Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-564

56Í. országos ülés 189G. feli határozza azt meg, hogy mennyit méltányos a kántori fizetés ezímén a tanítói fizetésből levonni? Ebben a tekintetben minden esetre meg kellene hallgatni az illető egyházakat és a tanítókat is. De maga az igazság is azt hozza magával, hogy a kinek pénzéről van szó, a kinek a kötelezettségét kiosztottuk, annak a befolyását is biztosítsuk. Azért volna szükséges, hogy ebben a bizottságban az iskolafentartó hatóságok és maguk a tanítók is részt vegyenek, minthogy ott az ő jövedelmük megállapításáról és esetleg a nyugdíj vagy az özvegyi- és árvadíj megállapításáról van szó. Kérésem tehát az lenne a t. miniszter úrhoz — jól tudom, liogy erre törvény nem kötelezi, de a méltányosság és igazság szempontja — annál inkább, mert ez a tanítók körében nagy megnyugvást idézne elő, méltóztassék ezt a bizottságot úgy összeállítani, hogy abban képviselve legyenek az iskolafentartó hatóságok, meg a tanítók is. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egy másik kérdés igen sok panaszra ad okot, és azért vagyok bátor ezt is a t. ház, előtt felhozni. Abból, a mit már elősoroltam áll elő azon zavar, hogy ma sem az iskolafentartó hatóságok, sem a tanítók nem tudják, hogy voltaképen mennyi a tanítónak az a fizetése, a mely a nyugdíj alapjául szolgál. Mert az illetékeket az egyes tanítóktól szedik az első bevallás alapján, a második bevallás pedig, a mely azt hiszem egyedül fog a hivatalos tárgyalásnál irányadóul szolgálni, feldolgozva még nincs. Már most, ha időközben meghal egy tanító, ő magasabb illetéket fizetett, mint a mennyit megállapított fizetése után köteles lett volna fizetni. Ebben a tekintetben csak úgy fogunk tisztán látni, hogy ha a t. miniszter úr lesz kegyes azon állomásokról, melyeknek fizetését már megállapították — mert 25.000 tanító fizetését természetesen nem lehet megállapítani egy év alatt — az egyes iskolafentartó hatóságokat és tanítókat értesíteni, és ha azok ezt méltányosnak találják, ebben természetesen megnyugosztlak és akkor egyúttal kijavítják az évi illetékfizetést, ha pedig panaszuk lesz, akkor legalább ők és az iskolafentartók kérelmüket illetékes helyen elő fogják terjeszteni, és akár a föld haszon élvezet, akár a kántori fizetés megállapítására nézve okaikat elő fogják adni. Addig, míg a tanító él, könnyebb tisztába hozni a dolgot; de ha a tanító meghal és akkor tűnik ki, hogy sokkal kisebb összegben állapították meg fizetését, akkor annak a szegény özvegynek és árváknak sokkal nehezebb lesz már utánajárni, hogy méltányos nyugdíjat és kárpótlást nyerjen. Azt hiszem, hogy ez egyrészt nem nagyon fogja a t. közoktatásügyi minisztérium nyugdíjosztályának dolgát szaporítani, másrészt által á>ruár 20-án, csütörtökön. J \ 7 nos megnyugvást idézne elő. De méltányos és igazságos is ez a kívánalom. Azért én vagyok bátor a t. házat kérni, hogy méltóztassék a következő javaslatot erre való tekintettel elfogadni. (Olvassa): »A képviselőház utasítja a vallás- és közoktatásügyi kormányt, hogy a tanítói fizetés megállapított összegéről az iskola fentartóját és a tanítót értesítse.« (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Est elfogadjuk!) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Veres József t. képviselőtársam felszólalására néhány megjegyzést kell tennem. (Halljuk! Halljuk!) így a többi között azt méltóztatott proponálni, hogy jövőre a jelentésben ügyeljünk a terminológiára, abban a tekintetben, hogy a két protestáns vallás a megfelelő és mindig egyenlő terminológiával jelöltessék meg. Teljes készséggel elismerem azt, hogy a jelentésben nem tartatott meg a terminológiának, az az egysége és mindenesetre gondoskodni fogok arról, hogy a rendes és szabályszerű elnevezést a jövő évi jelentésben mindvégig következetesen keresztül vigyük. (Általános helyeslés.) A másik, a mit a t. képviselő úr szintén felhozott, az a kívánság, hogy a tanítóképezdék növendékeinek részletes statisztikája is vétessék fel a jelentésbe. Ezt is oly kívánságnak tartom, mely egészen helyes és méltányos. Ezt is iparkodni fogok tehát a jövő jelentésben érvényesíteni, mert teljesen igaz, hogy ez is épen oly elbánás alá esik, mint például a gimnázium vagy reáliskola nörendékeinek statisztikája; sőt bizonyos tekintetben igen nagy fontossága is van — elismerem teljes készséggel — annak, hogy a képviselőház a tanítóképezdék növendékeinek évi statisztikájáról, korbeli, vallási, nemzetiségi viszonyairól stb. egészen hű képet nyerjen. A t. képviselő úr felemlítette azt is és pedig örömmel, hogy a tanítói nyugdíjalap virágzó állapotban van; de hozzátette, hogy ez nem dicsősége az államnak, hanem dicsősége az iskoíafentartónak, mert hiszen az állam legkevesebbel járul hozzá. Én azt gondolom, t. ház, ne vitatkozzunk mi azon, hogy kinek a dicsősége, hanem örüljünk, hogy ily jó törvényünk van, a melynek alapján ez a nyugdíjalap virágozhatik. (Helyeslés.) A mi a 15 krajczáros hozzájárulást illeti, erre nézve nagyon sajnálom, a t. képviselő úr nem bír tudomással arról, hogy Várady Károly képviselő úr — talán néhány héttel előbb — interpellácziót intézett hozzám e tárgyban, és hogy arra igen kimerítően és határozottan válaszoltam, mely válaszomat az egész ház osztatlan helyesléssel tudomásul vette. Ma sem mondhatok a 15 krajczáros hozzájárulásról egyebet, minta