Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

182 567. országos ülés 1896. február 24-én, hétfőn. kérem méltóztassék e javaslatot elfogadni és ezt a főrendiházzal közölni. (Helyeslés jóbbfélől.) Ugron Gábor; T. ház! Azon kérdést vagyok bátor infézní az igen tisztelt előadó úrhoz, miként érti azt, hogy a kormány ezen előterjesztést már ő Felsége szentesítette. Az országgyűlés által hozandó és leendő intézkedések ő Felsége által nem előlegesen szentesíthetők és szentesítendők, mert ő Felsége előlegesen megadott szentesítésével olyatén színezetet nyernének az ügyek, a mikor a képviselőház tárgyalása alá kerülnek, mint hogy ha ő Felségének előzetesen nyilvánított akarata és beleegyezése után a tanácskozások kevésbbé lennének szabadok. Hogy ha itt országos határozat kívántatik meghozatni, akkor van annak értelme, hogy meghozassák a képviselőház által s letárgyalása után elfogadásra ajánltassék a főrendiházban. Midőn ezek megtörtének, akkor kéressék ő Felsége szentesítése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem hagyhatom szó nélkül azt az inparlamentáris gyakorlatot, hogy tanácskozás tárgyát képező ügyek akkép terjesztetnek a képviselőház elé s hogy azon hozzáadássá] ajánlatnak, hogy ő Felsége szentesítését már kinyerték. Ez a kabinetnek képezi hivatalos és adminisztratív ténykedését, de nem képezheti parlamentáris eljárás alapját. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A koronának, mint legmagasabb tényezőnek a legutolsó helyen, a két ház akaratának nyilvánulása után kell szentesítési nyilatkozatát megtennie, nem pedig előbb, mielőtt az illető javaslat a képviselőházban tárgyaltatott és elfogadtatott volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen törvényjavaslat alkalmából mi ugyan készségesen hozzájárulunk ezea határozat meghozatalához, de kell kérnünk a t. kormányt, hogy egyszer valahára már nyilatkozzék, hogy az ezredéves ünnepségek mily rendben és mily tervezettel fognak foganatosíttatni és végrehajtatni. Tudnunk kell, hogy a korona és az uralkodóház mily mértékben vesz részt a nemzetnek ezredéves ünnepélyén. Két hónap múlva meg kell az ünnepélyeket kezdeni és az ország teljesen sötétben van hagyva, hogy azon ünnepélyek mikép fognak lefolyni. Nincs semmi biztosítékunk arra nézve, hogy ez ünnepélyek az ország méltóságának megfelelőek lesznek. Legkevésbbé sem nyugodhatnak meg abban, hogy a kormány egészen magának tart fenn itt minden intézkedést, mert vagy vannak elhatározások, melyek már konkrét alakot nyertek, akkor ezeket az elhatározásokat ismernünk, kell vagy nincsenek még ily elhatározások, akkor a kormányt nógatnunk kell arra, hogy módot nyújtson, hogy ily elhatározások létrejöjjenek. Ha elhatározások vannak, akkor szükséges, hogy a törvényhozás azokat minél hamarább megismerje, nehogy egy perczig is kelepczébe jusson a nemzet, hogy a nemzet méltóságát sértő, megalázó intézkedések proponáltassanak s legyen idő azokat megvitatni s azokon a szükséges változtatásokat keresztül vinni, mert nem lehetünk nyugodtak a felől, hogy ez a kormány a mennyire elárulta eddigelé tehetségeinek pazar voltát, a mennyire elárulta a maga tapintatosságát és a mennyire elárulta a maga cselekvési képességét, egy nagy nemzeti ünnepet tudjon vezetni akként, hogy a törvényhozást elkerülje és mellőzze. Ezen kormánynyal meg lehetünk elégedve, hogy ha a törvényhozás legodaadóbb áldozatkészsége, legnagyobb mértékű támogatása mellett ily gyenge egyénekből összeállított kormány képes lesz ezen ünnepélyek alkalmával a nemzetet akként képviselni, amint azt a nemzet méltósága megköveteli. Ezek nem kicsinyes pártkérdések, nem kicsinyes apró adminisztratív teendők, hanem ellenkezőleg, nemcsak a nemzet emlékét, de az egész világ tekintetét felhívó eselekvények, melyek után a világtól Ítéletet kérünk. Ezeket a cselekményeket nekünk idejében megfontolni, előkészíteni, tapintatosan összeszerkeszteni szükséges, de erre ez a kormány a törvényhozás nélkül nem képes. Tehetetlenségének jelét megadta akkor, midőn javaslatait nem hozta a törvényhozás elibe, hanem a törvényhozást bizonytalanságban hagyja. Midőn a javaslatot, mely a bízottság által tétetett, elfogadnám, kérem a t. kormányeinök urat, hogy a házat méltóztassék a tendők felől felvilágosítani s ezen észrevételeimet megszívelni kegyeskedjék. (Helyeslés a szélsőbalon,) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Mindenekelőtt kell, hogy megmondjam a képviselő úrnak, hogy én nem hallottam ugyan vagy legfeljebb tévedés lehet, hogy a t. előadó úr arról szólott volna, .... Szerb György előadó: Nem is mondtam! B. Bánffy Dezső miniszterelnök:... a mit én nem hallottam. Ugron Gábor: Ha én mondom, akkor van, nem volna! (Zaj.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Én nem hallottam, ha esetleg a t. előadó úr mondta, akkor legfeljebb nyelvbotlás lehetett, hogy 8 Felsége ezen hozandó országos határozatnak a szentesítést megadta, mert természetes dolog, hogy szentesítést nem adott még hozzá, annál kevésbé adott meg előzetesen, mert utólagosan sem fog szentesítést adni, egy országos határozatról lévén szó. Itt esak arról van szó, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a szent korona kivétele és közszemlére való helyezése elhatározásához ő Felsége hozzájárulását jelentvén ki, az országgyűlés ezen aktusnál magát képviseltesse, a képviselőház és főrendiházból