Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-545

72 545. országos illés 1896. január 29-én, szerdán. úr is, két lépésébe kerül, s megtalálja azt maga is. Egyszóval, a csongrádmegyei ügyek itt már 7 — 8 év óta folyton megbeszélés tárgyát képezik. Én azt hiszem, hogy a kormánynak senkisem csinálhat jogosult szemrehányást abból, hogy a kormány nem hajlik egy képviselő egyoldalú imformácziójára, mert azt kívánni a minisztertől, hogy az egy képviselőnek, a ki még hozzá nem is megyei bizottsági tag, — mert, :i mint tudom, Hock János t. képviselőtársunk Csongrádmegyében nem az, — annak sürgönyére, a nélkül, hogy meghallgatná a vármegye közönségét, csak pure et simple az egyoldalú előadás alapján határozatot hozzon és intézkedjék ; ez sem nem igazságos, sem nem jogos, és egyenesen akkor hibázna az illető miniszter, ha nem hódolna az »aludiatur et atera pars« elvének, hanem ott, a hol a másik nem is pars, hanem hatóság, ezen önkormányzati hatósággal szemben egyoldalú sürgöny alapján hivatalos eljárást tenne folyamatba. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, ez a tárgy a legutóbbi hónapok alatt ismételt interpelláeziók alakjában lett itt megbeszélve, és úgy a csongrádi bizottsági tagválasztás, mint a tisztújítás tárgyában 3 — 4 interpelláezió is intéztetett én hozzám. Azokra tüzetesen megfeleltem, ismertettem az egész tényállást, a ház határozott, s ebből a szempontból alig tartom helyesnek azt, hogy ez a dolog, mely ebben a tekintetben res iudicata, úgy az általános vitában, mint most, újból szőnyegre hozatik. Abban a tekintetben is teljesen jogosultan járt el a belügyminisztérium, mikor a beadott íelebbezés folytán a csongrádi választás kérdésében úgy, a mint a petitum hangzott, a mint azt a felebbezők kérték, a választást beszüntette, és elrendelte, hogy úgy, a mint a felebbezők kérték, új beosztás történjék. De azért szemrehányást tenni, hogy a beiügyminiszter igazat adott a felebbezésnek, azt sem méltányosnak, sem jogosnak el nem ismerhetem. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig odáig elmenjek, a mint azt ép a legutóbbi napokban Csongiádmegye egy másik kerületének országgyűlési képviselője állította, ki azzal dicsekedett, hogy egy elődöm egyenesen leírt egy alispánra, hogy menjen el, hagyja ott állását, vagy a mint ma fejezte ki magát, hogy a főispánt csapjam el: azt hiszem, ez is oly eljárás, melynek jogosulatlan voltára bizonyítékot vagy argumentumot felhozni minden tekintetben felesleges. Úgy Csongrádmegyére, mint más törvényhatóságra nézve engem a törvény vezényel, és én nem teszek különbséget, nem válogatok törvényhatóság és törrényhatóság közt. A határozat elbírálásánál, akár felügyeleti jogomból kifolyólag, akár felebbezés folytán jön az elém, én teljesen egy irányelv szerint járok el, a mint azt akárhányszor ebben a teremben elmondani alkalmam volt. Most még vissza kell térnem egy kérdésre, mely, habár reszortomba tartozik, a főispáni kérdéssel nincs egészen nexusban, és itt csak annyiban kivánok reá visszatérni, hogy reflektáljak a Polónyi Géza képviselő úr legutóbbi beszédében elmondottakra. Ugyanis a sokat emlegetett Károly-körúti gyógyszertár kérdésében Polónyi Géza t. képviselő úr hivatkozott egy, a »Magyarország«-ban megjelent nyilatkozatra, a melyben bizonyos Terstyánszky nevezetű gyógyszerész kijelenti és becsületszavára állíja, hogy az valótlan, hogy neki valaha gyógyszertára volt. Egy szavam sincs ez ellen. De mindenesetre tévedésnek kell lennie a dologban, mert mint méltóztatik tudni, Terstyánszkyról szó sem volt, de nem is lehetett, hisz a Károly-körúti gyógyszertárért folyamodók azon seriesében, a melyre nézve ex actis kimutattam, hogy a gyógyszertárt elnyert egyénnél csak egy volt idősebb, a kinek csak azért nem lehetett gyógyszertárt adni, mivel már volt gyógyszertára, és azt eladta, ő egyáltalán nem szerepelt. Magát Terstyánszkyt egy szóval sem neveztem meg, általában nem is említettem akkor nevet, minthogy azonban most már megneveztünk egyeseket, megmondhatom, hogy az illető Zsoldos volt. 'Terstyánszkyra tehát hivatkozás nem is történt, mert ő a folyamodók között sem volt. Ezt csak a tény rektifikálása szempontjából és azért hoztam fel, nehogy oly színben tűnjem fel, mintha én a t. házat a valódi tényállástól eltérőleg informálnám. (Helyeslés a jobboldalon ) Mindezek folytán azon határozati javaslatokra, a melyek a vicziuális vasútakról szóló engedélyezési eljárás szabályozására, vagy pedig az abból kiindulva megindíttatni kivánt intézkedésre vonatkoznak, a magam részéről nyilatkozni feleslegesnek tartom, miután t. kollegám, a kereskedelemügyi miniszter úr erre nézve a kabinet álláspontját már kifejtette. Kérem a t. házat, hogy a tételt elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Sima Ferencz képvigelő úr személyes kérdésben kér szót! (Halljuk! Halljuk! Sima Ferencz: T. képviselőház! A nélkU], hogy a naplókat átnézném, kénytelen vagyok a t. belügyminiszter úrnak rám vonatkozólag itt tett megjegyzését nyomban kikorrigálni. Éu azt mondottam, hogy közvetlen elődje alatt Csongrádban történt választási visszaélésekről itt a parlamentben nem beszéltem, hogy Csongrád