Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-566

566. országos ülés 1896. február 22-én, szombaton. |gg nem fog véglegesen határozni és így felelős seggel nem tartozik, erre az ő bürokratikus megjegyzését és javaslatát megteszi és így felkerül a legkisebb ügy is az államvasutak igazgatóságához. Már most oly óriási hálózatnál, mint a milyen az államvasutak vasúti hálózata, ki gondolja, hogy innen a központból lehet megítélni, hogy mi mire és miért szükséges. Épen azért, mert ilyen szakadatlan lánczolatából a különböző fórumoknak áll az adminisztráezió, igen gyakran a legeltérőbb intézkedések légiója megy ki a vidékre. Az államvasutak igazgatósága sem intézkedik különben állandóan, ott is az ügy az egyes szakosztályoknak különböző retortáin megy keresztül, mindenik saját feje szerint megteszi megjegyzését és így végre a miniszter elé kerül 'Én igen tisztelem a miniszter urat, de engedelmet kérek, nézetem szerint legalább 26 fejének kellene lenni, ha minden ilyen ügyet, a mely legalább t5—20 alantas közeg által különböző javaslattal van ellátva, mindig megtalálhassa, hogy melyik a helyes, melyik a jó és czélszeríí. Teljesen szakítani kell, t. ház, nézetem szerint e rendszerrel, és a t. miniszter úrnak csak általánosságban kell meghatározni a vasúti politikát, megállapítani azon elveket, a melyek mellett ő befolyást akar gyakorolni a vasút által a közgazdaságra és annak egyik vagy másik ágazatának fellendítésére, de hát a kivitelt teljesen az államvasutak igazgatóságára kell bízni. De az államvasutak igazgatósága sem intézkedhetik minden adminisztraczionális kérdésben, hanem az üzletvezetőségnek kell minden kisebb adminisztraczionális kérdést önállókig elintézni. Be kell tehát hozni különösen a személyes felelősség elvét és ezzel kapcsolatban a személyes intézkedésnek kötelességét, mert azáltal minden embernek az életképessége, az üzleti ügyessége jobban emelődik és fokozódik, ha ő tudja azt, hogy az ő helyes intézkedéseiért, melyekért ő felelős, az érdemet megkapja, valamint a rossz intézkedésekért is megkapja a büntetést. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Erre azonban, t. ház, — meg kell vallani — első sorban az szükséges, hogy kipusztíttassék az államvasuták igazgatóságánál az a protekczionális rendszer, mely a személyzet előléptetésénél uralkodik. Bámulatos az, hogy egy oly nagy személyzetnél, mint az államvasutak személyzete, mely majdnem egy fél hadsereget tesz ki, senki sincs biztonságban abban a tekintetben, hogy nem fog-e háttérbe szorulni ? Kivételes esetekben lehet a rendkívüli munkaerőt és tehetséget kivételes előléptetésben részesíteni; de hogy százanként lépjen elő különös protekczió folytán az egyik jobban, mint a másik, ez teljesen elzsibbasztja a mellőzött hivatalnokok munkakedvét. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Szerintem innen van, hogy a pályafentartás laza, hogy a személyszállító és más kocsik is elhanyagolt állapotban vannak, hogy a gőzmozdonyok megbízhatatlanok. Elhiszem, hogy a miniszter úr, mikor utazott, sohasem kapott rossz gőzmozdonyt; de én gyakran utazom, s egy télen négyszer is megtörtént velem, hogy a vonat megakadt a gőzmozdony miatt. A kocsik ajtaját akár hányszor nem lehet betenni. Az állapotok kivált a viczinális vasutakon megbotránkoztatok. Az államvasutak kiselejtezett kocsijait tolják oda, s azok rosszak, rondák úgy, hogy nemsokára közegészségi és közbiztonsági szempontból ki kell őket venni a forgalomból. Nemcsak az ajtót nem lehet ezeken bezárni, hanem akárhányszor, télen is, nyáron is, négy-öt napon át is hiányzik a kocsik ablaka. Pedig tudomásom szerint a viczinális vasutak igen drágán fizetik a forgalmi eszközöket, és én máig sem tudom, hogy az így befolyó összegek mikor és hol számoltatnak el ? Hisz csak nem lehet e pénzzel az államvasutak parkját szaporítani? A beszedett pénzekért a viczinális vasutakon ép olyan jó kocsikat kell használni, mint az államvasuti fővonalakon ! Még igen sok dologról lehetne beszélni, de az idő előrehaladt. (Halljuk! a ssélsö baloldalon.) Pedig szerettem volna szólni az étteremkocsik rossz és drága kiszolgálásáról; különösen pedig a tisztviselők munkaerejének túlságos igénybevételéről, a mely a közönséget veszélyeztető kimerültséget idéz náluk elő. De még csak egy pontra hívom fel a miniszter úr figyelmét. Altalános a szokás, hogy az államvasutak a szállításnál igen sok esetben a legmagasabb díjtételt számítják fel. Ez onnan van, hogy ha a tisztviselő kisebb díjtételt számít, mintsem kellene, akkor a hiányt nem a szállítón veszik meg, sem azon, a kinek részére az árú szállíttatik, hanem a szegény hivatalnokokon. Már most ez, hogy magát védje a megkárosodás ellen, a lehető legmagasabb díjtételt alkalmazza; a közönség pedig nem tud magán segíteni, mert a legtöbben nem is értik, mi az orvoslás módja. így aztán az állampénztárba sok oly összeg foly be, mely azt nem illeti meg. Nagyon kérem a t. miniszter urat, találjon ki oly rendszert, hogy ha téves számítások fordulnak elő a díjszabásoknál, e miatt a büntetés ne a hivatalnokot érje, hanem a különbözet szedessék be a feladótól, vagy a ezímzettől, a kinek javára a szállítás történik, és ne legyen kénytelen az a hivatalnok okvetetlenül magasabb díjtételt számítani, a mint tényleg járna, (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Miután az előadottak szerint én részemről a kormánynak sem közgazdasági politikájával, sem az államvasutak vezetésében mutatkozó és