Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-546

m 546. országos ülés 1896, jannár 80-án, csütörtökön. nem fogunk önökkel szemben ellenkezni; (Úgy van! a szélső baloldalon.) de én nem voltam a felől biztosítva, tehát nekem szigorúan a ház­szabályokhoz kellett ragaszkodnom, hogy leg­alább azt a keveset lehessen kivinni, a mit feltétlenül szükségesnek tartottam. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mihelyt a t. ház gr. Csáky Albin indít­ványát hallotta, azt általános helyesléssel fogadta. Én is a helyeslők között állok, annak helyes­ségét elismerem. Gr. Csáky Albin indítványa azonban meg akarja védelmezni a jövőre nézve a parlament tisztességét, de nem némítja el a múltra vonatkozó vádakat és gyanúsításokat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk pedig akkor, midőn az előadói székből is azt mond­ják, hogy vétkeztek mindkét oldalon, érde­künkben áll, hogy meg tudjuk, hogy kik vét­keztek. (Elénk tetszés és helyeslés a szélső bal­oldalon.) Hiszen nagyon különböző e kérdésekben az ellenzéknek álláspontja; mert ha valaki egy előmunkálati engedélyt megnyert, azzal még semmitsem ért el és nem is érhetett el. Az engedélyokmánynak értékesítése csak ott kez­dődhetik, ha valaki vasútat épít és financziroz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt jól tudja minden ember; mert az előmunkálati engedély­okmány egy értéktelen papíros mindaddig, a míg a ?asút nem épül. Már most, t. képviselőház, az általános vádaskodás körtíl, a melybe bele foglalják mindazokat, a kik valaha engedély­okmányt nyertek, a nélkül, hogy építettek volna is, szükséges kiválasztani és kihámoz ni — nem azt a számarányt, a melyre a t. előadó úr hi­vatkozott, hogy mily arányban nyertek enge­délyt kormánypártiak, és mily arányban ellen­zékiek, hanem azt a számarányt, hogy mily arányban építettek a kormánypártiak és mily arányban építettek az ellenzékiek. (Úgy van I Úgy van ! a szélső baloldalon.) T. ház! Egy ellenzéki képviselővel szem­ben a kormány, ha vasútat épít, kétféle eljárást követhet, úgy, mint egy kormánypárti képviselő­vel szemben is: tudniillik tisztán és szigorúan az építési szükségletekhez ragaszkodik, és az építésre csak akkora tőkét engedélyez a mekkora tőke okvetlenül szükséges a vasút kiépítésére, s a mely nélkül azt kiépíteni nem lehet, de másfelől ez az eljárás — és lehet az félreveze­tés útján, lehet hogy talán bizonyos félig-meddig való öntudatosság mellett is — olyan, hogy egy vasútnak sokkal nagyobb építési tőke en­gedélyeztetik, mint a mekkorával azt a vasútat kiépíteni lehet. Akkor bekövetkezik az az eshető­ség, hogy valaki magának jogosulatlan hasznot szerezzen meg ezen vasút építésétől. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) így áll a dolog. Ha így áll a dolog, mi ennek a következése? Elő­ször veszem az ellenzéki képviselőket. Ellenzéki képviselő kapott egy vasút kiépítésére engedély­okmányt, és így fel kell hogy tételezzük, hogy a kormány már azon viszonynál fogva is, a mely­ben az ellenzék a kormánynyal szemben áll, a legnagyobb óvatossággal, a legnagyobb elő­vigyázatossággal járt el; és ha nem járt volna el, elegen akadtak volna az önök körében irigyek, a kik erre figyelmeztették volna. [Élénk derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Előfordulhat egy másik eset is. Meglehet az is, hogy a kormány sokkal nagyobb építési tőkét engedélyez annak az ellenzéki képviselő­nek, s akkor mi következik ebből? Egy bizo­nyos reláczió azon ellenzéki képviselő és a kor­mány között, a mely relácziónak szálait szét­tépni nekünk ellenzékieknek áll érdekünkben, nemcsak azért, hogy ismerjük, hogy kiben mi lakik, de azért is, hogy ismerjük azon össze­köttetést is, a melyben az ellenzéki képviselő a kormánynyal bizonyos szolgálatok fejében állhat. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső bal­oldalon. ) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Jól tudom, hogy azok között, a kik viczinális vasútakra nem csak engedélyokmányt kaptak, de építettek is, elegen vannak, kik teljesen önzetlenül jártak el, és vannak olyanok is, a kik áldozatokat hoztak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, de még sem szeretném azt, hogy a gr. Csáky Albin vádja (Felkiáltások jobbfelől: Nem vád az!) mindenkire egyformán ráborítsa az árnyékot, a mely árnyék védelme alatt bűnösök és hibásak ha vannak, az ártat­lanok között szépen megmenekülnek. (Igaz ! Úgy van! a saélső baloldalon.) Nekem nem tetszik az a taktika sem, hogy mindenkit és minél többet vádolni, hogy a vádlottak sokasága által módot nyújtsunk arra, hogy az igazi hibások a tolongásból megmeneküljenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, az embernek nagyon kellemetlen, hogy ha vala­mikor vasúti előmunkálati engedélyt kapott, vagy vasútat valójában ki is épített. Hiszen nem kerülheti el ez most a vádak súlyát, s minél erősebben exponált ember, annál élénkebb a vád, minden határozott megnevezés nélkül, (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) a gyanúsítás­nak azzal a kígyónyelvével, a mely nem beszél semmit, hogy ne lehessen megczáfolni, hanem csak sziszeg, hogy mindent el lehessen képzelni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A gyanu­sításnak ezen kígyónyelvével azután mutogatnak és irányozzák a figyelmet egyesekre. Polónyi Géza: A »Neue Freie Presse!* Ugron Gábor: Magam is azon helyzet­ben vagyok, (Halljuk! Halljuk!) hogy ilyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom