Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

567. országos ülés 1896. február 24-én, hétfőn. 201 általában elválaszthatatlan, a mennyiben az elérhető nagy magyar vámjövedelemről lemond. Károsodik tehát pénzügyileg, még pedig, a mint mondám, oly módon, a mely részben a vámközösség tesmészetétől elválaszthatatlan, részben azonban a vámközösségnek most fennálló helytelen intézkedéseiből foly. Károsodik közgazdaságilag ismét első sorban a fogyasztási adóknál, a melyeknek különösen a magyar szesziparra gyakorolt káros befolyása, országszerte el van ismerve, de károsodik a kereskedelmi politikában is. A vámközösség egyáltalában egy szabadkereskedelmi gondolat. 20 év előtt, a midőn ebben a házban első nagyobb parlamenti csatáimat vívtam, ugyancsak a vámszövetség és vámtarifa kérdésében, bátor voltam idézni az Ausztriával létesítendő vámunió legbuzgóbb apostolának és hirdetőjének, gróf Dessewffy Emilnek munkáját, a ki a vámközösséget máskép nem is tudta képzelni, mint ágy, hogy az a szabadkereskedelmi irányzatnak általános európai diadalával legyen összekötve, hogy ezáltal Magyarország terményei feleslegének tág piaczokat szerezhessen, egyszersmind a fogyasztó közönségnek számára az olcsó bevásárlás minden előnyét biztosítsa. A vámszövetség ezen első megújításával kapcsolatban, a mely 1877-ben történt és a melyre most hivatkoztam, egy igen érdekes reminiszczencziát leszek bátor a t. háznak elmondani, a mely annak illusztrálására szolgál, hogy a legkonzervativebben gondolkodó magyar államférfiak e vám- és kereskedelmi ügyet hogy és minő szellemben fogták fel. Én akkor tudvalevőleg annak a pártnak voltam tagja, a mely b. Sennyey Pál vezérlete mellett alakúit meg. Akkori vezérünk b. Sennyey Pál épen a vámszövetség megújításának és az e fölötti képviselőházi tárgyalásoknak idején beteg volt, a fővárostól távol időzött s én őt a párt megbízásából fölkerestem, hogy nézeteim intenczióit erre a fontos ügyre vonatkozólag megtudjam. És akkor b. Sennyey Pálnak egyenes utasítása folytán foglaltuk el azt az álláspontot, hogy mi, már tudniillik b. Sennyey Pál akkori pártja, ha sikerül a szabad kereskedelem irányzatát fen tartani, hozzájárulunk a vámszövetség megújításához, ha pedig ez nem siketül, annak fentartásához és niegííjításához nem járulunk. Ugron Gábor: Ez volt a balközépi politika is! Gr. Apponyi Albert: Ez volt, t. ház, a mint Ugron Gábor t. barátom közbeszólólag helyesen jegyzi meg, a balközépi politika is, mert Tisza Kálmán, mint a balközép vezére is ilyen feltételek alatt foglalt állást a közös vámKÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XXX. KÖTET. terűiét mellett és ez volt b. Sennyey Pál politikája is. Ez volt két közjogi és egyéb politikai felfogásuk tekintetében egymástól meglehetősen távol álló magyar államférfranak közös gondolata. Hiszen ez folyik tulajdonképen a vámközösség természetéből és indító okaiból is. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon,) Ez tehát a vámközösség fennállásának tulajdonképeni természetes és egészséges bázisa: a szabad kereskedelem, a mely Magyarország terményeinek számára tág piaczokat biztosít és Magyarország közönségének az olcsó fogyasztás minden előnyét biztosítja. Ennek fejében hajlandó volt a magyar államférfiak egy nagy része, merem mondani többsége, lemondani azokról a financziális előnyökről, a melyek a vámterület önállóságának kapcsán előállanak és arról a hatályosabb ipari védelemről is, a mely szintén a vámterület külön állása folytán volna elérhető. i De, t. ház, ezen a legegészségesebb alapon j kivííl a melytől 1877-ben és 1878-ban — kinek hibájából, nem kutatom — eltértünk, még képzelhetem a vámterületi közösségnek egy másik alakját is. Ez sokkal nehezebb, ez sokkal komplikáltabb, sokkal mesterkéltebb, a keresztülvitelben, sokkal több tévedésnek van kitéve az az államférfiú és az a törvényhozás, mely ezen második nyomon indái meg; de mégis oly megoldás, melyben logika, melyben méltányosság és az érdekek egyensúlyozása van és ez volna a védelmi politikának — ha már az európai viszonyok alakulása minket erre az útra terelt, — egyenletes keresztül vitele a természetnek egész organizmusán át. Tehát egyenlően hatályos védelem mindazon termelési ágakban, melyek terén Magyarország szerepel első' sorban, mindazon termelési ágak terén, melyekben Ausztria szerepel első sorban; egyenletes vámvédelem, — hogy magamat közgazdasági nyelven kifejezzem, — úgy az ipar, mint a mezőgazdaság terményeinek terén. Vájjon az ellenérték ebben az esetben teljes lesz-e, azt most nem kutatom, csak azt mondom, hogy az egy képzelhető álláspont, oly álláspont, melyben méltányosság, melyben logika van és mely, ha helyesen vitetik keresztül, az országnak közgazdasági érdekeit valahogyan meg is óvhatja. (Helyeslés bálfelöl) E kettő mellett azonban van egy harmadik forma, melyet fogalmában, a méltányosság tekiní tétében, a közgazdasági politika tekintetében, az ország ügyei vezetésének tekintetében merőben abszurdnak keli mondanom és ez a harmadik állapot az, a mely tényleg fennáll; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) tudniillik az az állapot, hogy igen hatályos védelem van biztosítva a közös vámterület mindazon terményei' nek, melyekben mi Magyarországon mint fogyasz26