Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-565

142 565. országos ülés 1896. február 21-én, pénteken. vám- és kereskedelmi szerződést; tegye meg a szükséges intézkedéseket az önálló vámterűlet felállítására « (Élénk helyeslés és éljenssés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyüket. Az ülést újra megnyitom. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Smialovszky Valér! (Halljuk ! Bálijuk! jobbfélől.) Smialovszky Valér: T. ház! Az előttem szólt igen tisztelt képviselő úr rossz néven vette az igen tisztelt kereskedelmi miniszter urnak azt, hogy azon fontos, nagy kérdésekben, melyek mindenesetre a legközelebbi időt uralni fogják, nem tett oly határozott tájékoztató nyilatkozatokat, a melyekből az ügyeknek mai állását kimerítőleg megtudhattuk volna. Én azt hiszem, t. ház, hogy ez a tárgyalások mai stádiumában legalább is nem opportunns kívánalom. (Mozgás a szélső baloldalon.) Szalay Károly: Hát Ausztriában miért opportunus?! Smialovszky Valér: Azt hiszem, hogy a t. miniszter úr ma nincs abban a helyzetben, hogy tényekre hivatkozhassak, és ha volna is, miután odaát szintén nem történt egyéb, mint épen általános tájékoztatás, azt hiszem, mindnyájan meg lehetünk nyugtatva azzal a nyilatkozatával, hogy az egyezkedések máskép egyáltalában nem is gondolhatok, csak úgy, hogy Magyarország érdekei csorbát ne szenvedjenek. (Úgy van! jobbfélől. Mozgás a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy igenis kötelessége a képviselő uraknak ezen kérdésekben pártállásuk szerint állást foglalni. Hentaller Lajos: Nem pártállás dolga az ország érdeke! (Úgy van ! a szélső baloldalon. Halljttk! Halljuk ! jobbfélől.) Smialovszky Valér: Arról az oldalról is, de erről az oldalról mindenesetre meg fog történni az, hogy a képviselő urak ezen kérdésekben most, vagy annak idején, mikor azok tárgyalás alá kerülnek, állásukat preeziídrozni fogják. Igen örvendtem volna, t. ház, — legalább a magam részéről — ha épen a t. túloldalról, s nevezetesen a felszólalt t. képviselő úr, oly indítványokat tett volna, melyeket épúgy egyhangúlag elfogadhatott volna a ház, mint Ausztriában. (Nagy mozgás és közbeszólások a stélsö baloldalon.) Úgy de ez nem lévén beszédem tárgya, engedje meg a t. ház, hogy áttérjek az országnak egy — nézetem szerint — szintén nagy fontosságú másik kérdésére, tudniillik a vasúti ügyre, önmagában véve egész terjedelmében. Azt gondolom, hogy a ki bizonyos tekintetben hivatkozik arra, hogy a vasúti ügyekkel majdnem 14 éven át folytonosan foglalkozott, és így bizonyos tapasztalattal rendelkezik, de egyúttal iparkodott bizonyos mérvű szakértelmet is szerezni magának, annak a képviselőnek ezen az alapon joga van, sőt kötelessége, hogy erre vonatkozó nézeteit elmondja. (Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy azt hittem, — illetőleg bizonyos mértékig féltem attól, — hogy mint kormánypárti képviselő némi tekintetekben talán ellentétbe fogok jutni a mai helyzetben a t. miniszter úr jövő programmjával. Konstatálhatom azonban, hogy ez nem történik meg, mert az ő véleménye teljesen kongruens az én véleményemmel. Igen tisztelt képviselőház! Ez azonban nem fog engem akadályozni abban, miszerint vasútügyünk tekintetében nem annyira a fenforgó bajokra, mint azon veszélyekre, a melyek a mai viszonyokból mindenesetre következhetnek, itt egész tárgyilagossággal és egész nyíltan ráutaljak. És ha a t. túloldal megengedi, épen időszerűnek találom, bár — mondom — ezen nagy kérdések talán sokkal fontosabbak, hogy ezen — talán viczinálisnak nevezhető időben — ezen kérdés is tárgyilagosan tárgyaltassék. Vasútügyünk történetére egyáltalában reflektálni nem akarok, de kell hivatkoznom arra, hogy minden országnak a kontinensen baja volt vasútügyével, és pedig a főhálózat megteremtésekor mindenkor, épen úgy az ő mellékhálózatainak kiépítése közben szintén, tehát majdnem minden ország kétszer esett keresztül nagyobb bajokon. De hála Istennek, Magyarország az által, hogy az államosítási rendszert elfogadta, és hogy fővasútaink legnagyobb részét ma saját kezében tartja, azon szerenesés helyzetben van, hogy vasúti politikáját teljesen helyes alapokra fektethesse. Miszerint szavaim félre ne értessenek, nevezetesen azon egyéniségek által, a kik ma az államvasutak vezetésének élén állanak, kénytelen vagyok kijelenteni már most, hogy az államvasutaknak, mint a mi vasúti politikánk főeszközének vezetésében a teljes jóakaratot és teljes szakszerűséget abszolúte kétségbe vonni nem kívánom. Várady Károly: Már pedig nem sokat érnek! Smialovszky Valér: Hogy államvasúti hálózatunk tekintetében az a vélemény, a mit az igen t. miniszter úr tegnap itten elénk terjesztett, tökéletesen helyes, és hogy egészen tárgyilagos Szakembereink hasonló nézeten vannak, és bizonyos mértékig nem kedvező ítéletet hoznak, erre vonatkozólag nem akarom a magam véleményét itt előterjeszteni, hanem igenis, egy