Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.
Ülésnapok - 1892-546
? ;; ; 546. országos ttlés 1896. január 30-án, CBÜt8rt5k8n. T. ház! Ez ellen a felfogás ellen a leghatározottabban tiltakozom. Abból az általános elvbői kifolyólag, hogy mindenkinek egyenlő kötelessége a jóra, nemesre, igazra törekedni, már ex principio gyanús előttem minden olyan törekvés, a mely az arra való jogosultságot kizárólag a maga számára igyekszik lefoglalni. Ha vannak közéletünkben bajok, a melyeknek orvoslása esetleg drasztikus szerek alkalmazásával szükséges, úgy az orvoslási kötelezettség nem illet meg egy vagy más pártot, a jogosultság sem lehet sem az ellenzéké, sem a szabadelvű párté, hanem a jogosultság épúgy, mint a kötelezettség, általános. És, ha beszélünk az erkölcstisztító akczióról egész általánosságban, eltekintve egy időre az itt felhozott konkrét momentumtól, akkor ki kell mondanom, hogy úgy szerintem, mint, azt hiszem, mindnyájunk szerint, csak idő kérdése volt, hogy ezen ügy a magyar parlamentben mikor és mely eset ötletéből fog napirendre kerülni. Egy félreismerhetlen hangulat vibrál át Európa összes parlamentjein, egy hangulat, a melynek rugója tulajdonképen azon nyugszik, hogy a személyes küzdelmek bevitetnek a parlamentbe. Az örök emberi az, a mely nemcsak az elvet nézi a politikusban és nemcsak a politikust, de nézi az egyént összes köz- és magánéleti vonatkozásaiban, és mikor az elvet akarja megdönteni, egyúttal útjából el akarja hárítani és megsemmisíteni az egyéneket is, kik az elvet képviselik. Ez az örök emberi az, a mely a bűnt nem azért keresi és kutatja fel, mert magában is ocsmány, mert a társadalomnak egyik betegsége, hanem felkutatja, nem azért, hogy azután egyénítse és a bűnös meglakolását érje el az által, de fölkutatja azért, néha mesterséges módon, hogy generalizálja; egy vagy több bűnből rendszert alkosson, mely rendszer felett azután a közvéleményben sejtéseket támasszon, mely sejtéseket azután a politikai ellenféllel szemben kihasználjon. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Én nem akarok most sem a franezia Panama-botrány, sem az olasz panamino történetről, és egyáltalán ezekről a külföldi jelenségekről beszélni; maradok ezen általánosságok után tisztán a saját ügyünknél. Hiszen minálunk látszik már ily hangulat egy bizonyos, idő óta, Hangulat, a mely az egyéni becsületet, a xnely a politikai becsületet és tisztességet paragrafusokkal akarja megvédelmezni, Hogy ily hangulat nem mai keletű, azt mutatja ebben a vitában Holló Lajos t. képviselőtársam felszólalása, ki közvetlenül Csáky Albin gr. képviselőtársam határozati javaslatának indokolása után fölkelt, és az elsőségi jogot vitatta a gr. Csáky képviselő úr indítványával szemben. (Felkiáltások a szélső báloldalon: Ügy is van! Zaj. Halljuk!) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe! Gajári Ödön előadó: És én nem teszek szemrehányást ezért, nem teszek szemrehányást az ellenzéknek azért sem, hogy ezen vita ötletéből sokan még azt is be akarták igazolni, hogy tulajdonképen ez az egész vita azért fejlődött ily élessé, mert e megett az rejtőzködik, hogy a kormány párturaimi czélokfa közpénzekből szolgáltat eszközöket. Ezen kérdéssel később fogok foglalkozni. Maradjunk egyelőre a kérdésnél, hogy vájjon az egyéni becsület és tisztesség követelményei paragrafusokba szedbetők-e? És azt hiszem — hogy ebben a tekintetben a ház minden oldalán (Halljuk!) egyértelmű felfogással fogok találkozni — hogy a becsületesség és tisztesség etikai belső tartalma nem az, hogy minden oly cselekvőségtől tartózkodjunk, a mely valamely tiltó törvény vagy törvényes szabály által tiltva van. Hiszen ez csak a becsületességnek és a tisztességnek külső formája. Belső tartalma az, hogyannak még olyan esetekben is, a mikor a külső jogosultság a törvények szerint megvagyon, tartózkodjunk mindattól, a mi az erkölcsiség belső tartalmával ellenkezik. (Ügy van! Ügy van!) A csakis külsőleg, külső formák szerint jelentkező becsületesség, belső erkölcsi tartalom nélkül, sokszor a legveszedelmesebb perverzitásnak alakzata, annál veszedelmesebb, mert üldözhetősége is ki van zárva. Olay Lajos: De sokan karddal és pisztolylyal a kezökben akarják ezt megalapítani ! (Zaj. Halljuk!) Elnök: (Csenget) Kérem a képviselő urat, ne szóljon közbe. Gajári Ödön előadó: Bocsánatot kérek ezen általános, közismert és csaknem közhelyeket képező dolgokért; el kellett azonban ezeket mondanom azért, mert szükséges azoknak alkalmazása a parlamenti összeférhetlenségi esetekre nézve is; mikor ez elveket alkalmazni akarjuk, az összeférhetetlenségi esetekre szükséges . . . (Egy hang a szélső baloldalon: oktat bemtünket!) Ezek nem oktatások t. képviselő úr. Mi készséggel hallgatjuk a t. képviselő urak fejtegetéseit, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) de ha ily fejtegetésekkel a saját meggyőződésünket adjuk elő, akkor, — önök szerint, — mint oktatók lépünk fel a t. képviselő urakkal szemben. (Moegás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház, ha az összeférhetetlenségi törvény alapját és végső czélját nézzük, annak rendeltetése az, hogy a képviselőknek függetlenségét minden irányban biztosítsa, és hogy bármely, a közélet szempontjából veszélyes
