Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-560
4 560. országos illés 1896. február lS-én, szombaton. Elnök : Az interpellácziók az ülés végén a szokott időben fognak megtétetni. Következik a vallás- és közoktatásügyi táreza költségvetésének folytatólagos tárgyalása, (írom. 987.) Molnár Antal jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Dologi kiadások: 352.162 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Bevétel: 94.653 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Országos közoktatásügyi tanács. Rendes kiadások: XX. fejezet, 2. czím. Kiadás. Személyi járandóságok: 10.600 forint. Balogh Géza jegyző: Hévizy János! Hévizy János: Mélyen tisztelt képviselőház! (Bálijuk! Halljuk!) Csak néhány perezre kérem szíves figyelmét az országos közoktatásügyi tanács tételénél. Ez a néhány szó, a mit szólani akarok, tisztán konstatälása kivan lenni annak, hogy ime igazak voltak azok a vádak, a melyek két évvel ezelőtt az országos közoktatásügyi tanács ellen felhozattuk. A közoktatásügyi tanács intézménye a közoktatásügyi bizottságban László Mihály képviselőtársunk [, által lett akkor leleplez\e. Azok a vádak, ,a melyeket ő felhozott, kínosan érintették akkor a kormánypárton ülő képviselő urakat, és rossz néven vették ezt az eljárását. Es ime báró Eötvös Lóránt, a gróf Csáky Albin után következő közoktatásügyi miniszter quázi igazat adott neki abban, hogy jogosak voltak azok a vádak; mert ő már a közoktatási tanácsot, mint ilyent tarthatatlannak jelentette ki és megszüntetését, feloszlatását el is határozta, sőt lépéseket is tett ebben az ügyben. Hogy végleg keresztül nem vitte, annak természetesen az volt az oka, hogy időközben visszalépett a miniszteri tárczától. A közoktatási tanácsnak ugyanis legfőbb bűneként hozta fel abban az időben László Mihály, de a közvélemény is, hogy a tankönyvbírálat terén a klikkszerííség uralkodik a tagjai közt, az a klikkszerííség, az a nepotizmus és pajtáskodás, mely úgy a szaktudományos, mint a szépirodalmi téren manapság általános. Manapság is azok boldogulnak legjobban, — nem tekintve a rátermettséget és hivatottságot, — a kiknek a pajtásai ott ülnek azokban a szerkesztőségi burokban, a melyek szívesen vállalkoznak arra, ezeknek dolgozatait, a melyek talán a kritikát nem állnak ki, feldicsérjék. így azután, hogy a rátermett, hívatott tehetségek, mikor első kísérleteiket bocsátják a világ könyvpi visszafizetnek ezen méltánytalan kritika által; míg ellenben a gyengék,' a kevésbbé hívatottak a dédelgetés által fenhéjázókká válnak és követelőkké lesznek. T. képviselőház ! A jelenlegi közoktatásügyi miniszter a kérdésnek abban az alakban való megoldását, mint azt elődje tervezte, nem tette magáévá. A közoktatásügyi tanács jelen szervezetét azonban ő is tarthatatlannak mondta s azon változtatni akar. Azért a közoktatási tanácsot fel is oszlatta, hogy a megújult tanácsnak munkarendjét és ténykedését más elvi alapokra fektesse. A tankönyv-bírálatot kivette kezéből s így e gy na gy anomáliát szüntetett meg; véleményező testületté alakította át s mint ilyent a költségvetés indokolásában szükségesnek tüntette fel. Magam is azt mondom, hogy a t. miniszter úrnak szüksége van ily tájékoztatókra, de nem olyanokra, a kiknek szavuk egyszersmind irányadó legyen, a melytől eltérni nem lehet; hanem tisztán csak tájékoztatással szolgáljanak. A t. miniszter úr van aztán hívatva mérlegelni, vájjon véleményük megfelel-e az ő általa kontemplált közoktatás igényeinek és irányának. A tankönyvbírálatra nézve új szabályzatot léptet éleibe a t. miniszter úr, és pedig az egyéni felelősségre alapítva. Nagyon helyeslem intézkedését, melynek alapelve az volna, hogy ezentúl a tankönyvek a közép- és más iskolák számára ne egy nagy testület által véleményeztessenek elfogadhatóknak, hanem az egyén, a szaktanár nyilvánítson véleményt a felől, mennyi ben jobb az a tankönyv, mennyiben van előnye a régi tankönyvek felett, tudományos és didaktikai szempontból. Megfelel-e a mai kor tanítása, rendszere követelményének. Ez az egyéni felelősség mindenesetre jobban biztosítja a tanügy előnyeit, mint a régi egyesületi szellem, a hol az egyesület volt felelős, az egyén soha ; egyesület köpenye mögé elbújhatott mindig az önérdek, a pajtáskodás érdeke. A tervezet azt mondja, hogy a szaktanár a tanári kar útján beadja véleményét valamely új tankönyvre nézve, a minisztérium pedig ezen véleményt kiadja egy szakembernek, már azt nem tudom bizonyosan, hogy mindig ugyanaz lesz-e a szakember, vagy minden egyes esetben más és más bízatik meg a bírálattal. De ez mindegy. Egyet azonban a t. miniszter úrnak szíves figyelmébe ajánlok. Közzé fogja ugyanis tenni mind a felülvizsgáló szakférfiú, mind a szaktanár bírálatát a tankönyvről, s ezeket szembeállítja, és ha egyeznek, a könyvet approbálja, ha nem egyeznek és esetleg hiányokat mutat ki a tankönyvbői vagy a bírálatból, a felső bírálatra hívatott szakférfiú, akkor nem engedélyezi a könyvet; de ezzel a közzététellel el is intéztetik a tankönyv engedélyezése vagy nem engedélyezése. Nem tartaná-e a.t. miniszter úr czélszerűnek, hogy ezen bírálatok közzé-
