördögmalomféle játék, a kormány, mondom, változik és ez a szakasz kimaradt, mi lesz a nazarénus, baptista és más ma már felekezetnélkűliekkel, tarthatnak-e közös isteni tiszteletet, mint eddig telték ? Már most, mondom, nem kedvem szerint való a dolog, de kötelességem itt előhozni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ezen a dolgon akármiképen segítsenek, a törvényt pótolni kell, hát arra kérem a kormányt, hogy jelentse ki nekem, hogy mit fog csinálni, miután a törvény ezeket a most már felekezetnélkűlieket nem védi. Vannak nálunk az Alföldön is baptisták, vannak nazarénusok. Ez utóbbiak ellen komoly aggodalom van, mert nem akarnak fegyvert viselni a katonaságnál, de a baptistákra nézve ez sem áll. Most, a mint a törvény mondja, hogy váltsa meg magát 5 évi büntetéspénzzel a maga egyházától, tehát ez körülbelül olyan, mint a tatárjáráskor, a XVI. században volt, (Derültség.) hogy a kit a tatárok elcsíptek, az kiválthatta magát. Ez se nagyon liberális törvény. A törvény világosan mondja, hogy fizetniök kell. T. ház, türelmet kérek, azért kértem hosszabb időt, hogy nyomról-nyomra mehessek, mert könynyen kifelejtek valamit. (Derültség.) Ha ezek 46*