Képviselőházi napló, 1892. XXIX. kötet • 1896. január 27–február 14.

Ülésnapok - 1892-545

72 545. országos illés 1896. január 29-én, szerdán. úr is, két lépésébe kerül, s megtalálja azt maga is. Egyszóval, a csongrádmegyei ügyek itt már 7 — 8 év óta folyton megbeszélés tár­gyát képezik. Én azt hiszem, hogy a kormány­nak senkisem csinálhat jogosult szemrehányást abból, hogy a kormány nem hajlik egy képviselő egyoldalú imformácziójára, mert azt kívánni a minisztertől, hogy az egy képviselőnek, a ki még hozzá nem is megyei bizottsági tag, — mert, :i mint tudom, Hock János t. képviselő­társunk Csongrádmegyében nem az, — annak sürgönyére, a nélkül, hogy meghallgatná a vár­megye közönségét, csak pure et simple az egy­oldalú előadás alapján határozatot hozzon és intézkedjék ; ez sem nem igazságos, sem nem jogos, és egyenesen akkor hibázna az illető miniszter, ha nem hódolna az »aludiatur et atera pars« elvének, hanem ott, a hol a másik nem is pars, hanem hatóság, ezen önkormányzati hatósággal szemben egyoldalú sürgöny alapján hivatalos eljárást tenne folyamatba. (Élénk helyeslés jobb­felöl.) De, t. ház, ez a tárgy a legutóbbi hóna­pok alatt ismételt interpelláeziók alakjában lett itt megbeszélve, és úgy a csongrádi bizottsági tagválasztás, mint a tisztújítás tárgyában 3 — 4 interpelláezió is intéztetett én hozzám. Azokra tüzetesen megfeleltem, ismertettem az egész tényállást, a ház határozott, s ebből a szem­pontból alig tartom helyesnek azt, hogy ez a dolog, mely ebben a tekintetben res iudicata, úgy az általános vitában, mint most, újból sző­nyegre hozatik. Abban a tekintetben is teljesen jogosultan járt el a belügyminisztérium, mikor a beadott íelebbezés folytán a csongrádi választás kérdé­sében úgy, a mint a petitum hangzott, a mint azt a felebbezők kérték, a választást beszüntette, és elrendelte, hogy úgy, a mint a felebbezők kérték, új beosztás történjék. De azért szemrehányást tenni, hogy a bei­ügyminiszter igazat adott a felebbezésnek, azt sem méltányosnak, sem jogosnak el nem is­merhetem. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig odáig elmenjek, a mint azt ép a legutóbbi napokban Csongiádmegye egy másik kerüle­tének országgyűlési képviselője állította, ki azzal dicsekedett, hogy egy elődöm egyenesen leírt egy alispánra, hogy menjen el, hagyja ott állását, vagy a mint ma fejezte ki magát, hogy a főispánt csapjam el: azt hiszem, ez is oly eljárás, melynek jogosulatlan voltára bizonyíté­kot vagy argumentumot felhozni minden tekin­tetben felesleges. Úgy Csongrádmegyére, mint más törvény­hatóságra nézve engem a törvény vezényel, és én nem teszek különbséget, nem válogatok tör­vényhatóság és törrényhatóság közt. A határo­zat elbírálásánál, akár felügyeleti jogomból ki­folyólag, akár felebbezés folytán jön az elém, én teljesen egy irányelv szerint járok el, a mint azt akárhányszor ebben a teremben elmondani alkalmam volt. Most még vissza kell térnem egy kérdésre, mely, habár reszortomba tartozik, a főispáni kérdéssel nincs egészen nexusban, és itt csak annyiban kivánok reá visszatérni, hogy reflek­táljak a Polónyi Géza képviselő úr legutóbbi beszédében elmondottakra. Ugyanis a sokat emlegetett Károly-körúti gyógyszertár kérdésé­ben Polónyi Géza t. képviselő úr hivatkozott egy, a »Magyarország«-ban megjelent nyilat­kozatra, a melyben bizonyos Terstyánszky nevezetű gyógyszerész kijelenti és becsületsza­vára állíja, hogy az valótlan, hogy neki valaha gyógyszertára volt. Egy szavam sincs ez ellen. De mindenesetre tévedésnek kell lennie a dolog­ban, mert mint méltóztatik tudni, Terstyánszky­ról szó sem volt, de nem is lehetett, hisz a Károly-körúti gyógyszertárért folyamodók azon seriesében, a melyre nézve ex actis kimutat­tam, hogy a gyógyszertárt elnyert egyénnél csak egy volt idősebb, a kinek csak azért nem lehetett gyógyszertárt adni, mivel már volt gyógyszertára, és azt eladta, ő egyáltalán nem szerepelt. Magát Terstyánszkyt egy szóval sem neveztem meg, általában nem is említet­tem akkor nevet, minthogy azonban most már megneveztünk egyeseket, megmondhatom, hogy az illető Zsoldos volt. 'Terstyánszkyra tehát hivatkozás nem is történt, mert ő a folyamodók között sem volt. Ezt csak a tény rektifikálása szempontjá­ból és azért hoztam fel, nehogy oly színben tűnjem fel, mintha én a t. házat a valódi tény­állástól eltérőleg informálnám. (Helyeslés a jobb­oldalon ) Mindezek folytán azon határozati javasla­tokra, a melyek a vicziuális vasútakról szóló engedélyezési eljárás szabályozására, vagy pedig az abból kiindulva megindíttatni kivánt intéz­kedésre vonatkoznak, a magam részéről nyilat­kozni feleslegesnek tartom, miután t. kollegám, a kereskedelemügyi miniszter úr erre nézve a kabinet álláspontját már kifejtette. Kérem a t. házat, hogy a tételt elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Sima Ferencz képvigelő úr sze­mélyes kérdésben kér szót! (Halljuk! Halljuk! Sima Ferencz: T. képviselőház! A nélkU], hogy a naplókat átnézném, kénytelen vagyok a t. belügyminiszter úrnak rám vonatkozólag itt tett megjegyzését nyomban kikorrigálni. Éu azt mondottam, hogy közvetlen elődje alatt Cson­grádban történt választási visszaélésekről itt a parlamentben nem beszéltem, hogy Csongrád

Next

/
Oldalképek
Tartalom