Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-564

5B4. országos ülés 1896. február 20-án, csütörtökön. • jgj pirókat leszünk képesek forgalomba hozni. Ez mindenesetre nehéz kérdés, hanem oly kérdés, mely más országokban már megfejtést talált. Bátor vagyok csak arra hivatkozni, hogy Belgiumban ezt a kérdést oly módon oldották meg, hogy egy vasúti bank lett alapítva, mely egészen az állam felügyelete és ellenőrzése alatt áll, mely magához veszi a vasúti papírokat s azok helyett saját papírjait bocsátja forgalomba, a mire nézve még bizonyos garancziát élvez az államtól. Én nem mondom, hogy mi minden részleteiben és egészében ezt a belga szisztémát fogadjuk el; mindenesetre számolnunk kell sajátos viszonyainkkal s ezért nagyon megfontolandó, hogy melyik részben és mily arányban honosítsuk azt meg. Mindenesetre mindezen kérdéseket szaktanácskozmány elé szándékozom vinni, és ezúttal nem szorítkoznám tisztán és kizárólag egy novelláris törvény előkészítésére, hanem egy egészen önálló törvénynek a megállapítására, a mely ezen kérdéseken kivűl még egyebeket is felölelne. Felölelné különösen a közúti vasi\tak kérdéseit, a melyek eddig egyáltalán szabályozva nincsenek. Felölelné egyszersmind a kétvágányú iparvasutak kéidéseit, a mezőgazdasági vasutak kérdéseit és létesítését, a melyek tekintetében eddig egyáltalában semmiféle törvényes intézkedések nincsenek. (Helyeslés.) A t. képviselőháznak lesz alkalma azután, ha a szaktanácskozmány már szintén nyilatkozott, e kérdésekkel bővebben foglalkozni. Minthogy most az idő már nagyon előrehaladott, (Halljuk! Halljuk!) nem akarom tovább folytatni beszédemet, de talán már az én hiúságomnak is meg fogja bocsátani a t. ház, ha nem zárhatom be beszédemet a nélkül, hogy egy pár szóval meg ne emlékezzen az ezredéves országos kiállítás ügyéről. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy valóban nagy büszkeséggel tölthet el minden magyar embert az a körülmény, hogy abba a helyzetbe jutott, hogy a magyar állam ezeréves fentartását megünnepelhesse. Oly ünnep ez, t. ház, a melyet mindenesetre mindenki, minden más nemzet és állam irigyelhet tőlünk, de a melyet nagyon kevés utánozhat. Én azt hiszem, t. képviselőház, (Zaj. Elnök csenget.) hogy különösen az ezredéves ünnepségekkel összekötött ezredéves kiállítás két tekintetben igen fontos tanúságot foglal magában. Az egyik inkább a múltakkal foglalkozik és azt mutatja, hogy az a magyar nemzet, a mely fegyverrel hódította meg ezt az országot, ezt a fegyveres erőt, ezt a fegyveres hatalmat nem arra használta fel, hogy a leigázott népeket a rabszolgaságba vesse, hogy azokat egészen kiirtsa, hanem inkább úgy fogta fel hivatását, hogy azokat, mint hasonjogú polgárokat szorítsa kebléhez, azoknak nyelvét, azoknak hitét ép úgy táplálja és fejleszsze, egyszóval, hogy ezeréves múltunkban iparkodtunk a magyar államot minden tekintetben a liberalizmus, a humanizmus és emberbaráti érzelmek bázisára alapítani. Én azt hiszem, t. ház, hogy erről a körülményről tudomást fognak szerezni maguknak azok, a kik eljönnek a kiállítást meglátogatni és hogy ezért a körülményért mindenkinek elismerésére és becsűlésére a magyar nemzet méltán szert tehet. De, t. képviselőház, ez a körülmény egyúttal a legbiztosabb garancziát nyújtja a hazának és ezen államnak a tekintetben, hogy alkalma lesz még a második ezeréves ünnepet is megünnepelni. (Éljenzés és derültség halfelöl.) A másik tanúiság inkább a jövőre szól. Erről a kiállításról (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Herman Ottó t. képviselőtársam úgy emlékezett meg, hogy azt mondotta; Ez a kiállítás csak a fényt fogja produkálni, de az árnyékot nem, az el lesz dugva. Hát én azt gondolom, hogy épen ő, mint olyan kiváló természettudós, legjobban tudhatná, hogy fényt árnyék nélkül képzelni egyáltalában nem lehet és én azt mondom, hogy ezen kiállításnak is meglesz a maga árnyéka. Az árnyékot látni, vagyis inkább nem látni fogjuk azokban az iparágakban, a hol kiállított tárgyaink vagy nagy hátramaradást tűntetnek fel, vagy pedig a melyekben épen semmit sem tudtunk kiállítani. Egyszóval mutatni fogja a kiállítás, hogy az iparnak számtalan ága van még, a mely az országban épen nem kultiváltatik. Visontai Soma: A bécsi verseny miatt! Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : Ha a mi iparosaink ezt az intő szózatot meg tudják szívlelni, és ha czéltudatos szorgalommal, iparkodágsal és tevékenységgel oda fognak törekedni, hogy azon árnyékot, a melyet a mai kiállítás még mutatni fog, eliminálni tudják, akkor azt hiszem, bekövetkezett az az idő, a midőn testté fog válni a nagy Széchenyi Istvánnak az a mondása, hogy : »Magyarország nem volt, hanem lesz,« Ajánlom a költségvetést a t. háznak elfogadásra. (Hoszszantartó, élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el hely őket, az ülést újra megnyitom. Hévizy János jegyző: Kossuth Ferencz ! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Holnap!) Kossuth Ferencz: T. ház! Tekintve a tárgy fontos voltát, én arra kérem a t. házat.