Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-568

210 568. országos ülés 1896. február 25-én, kadden. A mi közlekedési eszközeinknek az idegen búza szállítása, tranzitója által elért hasznát illeti, erre nézve Molnár József t. képviselőtársam talán elég világosan kimutatta, hogy vasútaink bizony valami jövedelmező üzletet nem csináltak az elmúlt idő alatt. Az a tény, a melyet mindnyájan tudunk, hogy 150 milliót meghaladó kölcsönt kell igénybe vennünk vasútaink kijavítására, nem azt mutatja, mintha a román búza olcsó szállításán valami túlságos hasznunk lett volna! Azt sem hiszem, hogy most, mikor a költséget vasúti hálózatunk kijavítására elő kell teremtenünk, a kereskedelmi miniszter úr fel fogja-e szólítani a Balkánállamokat és hogy azok mennyivel fognak hozzájárulni vasútaink újra konstruálásához? Pedig tény, hogy azok ép úgy használták, mint mi, azok búzájának olcsó szállítása ép úgy tette tönkre szállítási eszközeinket, mint a mi búzánk szállítása. Ezek szerint tehát, mert a kiőrlési engedélylyel való visszaélés lehetőségének okát magyar érdekben levőnek nem találtam s mivel teljességgel nem voltam képes elhinni, hogy ezen visszaélés csak a nevezett tizenöt malom érdekében történnék, természetesen kutattam tovább az okot, hogy vájjon miért és kinek érdekében történhetik ez? Kutatásom közben nem kerülhette el figyelmemet, hogy az osztrák iparnak érdekében áll, hogy a gabona olcsóbb legyen, mert természetesen, minél olcsóbb a kenyér, az osztrák ipar annál olcsóbban termel. Azután meggondoltam azt is, ha például az osztrák kormány a keleti országokkal kötendő szerződés alkalmával arra hivatkozhatik, hogy: látjátok, ha nem is nyíltan, de be engedjük nemcsak saját területünkre, de Magyarországba is a búzátokat, akkor az osztrák ipar részére előnyösebb szerződéseket köthet. Továbbá arra is gondoltam, hogy Ausztria közgazdasági érdekében is nagyon fontos, ha olcsóbb a gabona, mert akkor kevesebb pénz jön Magyarországba át kenyérért és ebből Ausztriának haszna lesz. De készséggel beismerem, hogy ezen feltevésemben csalódtam ; csalódtam és pedig azért, mert a mint említettem, egyáltalában nem hittem kereskedelemügyi kormányunkat ilyen felületesnek, és más tekintetben megfeledkeztem arról, hogy Ausztria már nyugoti kultúrállam, hol kulturviszonyok vannak, ott tehát minden ellenmondás nélkül lehetetlen a társadalom egyik osztályának érdekét a másik osztály javára feláldozni. Hanem bármi okozta is tévedésemet, annyi tény, hogy mikor az utóbbi időben a lapok íuján arról értesültem, hogy az osztrák kormány erélyesen követeli a magyar kormánytól az idegen búzával való visszaélhetésuek beszüntetését, őszintén mondom, mélyen megdöbbentem. Teremtő szent Isteni (Halljuk! Malijuk! Derültség.) Hát mit akarunk mi, micsoda pénzügyi és kereskedelmi politikát csinálunk ? Hát saját magánk akarjuk végrehajtani Kolonics azon ismert végrendeletét, hogy tegyük Magyarországot koldussá? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát az az óriási károsodás, a mit fölclmívelőink, s legyünk őszinték, a mit az osztrák foldmívelők is, éveken át szenvedtek azért, mert a búzának ára állandóan olcsó volt, akár volt bo termés, akár nem, mind csak ezen 15 malom érdekében történt volna ? Hát az a sok szorgalmas, tisztességes ember, a ki munkájával keresi kenyerét, az a sok kismolnár mind csak ezen 15 malom kedveért fosztatott volna meg az előhaladás lehetőségétől sőt vagyonától ? Hát azon óriási szitkozódásokat, melyekkel a csehek és osztrákok elhalmoztak, ugyancsak indokoltak és azokat mind csak azon 10—15 nagy malom érdekében szenvedtük és szenvedjük el? T. ház! A 48-as és függetlenségi pártnak vagyok tagja és mint ilyen legfőbb törekvésemnek tartom Magyarország önállóságának és függetlenségének törvényes eszközökkel való kivívását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Legfőbb törekvésemnek tartom azért, mert érzem és tudom, hogy a magyar nemzet csakis ezen alapon számíthat biztos jövőre és tarthatja fenn magát és szabadságai. De azért Magyarország önállóságát és függetlenségét a magyar nemzet anyagi és erkölcsi erejével óhajtom elérni és nem pediglen a művelt német és cseh nemzetnek méltó megvetésével, utálatának közreműködésével. De, ha mi ilyen müveleteket folytatunk, mint a minőket a 14 — 15 nagy malommal szemben produkáltunk, ha 14 — 15 malom érdekében nemcsak magunkat, hanem őket is ennyire káró sítjuk, a nélkül, hogy nekünk abból legkisebb hasznunk volna, akkor azt hiszem, hogy azokra a feljajdúlásokra és mérges kifakadásokra bizonyosan okot is szolgáltattunk! Mióta, t. ház, az őrlési eljárás czímén beengedett búzákkal a malmok visszaélhetnek, azóta nagyon jól tudhatja az igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter úr is: akár volt jó búzatermésünk, akár nem, a mi búzaárainknak mindig paritásban kellett álluiok, hogy egyformán kivitelképesekké legyünk, a külföldi piaczárakkaí. Pedig ilyfonnán mirevaló a vámvédelem? Hiszen a vámvédelem csak arra való lehetne, hogy minden alkalommal, valahányszor szűk termésünk volt — már pedig többször megtörtént — tudniillik olyankor, mikor nem volt elég a termés, még a vámterület szükségletének fedezésére sem, minden ily esetben a mi gabnaárainkna'.c legalább a védvámi átlaggal, az