Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-546

gO 546. országos ülés 189«. január 80-án, csütörtökön. polására. Es azt hiszi a t. képviselő úr, hogy a kis embereknek, a kik látható szálakkal nincsenek a közgazdasági élethez fűzve nincsenek érdekeik? Igenis vannak, és azoknak küzdelme szintén hatalmas, csakhogy félelmetes is. Mert azok a küzdelemben mindent koczkára tehetnek, mert hiszen semmit sem veszíthetnek. (Helyeslés jobbfelől. Zaj és közbeszólások a szélső baloldalról.) Kérem a t. képviselő urat, mikor ő szokott beszélni, — pedig sokkal gyakrabban beszél, mint nekem ezt termi szerencsém van — én nem szoktam neki közvetlen közbeszólással beszédében alkalmatlankodni, kérem méltóztassék ettől ő is tartózkodni. (Helyeslés jobbfelől.) Csak azt éri el, hogy más síilypontot ad a parlmentnek, pedig higyje el, hogy jogosult önérdek is helyt foglalhat a közviszonyok intézésben, mert hiszen a közérdek nem egyéb, mint bizonyos nagy ideális nemzeti czélokon kivül a jogos önérdekek összege, és a közérdeki hivatás ezen nagy ideális ezélok szolgálatán kivííl egyúttal a jogos magánérdekek egyensúlyának a biztosítása. (Egy hang bálfelől : Csak a nemzeti érdeké/) Bartha Miklós t. képviselőtársam határozati javaslatában, ha annak czélzatát tekintjük, két elem fekszik előttünk. Az egyik kifejezetten az, hogy a kiküldendő parlamenti vizsgálóbizottság állapítsa meg, hogy hol és miben történt mulasztás avagy valamely visszaélés a vasúti konczessziók kiadásánál ; vagyis azokból az aktákból, a melyeket a kereskedelemügyi miniszter ezen bizottságnak kezébe szolgáltathat, megállapíttassék az, hogy mely viczinális vasutak épültek nyerészkedésre, és melyek épültek pusztán hazafiságból. T. képviselőház! Ennek az indítványnak kivihetosége, gyakorlati lehetősége iránt nekem eloszlathatatlan aggályaim vannak. (Halljuk: Halljuk!) Mik fognak azon bizottság előtt feküdni mint dokumentumok, a melyekre azon bizottság ítéletét alapítani lesz hivatva? Nem foglalkozom most azzal, vájjon egy 15 tagú bizottság azzal a monstruózus munkává 1, mely előtte fog állani, miként fog megküzdeni? Azt is konczedálom, hogy minden bizottsági tagban meg lesz a kellő munkaakarat, képesség és szakismeret is arra, hogy az aktákból világos képet alkothasson magának az egyes vasúti üzletekből. Azok, melyek ma a kereskedelemügyi minisztériumban vannak: az előmunkálati engedély, és az építési engedély kiadására, — megengedem — az üzemszerződésre vonatkozó akták is; továbbá beszerezhetők talán az építési jegyzékek is, melyek szintén a minisztériumban vannak, szóval mindazok az iratok, melyek a minisztériumban őriztetnek. Már most — se tekintetben t. képviselőtársaim elfogulatlan ítéletére appellálok — vájjon nem köztudomású tény-e, hogy egy vasútnál az üzérkedés vagyis a financzirozás és a kiépítés, melynek eredményétől a vasúti üzlet eredménye függ, akkor kezdődik, mikor ez akták, melyek a bizottság előtt lesznek, régen lezáródtak? Az a bizottság tehát, mely ez aktákból fogja megítélni akarni az illető viczinális vasutak üzleti természetét, az erre egyáltalán képes nem lesz. (Úgy van ! jobbfelől.) De hogy mennyire képtelen feladat hárul e bizottságra, feltéve, hogy a kiküldendő bizottság egész elfogulatlanul járna is el ... , (Halljuk!) Elnök :

n Kérek csendet itt a jobboldalon! Gajári Ödön előadó: • •. mutatják azok a hírlapi fejtegetések is, melyek napvilágot látnak, és az a felszólalás is, melyet tegnap Hock képviselő úrtól hallottunk. Hisz nap-nap után olvasunk összeállításokat, hol a számtételek minden belső tartalom nélkül helyeztetnek egymással szembe, s így vonatnak le a legabszurdabb következtetések. Látunk egy komoly lapban pei traktácziókat, melyek főargitmentuma ez: itt van, nézzék, a szt.-ágotai vasút kiépült 12.000 forintért, egy másik vasútra pedig konczessziónált a miniszter 70 vagy 75.000 forint építési tőkét. E számok az avatatlan nagy közönséget persze tévedésbe ejtik,, mert az illetők akarva vagy nem akarva — inkább hiszem az elsőt — elhallgatják, hogy a szt.-ágotai vasút keskeny vágányú, a legprimitívebb módon épült, hogy egy keskeny vágányú vasút hegyi vidéken harmadába kerül egy rendes nyomtávolit vasútnak, és elhallgatják másrészt, hogy az a másik vasút, melynek költségeit mint szörnyű példát hozzák fel, nemcsak a maga egészében, mint elsőrendű pálya van konczipiálva, hanem egyik része alagutakkal és mindenféle műtárgyakkal is kontempláltatik és egyúttal fogaskerekű vasút is. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az irományok ezt bizonyítják!) Az irományokból ezt sem lehet bizonyítani. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, képviselő urak! Gajári Ödön előadó: Nem fogok a keleti vasút építési nehézségeiről beszélni, hanem a képviselő urak saját pártjában konczesszionált egyik vasútról, Eötvös Károly vasútjárói . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Eötvös Bálint.) Eötvös Bálint yasútjáról. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Elég kár.) Erről is volt szó, ugyancsak az ellenzéki lapokban. Nem vagyok ellenzéki ember, hanem kormánypárti, de véletlenül azon vidékhez közel lakom és mit olvasok ? Azt, hogy e vasút teljesen sík, homokos területen megy