Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-566

566. országos ülés 1896. feljraár 2t-éa, szombaton. 179 jogunk van megvizsgálni és bírálat tárgyává tenni itt a törvényhozásban, különösen azon alkalommal, mikor arról van szó, hogy az ezen intézetekre szükségelt összegeket megszavazzuk. És ha nem olyan férfiú ismerteti velünk a színházaknál uralkodó állapotoKat, a ki azokkal a színházakkal összeköttetésben áll, a ki ott mindennap szerzett közvetlen észleletei és tapasztalatai alapján alkothat magának véleményt és világosítja fel a közvéleményt és törvényhozást az ott történő dolgokról, hát akkor ugyan kitől várjuk a felvilágosítást ? (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Hanem, t. képviselőház, a kik emlékeznek a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával a Bartók Lajos által elmondott beszédre, azok tudni fogják azt, hogy ő akkor a kormánybiztos urat úgy jellemezte, mint a ki nem tür ellenmondáBt. (Derültség a bal- és szélső baloldalon és felkiáltások: Katona!) Nem tehetek róla, t. ház, de én úgy látom, hogy ez a titkolózás, mely a színházak belső ügyeit el akarja vonni a nyilvánosság elől, sokkal rosszabb fényt vet a színházakban uralkodó szellemre, mint Bartók Lajos minden filippikája. A hol rendben mennek a dolgok, nincs oka a vezetésnek a nyilvánosságtól félni, csak a korrupczió bujkál és kerüli a bírálat napfényét, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Úgy látszik, hogy a kormánybiztos úrnak is ez a törekvése; ő is a sötétben való rejtőzést szereti legjobban. (Derültség a bal- és snélsö baloldalon.) Ezért érintette őt kellemetlenül, hogy Bartók Lajos, a ki nemcsak drámabíráló, hanem mint képviselő a közintézetek felett is bírálatot gyakorolhat, ráterelte a közönség figyelmét az ott történőkre. Ha ez Bartók Lajos magánügye volna, szót sem vesztegetnék rá. Legfeljebb azt lehetne mondani akkor is, hogy a hivatalos hatalom nem azért adatik valakinek, hogy azzal személyes boszúját elégítse ki. (Úgy van! balfelöl.) Meg lehetne mondani akkor is, hogy a dráma bíráló nem tartozik a kormánybiztos fegyelmi hatósága alá, hogy ő nem színházi alkalmazott, nem hivatalnok és így nincs is kötelezve hivatalos titok őrzésére. Ha tehát vele szemben ily eljárást alkalmaznak, az törvénytelen és jogtalan, mert a ki az egyéni szabadságot nem becsüli kellően, a közszabadságnak sem tehet jó szolgálatot. De sokkal nagyobb jelentőségű dolog ez azért, mert a kormánybiztos intézkedése egy a házban elmondott beszéde után, az azzal neki okozott kellemetlenség megtorlására irányúi. (Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Ezért ezáltal súlyos sérelem esett a parlamenti szólásszabadság elvén, mely szerint senki e házban elmondott szavaiért a házon kívül felelősségre nem vonható és természetesen büntetésben sem részesíthető. Ezért tekintem ezt a parlamenti szólásszabadság és a mentelmi jog ellen elkövetett brutális sértésnek, mely miatt kötelességem a magam és pártom nevében a t. belügyminiszter úrhoz interpellácziót intézni, előre is kérve, hogy a parlamenti szólásszabadság e megsértéseért elégtételadásáról gondoskodjék,... Polónyi Géza: Még pedig sürgősen! Okolicsányi László: . . . mert ellenkező esetben ez az oldal tudni fogja, hogy a hatalmával visszaélő kormánybiztossal szemben miféle eljárást kell követnie. {Élénk helyeslés a bal- és msélső baloldalon. Olvassa): »lnterpelláezió a belügyminiszter úrhoz: Bartók Lajos országgyűlési képviselő a nemzeti színháznál elfoglalt drámabírálói állásától a színházak kormánybiztosa által elmozdíttatott. Ezen elmozdítás köztudomás szerint, de a kormánybiztos úr nyilvánosságra hozott levelének minden kétséget kizáró értelme szerint is, azért történt, mert Bartók a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával az opera és nemzeti színház vezetését, az ezen intézetek élén álló kormánybiztos működését a képviselőházban bírálat tárgyává tette s így a drámabírálói állástól való felmentés ellene a képviselőházban mondottakért megtoríásképen alkalmaztatott. Ennélfogva kérdem a belügyminiszter úrtól: í. Van-e tudomása a fent elmondott esetről ? 2. Ha igen: helyesli és magáévá teszi-e a színházak kormánybiztosának ezen eljárását, mely egyenes megsértése a parlamenti szólásszabadságnak, a melynek alapelve és legfőbb biztosítéka az, hogy senki az országgyűlésen mondott szavaiért az országgyűlésen kivűl felelősségre nem vonható.« (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon !) Elnök: Az interpelláezió közöltetni fog a belügyminiszter úrral. Molnár Antal jegyző: Visontaí Soma! Visontai Soma: T. ház! Ezúttal minden indokolást mellőzve és fentartva észrevételeimet akkorra, a mikor a t. belügyminiszter úr szives lesz interpellácziómra válaszolni, a következő interpellácziót vagyok bátor benyújtani: (Halljuk ! Halljuk! Olvassa.) »Interpelláczió a magyar királyi belügyminiszter úrhoz: 1. Van-e tudomása az igen tisztelt belügyminiszter úrnak arról, hogy Újvidék szab. kir. város törvényhatósági közgyűlése 1894. aug, 2-án arra hatalmazta fel a városi tanácsot, hogy ez katonabesézállásolási pótadót vessen ki és szedjen be ? 2.:í-