Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-564

|2Q 564. országos ülés 1896. február 20-án, csütörtökön. Ha most ezen költségvetés tárgyalása elején szót kérek, teszem ext nem azért, hogy a költségvetés egyes tételeit megvilágítsam, hiszen e tekintetben az előadó úr oly kimerítően adta elő a pénzügyi bizottság nézeteit, hogy valósággal esak ismétlésekbe bocsátkoznám, ha ezt tűzném ki ezélúl; hanem igenis felszólalok azért, hogy egyes kiváló jelentőséggel bíró momentumait ezen költségvetésnek kellő világításba helyezzem és különösen foglalkozzam némely oly kérdéssel is, a melyek a közelmúltban a képviselőház érdeklődését már nagyobb mértékben felhívták. (Hálljnk! Halljuk.') T. képviselőház! Hogyha az 1896. évi előirányzatot figyelembe veszszük, azt találjuk, hogy az összes kiadások 7,699.000 frtnyi emelkedést, az összes bevételek pedig 10,277.000 forintnyi emelkedést mutatnak az előirányzatban, úgy hogy ezen költségvetésnek a mérlege2,577.000 írttal javul az 1895-ikihez képest. Ez bár igen tetemes összeg, t. képviselőház, de azért nagy tévedés volna ebből azt következtetni, hogy ez az egész összeg, a mely ilyen tetemes számarányokban mozog, kizárólag és egyedül az ipar és kereskedelem érdekeinek előmozdítására szolgál. Ha figyelmesen megtekintjük ezen előirányzatot, azt látjuk, hogy épen azon tételek, melyekben a legnagyobb előirányzatok fordulnak elő, a hol az emelkedés a legnagyobb számokat tünteti fel, oly üzemi természettel bíró állami vállalkozásokra vonatkoznak, mint az államvasutak, a gépek, a posta és távírda stb., melyek nem egyedül az iparnak és kereskedelemnek szolgálnak, hanem egyúttal a földmívelés érdekében is állanak, sőt az állam egyéb érdekeit is szolgálják. Ha eeeket levonjuk és elkülönítjük a költségvetésből, azt találjuk, hogy azon dotáczió, a mely kizárólag és egyedül az ipar és kereskedelem előmozdítására szolgál, a lehető legszerényebb határok közt mozog. Pedig, t. képviselőház, ha az iparnak támogatása, az ipar érdekeinek előmozdítása minden országban nagy jelentőséggel bír, úgy azt gondolom, még fokozottabb jelentőséggel bír azon országokban, melyek az iparszegény országok közé tartoznak, miuí a milyen a mi országunk is. A törvényhozás e tekintetben mindig hasonló felfogást tanúsított és a maga részéről mindig szívesen hozzájárult azon törvényes intézkedések meghozatalához, melyek alkalmasak az ipar érdekeit előmozdítani, az ipari tevékenységet fejleszteni. Hivatkozom az 1881. évi XLIV. és az 1890. évi XIII. t.-cz.-re, a melyek új ipari vállalatok számára bizonyos állami kedvezményeket nyújtanak, azokat bizonyos időre adómentességben részesítik stb. Azon nagy várakozások azonban, a melyek ezen törvények hozatalához kötve voltak, teljes mértékükben és oly arányokban, mint a hogy föl lettek keltve, nem mentek teljesedésbe. Mert azon kimutatás szerint, mely kezeim közt van, azt látom, hogy.ezen törvények életbelépte óta hazánkban összesen 417 iparvállalat részesült ilyen állami kedvezményekben, sőt a nagyobb kedvezményeket nyújtó 1890: XIII. t.-cz. életbelépte óta összesen csak 162 iparvállalat keletkezett. Hiszen bizonyos tekintetben ez is szép eredmény; azonban egyáltalában nem tűnik fel olyannak, a mely semmi kifogás alá nem eshetik, különösen ha tekintetbe veszszük, hogy ugyanazon időszakban oly államokban is, a hol az ipar fejlesztésére nézve külön törvényes kedvezmények nincsenek, iparvállalatok sokkal nagyobb számban keletkeztek, mint nálunk. Csak egy tekintetet kell vetnünk a velünk szövetségben levő' Ausztriára, a hol azt látjuk, hogy ott ugyanezen idő alatt körülbelül 2000 új iparvállalat keletkezett. (Zaj a szélső haloldalon.) Polónyi Géza: Tessék! A közös vámterület ! Dániel Ernój kereskedelemügyi mi niszter: Ez a ténykörülmény ma, t. képviselőház, útmutatást szolgáltat arra, hogy az iparfejlődés támogatására nézve ezt az utat, a melyet eddig követtünk, nemcsak hogy meg kell tartani továbbra is, hanem az ipar fejlődése szempontjából messzebb is kell mennünk. Azonban, t. képviselőház, hogy ha ennek konstatálása után mégis annak a nézetnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy daczára annak, hogy ez az emelkedés az iparvállalatok létesítésében nem oly nagymérvű, mint a milyen szükséges volna épen a mi közgazdasági viszonyainkra való tekintettel, mégis azt kell mondanom, hogy a mi a nagyipart illeti, annak a sor^a annyira, a mennyire ezen országban biztosítva van . . . Várady Károly: Elég hiba! Dániel Ernő kereskedelemügyi mi niszter: ... és ezzel szemben a kisipar sorsa sokkal mostohább; mostohább pedig azért, mert azon konkurrencziális feltételek, melyek szükségesek ezen iparnak a felvirágoztatására, épen a nagyiparnak versenyzése következtében nagyon kedvezőtlenek. És ne méltóztassék azt következtetni, hogy egy circulus vitiosusban forgunk, ha azt mondjuk, hogy a nagyipart is fejleszteni, támogatni kell és a kisiparnak a jólétét is elő kell mozdítani; mert utóvégre is, ha áll is, hogy vannak egyes iparágak, a hol a kisipar a nagyiparral nem versenyezhetik, mégis rá kívánok mutatni arra, hogy a kisipar ágainak egy egész sorozata van, a melyek a nagyipar mellett igen jól tudnak boldogulni és egy bizonyos prosperitásra e feltételek meg is vannak. Hogy melyek azon iparágak, a melyek a nagyipar versenyét kibírják és a mellett pros-