Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-566

156 566. országos ülés 1896. február 22-én, szombaton. emelés mellett. Ez évenkint 50—60 millió forintot tesz ki. Ennyi összeggel adózunk többet Ausztriának, mint a mennyit különben fizetnünk kellene, ha nem volna közös vámterület. (Igás ! Úgy van! a szélsőbalon.) Hozzájárni még ehhez az, t. ház, hogy az osztrák ipari czikkek épen azért, mert quasi monopóliummal bírnak itt Magyarországon, verseny nélkül állanak, minőség tekintetében sokkal silányabbak, mint minden más külföldi iparczikk, s így hamarább elromlanak és újból és újból fogyasztás alá fognak kerülni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megszámíthatlan az az összeg, a melyet ezen a czímen is kiadunk. A magyar ipar pedig ez ellenében versenyre nem léphet; nem léphet először ;izért, mert Ausztria már régen ipari állam, a munkások ottan tanúitabbak és ügyesebbek, a hitel és a pénz is olcsóbb, mint nálunk. Mi tehát ezzel versenyző ipart csak akkor állíthatnék elő, hogy ha külön intézkedések által megerősítenők és megalapítanék a valódi nagy ipart. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez pedig, t. ház, a közös vámterűlet mellett sohasem lehetséges. (Élénk helyeslés a saélső baloldalon.) De Ausztria mindezen kivííl egy óriási nagy előnyben részesül még azért is, hogy daczára annak,hogy évenkiut430—450millió forint értékű ipari czikket hozunk ide be, ezen iparezikkek itt Magyarországon fogyasztatnak el, a fogyasztási adó és egyáltalában minden adó Ausztria kincstárába folyik. Nem hagyható továbbá számításon kivííl az sem, hogy abból a behozott ipari czikkeknek az árából, a 450 millió forintból legalább is 20°/o munkabért képez, és így évenkint 70 millió forinttal járul Magyarország az osztrák lakosság és munkásság élelmezéséhez és fentartásához. És kérdezem, midőn ennyi különböző előnyben részesül Ausztria, hogy a közös vámterületben miféle előnyöket nyújt nekünk? Talán az, hogy a nyersterményeket. Ausztriába viszsziik ? Hiszen, miután a közös vámterűlet ezen czikkekben még mindig kiviteli többlettel dolgozik, kétségtelen, hogy ezen nyers termékeknek, czikkeknek az árai tekintetében a külföldi árakkal kell összhangzásban lenni. Mindezek folytán, t. ház, én részemről abban a meggyőződésben vagyok, hogy szakítani kell az eddig folytatott közgazdasági rendszerrel (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mivel különben továbbra is áldozata leszünk az osztrák kapzsiságnak, a melynek élénk illusztrálására csak azt hozom fel, hogy daczára annak, hogy nagyszámú sör- és czukorgyáraink vannak óriási mennyiségű sört és czukrot hozunk be Ausztriából és ezen nagy mennyiségű sör és czukor után a fogyasztási adót, mely évenként két és fél esetleg három millió forintot tesz, mind az osztrák kincstárba szedik be. Ez minden helyes adóztatási politikának egyenes ellentéte. Most, mint halljak, végre az osztrákok .ebben engedni hajlandók, a helyes adóztatás elvére rá akarnak térni, de ennek ellenében egy egész más alapon a közös teherviselési quóta felemelésében akarják az ellenértéket megkapni . . . Helfy Ignácz : Ez a kompenzaczió ! Molnár József: Igen ez a kompenzaczió! Mit mutat ez? Újból azt, hogy nekünk magyaroknak sohasem lehel számítanunk az osztrákok igazság szeretetére a közgazdasági elszámolásnál. Meg kell változtatni, t. ház a jelenlegi fogyasztási adórendszert is. Hisz a fogyasztási adók kivetési alapja és módja befolyással van az illető fogyasztási czikkek termelésére is. Miután pedig Magyarország közgazdasági viszonyai egész mások, mint az ausztriáéi, lehetetlen továbbra is fentartani azon rendszert, hogy ugyanazon elvek alapján vettessenek ki a fogyasztási adók Magyarországon, mint Ausztriában. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nagyon félek a kormánynak attól a politikájától, mely általánosságban csak azt mondja, hogy politikai és közgazdasági szempontból fontos a közös vámterűletek fentartása, s hogy a további alkudozásoknál Magyarország érdekeit szem előtt fogja tartani, mert részemről nem a jelenlegi közgazdasági rendszer foltozgatását, hanem annak teljes megváltoztatását kérem, (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.) mert a jelenlegi közgazdasági rendszer nem tudta sem kereskedelmi érdekeinket megvédeni, s azt sem tudta megakadályozni, hogy minden helyes adóztatási elvvel szemben a Magyarországon elfogyasztott czikkek után is a fogyasztási adó ne ausztriai pénztárba folyjon be. Sőt egyáltalában nem tudott eredményt produkálni a tekintetben sem, hogy a magyar mezőgazdasággal kapcsolatosan ipari törekvéseinket és így az egész közgazdaságot valamely csekély fellendülésre indította volna. Ép azért, t. ház, én e tekintetben is bátor leszek egy határozati javaslatot beadni beszédem végén, megjegyezvén, hogy a bankkérdésben majd akkor fogjuk a szükséges indítványt megtenni, mikor a pénzügyi tárcza költségvetése fog előkerülni, T. ház ! A kereskedelemügyi miniszter költségvetésének egy második kényes pontját az államvasutak igazgatása és vezetése képezi. Ámbár elvileg nem vagyok barátja az állami vasútrendszernek, mindazonáltal a magyarországi sajátságos viszonyok, különösen pedig az Ausztriával való közös vámterűlet folytán az államvasúti rendszert egy nélkülözhetetlen rossznak tartom. De épen azért, t. ház, nem szabad olyan könnyen elsiklani a fölött, hogy vájjon e hatásnál fogva, melyet az államvasutak a közgazda-