Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-546

92 846. országos ülés 1896. január 30-án

} csütörtökön. az új anyakönyvi formulárékat. Hát, t. képviselő ház, a míg a régi anyakönyvi rendszerünk alapált az anyakönyvvezető egyéni felelősségén, addig a mostani rendszer, a mit az illető urak Németországból vagy nem tudom honnan hoztak, tisztán a bürokratikus kontrollon alapúi. (Igás! Úgy van! a szflső haloldalon.) És Magyarország sajátságos közigazgatási helyzeténél fogva a törvény végrehajtása alkalmával a t. miniszter úr arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közigazgatási közegeket, és pedig a legjobban megterhelt községi jegyzőket csekély tiszteletdíj mellett bízta meg azzal, hogy mellékfoglalkozáskép az anyakönyveket vezessék, és teremtett ezáltal egy olyan rendszert, a mely mellett, merem állítani, minden 3000—4000 lakossal biró helyen az anyakönyveket mellékfoglalkozásként vezetni nem lehet, mert az egy egész embert, a tisztviselő teljes tevékenységét igénybe veszi, (Igaz! Úgy van! ahol- és szélső báloldalon.) úgy, hogy az ilyen nagyobb községekben, az ágynevezett mezővárosokban vagy az anyakönyvvezetésnek vagy a közigazgatásnak kell segítségére sietnünk, különben mind a kettő fenn fog akadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De nem is lehet ez másként, t. képviselőház, és azért nem csodálom, hogy a miniszter úr azt a rendszert fogadta el az anyakönyvvezetés tekintetében, a mely közigazgatási rendszerünknek is legjobbaa megfelel. Mert a mi közigazgatásunk is olyan, hogy a közigazgatás nem az illető végrehajtó tisztviselőnek a felelős gégén, hanem az ellenőrző és felügyelő közegek hosszú hálózatán alapul. Azt az anyakönyvvezetőt hivatva volna csak ágy papiroson mindenki kezdve a féltől magától, a ki ellenjegyzésével látja el az anyakönyveket, ellenőrizni; ellenőrzi a szolgabíró, az alispán, a főispán, a közigazgatási bizottság, a belügyminiszter, szóval papirosán mindenki, a valóságban pedig senki. És miután így van ez a rendszer megalkotva, hogy ebben az egyéni felelősség nem érvényesülhet, ezzel szükségkép karöltve jár a bürokratizmus, a mindenféle irattározás, a lajstromozás, hogy legyen valahol az ellenőrző közegnek is megvetni a befolyását. Egyszerűsíteni kell tehát az anyakönyvvezetést, mert sok olyan adatot veszünk fel az anyakönyvekbe, a mi merőben felesleges. így például a házassági anyakönyvezésnél felesleges a szülőknek lakóhelyét, a tanúknak lakóhelyét és életkorát is felvenni, mert hiszen ezen adatok későbben úgy is megváltoznak, s ezek nélkül is a házasságnak érvényét vagy létrejöttét teljes bizonyossággal meg lehet állapítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nemkülönben felesleges az apa és anya életkorát és lakóhelyét a születési esetnél felvenni, mert ezeknek igen kevés közük van magához a születés jogi tényéhez. Egészen felesleges például kihirdetési jegyzőkönyvet felvenni oly eseteknél, melyeknél az anyakönyvvezető az okiratok átvizsgálása után a kihirdetést önmagától elreude-i. Teljesen elégséges, ha a házasulókat a kihirdetési jegyzőkönyvbe felveszi, és ott ellenőrzi a kihirdetés jogi hatályát. De nem kevésbbé nehezíti az anyakönyvvezetést a statisztikai űrlapok rubrikái, melyeket szintén az anyakönyvvezető tartozik, ég pedig a lehető teljes pontossággal kitölteni. Néhol például azt is ki kell sütni, hogy az újszülöttnek ugyanazon házasságból hány élő testvére van, hány halt meg, mikor köttetett meg ama házasság, stb. Ezenkivíü például sajátságos dolog az, hogy míg a rendeletek olyan precziz intézkednek, hogy azt is pontosan meghatározzák, a miben soha senki nem tévedett, hogy az éjféli 12 órát nem délelőtti, hanem délutáni 12 órának kell írni, de nincsen tájékoztató adat arra, hogy a házassági akadályok alól való felmentésnél micsoda okmányokat kell használni. Azonkívül még meglehetős feleslegesnek látszik az az intézkedés is, a mit a belügyminiszter úr elrendelt a másodpéldányok vezetésére nézve, hogy Magyarországon, a hol a gyermekhalandóság olyan rendkívüli nagyarányú, azon újszülöttek, a kik például október óta születtek a múlt év folyamán, és esetleg elhalnak, az anyakönyvvezetőnek őrizete alatt nem lévő másodpéldányokba is kell hogy bevezettessenek. T. képviselőház! Ez iiz anyakönyvvezetés eddigi rendszerénél szintén nem volt szükséges. Teljesen elégséges az, ha az anyakönyvvezető az első példányba bevezeti; mindenre provideálni, például hogy ha az első példány elvész, hogy az a másodpéldány is olyan tökéletes legyen, mint az első, nem is lehet, és csak felesleges munkával terheljük az anyakönyvvezetőket. Már most az volna a kérdés, hogyan egyszeresítsük az anyakönyvvezetési rendszert. Segélyül mehetnénk akként, hogy szaporítjuk az anyakönyvvezetőket; de ezt nem ajánlom, mert nagyon drága, és Magyarországon, a képviselőválasztásokat kivéve, semmisem népszerű, a mi nem olcsó. A második mód volna, hogy a rendszert magát egyszerűsítjük. Terjeszszilk ki az anyakönyvvezető egyéni felelősségét, és szabadítsuk meg sok oly munkától, amelyet egyenesen csak a bürokratikus kontroléria ró rá. így például, ha az anyakönyvvezető maga közokiratot állít ki, akkor azt kérdem: mi szükség van ott a fél aláírására? Hiszen maga az anyakönyvvezető úgyis felelős, ha hamis adatokat jegyzett be; a fél pedig, főleg a vidéki fél, a ki írni-olvasni nagyon kevés esetben tud, sem formai, sem