Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

aOí. országos ülés 1896. február 24-én, hétfőn. 199 ügyesebb kihasználásai közé tartozik. De ők azt megtehették, mert vasútaik szállítóképessége így vo

^ berendezve. Nálunk ez irányban rendkívüli sok a kívánni való, úgy a központban, valamint a kivűl eső állomásokon. T. képviselőház! Azért vagyok bátor ezeket előadni, mert egy vasútról akarok szólni, mely a határszélen az én kerületemben van, és méltóztassanak megengedni, hogy az állami vasutak ügyénél szólhassak annak az elhagyatott népnek az érdekében is, a melynek szintén van joga, a vasút jótéteményeiből a maga részét megkívánni. A közgazdasági érdek azt követeli, hogy a vasút jótéteményeiből ki ne zárassék senki. Ezt a politikát annál inkább kell követni és annál könnyebb azt keresztülvinni, mert a közutak már nem felelhetnek meg a fokozott követelményeknek s ezek helyét kell, hogy a vasutak foglalják el. T. képviselőház! Daczára ama támogatásnak, melyben a helyi érdekű vasutak az államtól részesülnek, az ország több mint negyed részén nem épülhettek ki a vasutak, mert ez a támogatás elégtelen ama szegény vidéknek, a hol vasutakat építeni kell Tudjuk, hogy azok a vidékek a legszegényebbek, a melyeknek nincs vasútjuk ; és ezek a vidékek annál rohamosabb pusztulásnak indultak, mert körülöttük vasutak vannak. Eddig az hangoztattatoít, hogy Csík vármegye volt az a megye, a melynek vasútja nincs. De most lesz. És bizonyára a székelyföldi vasutak létesítése állami érdek volt; mert ha ezek a vasutak rendszeres üzembe vétetnek, megszűnik majd a Romániába való zarándokolás. Ha meglesznek a vasutak, akkor azután bizonyára maguktól keletkeznek nemcsak az ipari szakiskolák és a játékos gyermekjátékgyárak, hanem más jövedelmező és kenyeret adó ipari vállalatok, önálló vámterület nélkül is. Csak Szepesmegye felső részét, t. képviselőház, nem szeli át vasút, és ezért vándorol ki innét a nép Amerikába ép úgy, mint Csík vármegyéből Romániába. Pedig, t. ház, kár ezt a jóravaló munkás népet, mely a magyar államnak igen becses anyagát képezi, pusztulni hagyni és kivándorlását e fontos határszélünkről közömbösen nézni. Megérdemelné ez a hozzánk ragaszkodó nép, hogy viszonyait állami érdekből is közelebbről megismernők. De sajnos, oly annyira keveset törődünk vele, hogy azt sem veszszük észre, hogy nincs már betevő falatja sem. Hanem kormányok mennek, kormányok jönnek, azt hiszem, hogy a miniszter urak közül egy sem ismeri ezen vidék helyzetét, kivéve a volt közoktatásügyi minisztert, gróf Csáky Albin képviselő urat, a ki ezt ismeri. Vasutak hiányában, a természeti és rend kivüli szépségekben ragyogó, de terméketlen dombokon és hegyeken ez a nép eddig csak a marhatenyészetből élhetett meg nyomorúságosan és ebből bírta az állami adóját is leróni. De most másfél év óta marhavész ezímén a vásárok tartása minden kivétel nélkül oly vidéken is, a hol egyáltalán semmi vész nem volt, eltiltatott és ezáltal a nép a szó szoros értelmében koldusbotra juttattatott. Ez idén pedig hozzájárult még az a csapás is, hogy a jég egész határok vetését kipusztította és a vihar a házakat lerombolta. Ily viszonyok között a még ki nem vándorolt, de a vásártartások tilalma folytán egészen eladósodott nép már megélni sem tud. Az adót tőle beszedni pedig a képtelenségek közé tartozik; mely utóbbi tényről, az egyes községekből hivatalos tudomást lehet szerezni. E kétségbeejtő viszonyok minduntalan megújulnak azért, mert e vidékeknek nincs vasútjuk. De itt hiába hangoztatjuk, hogy az érdekeltség építse ki a vasutakat, mert az »érdekeltség« koldusbotra jutott. Tavaly bátorkodtam e nép kérvényét a t. képviselőház színe elé hozni. És a t. képviselőház osztatlan kegyessége e kérvényt nem a szokásos módon, hanem az előadott érveknél fogva ajánlólag, a kér vény i bizottság javaslatához képest, a minisztériumnak tanulmányozás és javaslattétel végett adta ki. Egy év múlt el, de ez irányban nem történt semmi. Az a nép pedig, a mely e háztól, — és seuki mástól — várja sorsának a javulását, feleletet sem kapott. De azért kénytelen 70 kilométernyi távolságra, — a legkisebb távolság is 30 kilométer — a Tátrában gyalog menni, míg adóhivatalát eléri. Ne vegye a t. képviselőház színpadi jelenetnek, ha azt kérem, méltóztassanak a nép sorsán könyörülni. Az elhagyatott vidékeken, a minő például Szepesmegye felső része, — és a hol az üzérkedésnek nincs kilátása a nyereségre, csak az állam hatalma, —- vezérelve a helyes közgazdasági elveknél fogva — építheti fel a vasutakat, mert ily vidékeken épen a vasutak által kell egyrészről fentartani és másrészről megteremteni az életrevaló elemet. Épen az ínséges vidékeken, a hol rendesen a vasútépítés drága is, mert a terepviszonyok kedvezőtlenek, kötelessége az államnak a vasutakat felépíteni és törvényhozási úton intézkedni ezen vidékek megmentésére. Az állam köteles oly vasutakat is létesíteni, melyek talán nem hoznak egyenes hasznot, de a melyek vagy a nagy fővonalainak jövedelme-