Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-560

10 560. országos ülés 1896. február 15-én, szombaton. De, t. ház, még egy dolgot kell kiemelnem, mielőtt beszédemet befejezem. (Halljuk! Halljuk!) A mint ugyanis a miniszter úrnak sem a képtárnál nincs szerencséje, sem az egyetemen — Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Egy szót sem hallok! (Zaj. Felkiáltások balfelől: Hangosahban!) Várady Károly: Be vagyok rekedve; befejezem mindjárt! Tehát a mint a miniszter úrnak nincs szerencséje sem a képtárnál, sem az egyetemen, — legalább kifogásokat emelhetünk e részben, és azt hiszem, egészen érdemleges és alapos kifogásokat, — úgy előfordulnak egyes hibák az ő minisztériumában is. (Halljuk! Halljuk!) Például, t. ház, a polgári iskolák reszortjához berendeli a színművészeti ügyeknek egyik kapaezitását, azután zenészeti referenssé pedig megtesz egy doctor medicináét. (Derültség.) Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: Ki az ?! Várady Károly: Meg fogom majd mondani. Különben tudnia kell, hisz alatta szolgál. Ez így van; a zenészeti referens doctor medicináé; ezt nem lehet kétségbe vonni. Azután ott van például a kisdedóvókat megalkotó doktor Morlin, a ki a kisdedóvó törvényt csinálta, s a kit szintén bevisz a miniszter a polgári iskolákhoz. Természetes, hogy sem a kisdednevelés, sem a polgári iskolák, sem a zenészeti ügyek nem mehetnek előre, ha a miniszter úr így összeforgatja az embereket. T. ház! Előadásom konklúziójaként bátor vagyok újból hangsúlyozni azt, hogy akár kihagyja a miniszter úr a nemzetközi magán- és közjogi tanszéket, vagy a harmadik jogtörténeti tanszéket, akár meghagyja ezeket: óhajtom, hogy a második magyar magánjogi tanszék rendszeresíttessék, és ezzel a magyar jogászközönségnek alaposabb jogi képzettsége előmozdíttassék. Restellem, t. ház, hogy minduntalan egy-egy határozati javaslatot kell beadnom, de annyira fontosnak tartom e kérdést, hogy nem tudok kitérni azon lelkiismeretes kötelesség alól, hogy be ne adjam e határozati javaslatot, a mely következőleg szól: (Olvassa.) »A ház utasítja a vallás- és közoktatási minisztert, hogy a budapesti egyetemen a magyar magánjog második tanszékét rendszeresítse, a tanszék költségeit az 1896. évi költségvetésbe állítsa be, és a tanszéken az előadást 1896. szeptemberében nyittassa meg.« (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! Ha Hortoványi t. képviselőtársam a harmadik egyetem kérdését szóban nem hozza, és — meggyőződésem szerint — ezt a kérdést lokális szempontból nem tárgyalja, akkor én a magam részéről egyáltalában ennél a tételnél fel nem szólalok. Azonban, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) akkor, a mikor a harmadik egyetem kérdése itt szóba hozatik, és nyilt állásfoglalás történik egyik képviselőtársam részéről Pozsony városa mellett: én, a nélkül, hogy lokális érdekeket kívánnék védeni, kénytelen vagyok egyrészről a harmadik egyetem kérdésének megoldását sürgetni, másrészről pedig a vitatkozást azon a téren fel vermi, vájjon ha a harmadik egyetem felállíttatik, Magyarország mely városa az, a mely kulturális szempontból jogosan tarthat igényt ez intézetre? Szerintem Magyarország második fővárosa Szeged az egyedül illetékes hely erre. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A legtérmészetellenesebbnek tartanám nemcsak közművelődési, hanem földrajzi szempontból is azt, hogy az ország valamely határvárosában — mint Pozsony — helyeztessék el a harmadik egyetem. Hortoványi t. képviselőtársam Pozsony mellett a nemzetiségi szempontot hozta fel. Ha ez az egyetlen szempont döntene, és pedig a felvidéki városok között, akkor is feltétlenül alkalmasabb hely volna Kassa, a mely a felvidéken sokkal nagyobb területnek képezi központját, mint Pozsony. De ha magyar nemzeti szempontok döntenek, akkor szó sem lehet más városról, mint Szegedről. Hisz ha nemzetiségi szempontból tekintjük is a dolgot, akkor is ott van az egész délvidék, a melyen a magyar nemzeti kultúrának erejére, a hódítására époly szükség van, mint az ország bármely más vidékén; már pedig a délvidék Szegedet tekinti központjának. Azután abból a szempontból, hogy egy egyetem a magyar kultúrára, a nemzeti eszmére és a nemzeti érzésre fejlesztő hatással legyen; nem az a fő, hogy hazafias tanárok működjenek az egyetemen, és hogy annak belső berendezése hazafias szempontból megfelel-e minden kelléknek: hanem az egyetemet körűivevő lakosságnak, népnek is magában kell hordania a nemzeti ideálnak mindazon feltételeit, a melyek a fiatalságra nemzeti szempontból nevelő hatással vannak. Már most, ha geográfiáikig veszszük, Szeged —- mondhatni —• Magyarország központján fekszik, és magyarság szempontjából az országnak egyik elsőrendű, hazafias, igazán magyar jellegű városa, magyar minden ízében, érzésében és gondolkodásában. Arra a fiatalságra, a mely Szegeden helyezkedik el, az ottani hazafias lakosság, az ottani társadalom, mely a nemzeti eszményeket ápolja, bizonyára a legegészségesebb, a legjobb nevelő hatást fogja gyakorolni. Csak azért kívántam e kérdésnél felszólalni, hogy ezt a szituáeziót, mint megdönthet-